Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

A jól evő gyerek “hozzávalói” 3.


A gyermekük evési problémájával hozzám forduló szülők gyakran fogalmazzák meg azt, hogy a kicsi nem is hajlandó megkóstolni az új ízeket, vagy ha már korábban elfogadott valamit, akkor egyszer csak elkezdi elutasítani azt. Esetleg mérhetetlenül kis adagokat fogyaszt csak el. És érthető módon minél több az elutasítás, annál inkább engednek: olyan ételeket adnak a számára, amelyekről tudják, hogy nem a legegészségesebbek, de legalább megeszi őket, vagy ugyanazt a két-három (egészséges) ételt kínálják és nem próbálkoznak mással, beletörődve az egyhangú étrendbe.

Még mielőtt ráhúznánk a szülőkre a vizes lepedőt, érdemes megismerkedni azzal, hogyan igenis vannak olyan gyerekek, akiknél nem megy könnyen az új ízek elfogadtatása. És ez nem a szülők hibája. Viszont sokat tehetnek azért, hogy a gyereküket ismerve és követve a (hozzá)táplálás ne egy kudarcélmény legyen, és megelőzzék a komolyabb étkezési zavarok kialakulását. 

Következzen még néhány gondolat, ötlet, jó tanács a jó cél érdekében:

 

  • Ahogy növekszik a gyerekünk, fokozatosan kitapasztaljuk azt, hogy mely ételeket nem fogad szívesen, és melyek azok, amelyeket rendszeresen, konzekvensen elutasít. Ha egyértelmű, hogy nem szereti, akkor fogadjuk ezt el, és ne erőltessük. Semmi baja nem lesz abból, ha például csak nyolcféle zöldséget fogad el, nem pedig tízet…
  • A hozzátáplálás során gyakran előfordul, hogy egy olyan ételt, amelyet korábban szívesen fogadott a gyerekünk, most nem kér belőle. Semmi gond! Szinén ne erőltessük, átmenetileg hagyjuk ki az étrendjéből, és később próbáljuk meg újra. Olyan is van, hogy egy ételt kezdetben egyáltalán nem fogad el. Ilyenkor is hasonló a helyzet. Tartsunk szünetet, aztán kínáljuk vele újra. Erőltetés nélkül, elfogadva, ha még mindig nem kér belőle.
  • Ide kapcsolódik két fogalom, a válogatósság és az ún. étel-neofóbiának nevezett jelenség, amely két különböző dolog, de átfedést mutathat. A válogatós gyerek nem csak az új, és eddig még számára ismeretlen ételeket utasítja el, hanem azokat is, amelyeket korábban már megevett, elfogadott. A válogatósság kialakulásában inkább a környezeti tényezők (pl. szülők hozzáállása az egyes ételekhez, következetessége, magatartása az evési helyzetekben) szerepe vetődik fel.
  • A neofóbiásnak nevezett gyerekek az új, még ismeretlen ételektől félnek, tartanak, sokszor hosszú időn át és irreális mértékben. Megfigyelések szerint ahhoz, hogy egy kisgyerek elfogadjon és megszeressen egy ételt, sokszor, akár tíz-tizenöt alkalommal is találkoznia kell vele. Tapintania, szagolnia, ízlelnie. Utána már nagyobb eséllyel megeszi, de addig könnyen előfordulhat olyan, hogy mondjuk négyszer elfogadta, ötödjére pedig már nem. (És nem értjük az okát…)
  • Az étel-neofóbia hátterében részben örökletes tényezőket feltételeznek, náluk a családban nagy valószínűséggel másnál is előfordult bizonyos ételek elutasítása. Egyfajta ösztönös, önvédelmi mechanizmus állhat a háttérben. Nevezetesen az, hogy a számára még ismeretlen, emiatt potenciálisan veszélyesnek tűnő ételektől megvédje magát. Vagyis amíg nincs elég tapasztalata egy étellel, hogy veszélyes-e vagy sem, addig nem kockáztat: inkább nem kér belőle. Viszont ha korábban egy étel panaszt, például gyomorrontáshoz, ételmérgezéshez hasonló tüneteket okozott, ez is oka lehet annak, hogy olyan ételeket, ízeket is elkerülhet, amelyeket korábban már lehet, hogy elfogadott. Vagyis környezeti, külső tényezők is szerepet játszhatnak a neofóbia kialakulásában.
  • Az új ízek, új ételek elfogadásakor az sem mindegy, milyen temperamentumú egy csecsemő vagy kisgyerek. Vannak lassan felmelegedő, az újdonságokat kétkedve, bizalmatlanul vagy lassabban, nehezebben elfogadó gyerekek. Olyanok, akik jobban szeretik az ismert, már megszokott és bejáratott dolgokat. Aztán vannak olyanok is, akik szinte minden új dolgot imádnak, lelkesen és élvezettel próbálnak ki addig még ismeretlen helyzeteket, kíváncsian vetik magukat az újdonságokba, és keresik az új élményeket. Nem nehéz kitalálni, vajon melyik típusú gyerek lesz az, aki szívesebben kóstolja, és valószínűleg nagyobb bizalommal is fogyasztja az új ízeket…
  • A csecsemők az anyatejes táplálásnak köszönhetően úgy vannak „programozva”, hogy kezdetben az édeskés, zsírosabb ízeket részesítik előnyben. Ezek azok az ízek, amelyek a megfelelő tápláltsági állapotot biztosítják a számukra. És az ízpreferenciák szempontjából számíthat az is, hogy az anya hogyan táplálkozott, milyen ételeket fogyasztott a várandóssága, majd ezt követően a szoptatás alatt. 
  • A savanyú és a sós íz a csecsemők számára kezdetben még idegen lehet (elég csak arra gondolni, milyen arcot vág egy kisbaba, akivel citromot nyalatnak…), a keserű pedig egyenesen veszélyt is jelezhet. Az, hogy ezeket az ízeket mikor fogadják el szívesen, az nagy egyéni különbségeket mutathat.  Általában az édes ízek után következik a sós és a savanyú, a sor végén pedig a keserű. Mindenesetre fokozatosan érdemes mindegyik ízminőséggel megismertetni őket, és ha elutasítást tapasztalunk, akkor tartsunk szünetet, és kis idő múlva újra próbálkozzunk újra.
  • A lányoknál bizonyos ételek elutasítása gyakrabban fordul elő, mint a fiúknál, és jellemzően a húsfélékre és tejtermékekre terjed ki. A fiúk inkább a zöldségeket, gyümölcsöket utasítják vissza. De természetesen lehetnek kivételek. Mindezek következtében előfordulhat, hogy minőségi éhezés alakul ki náluk, de a mennyiségi éhezés és fogyás szerencsére ritkán jellemző.
  • Gyakran panaszolják azt a szülők, hogy nem is értik, mitől hízik és fejlődik a gyerekük, hiszen jóformán “fényevő”. Ilyenkor azt tanácsolom a hozzám forduló családoknak, hogy néhány napon át vezessenek étkezési naplót, hogy objektíven, számszerűen lássák, lássuk, mi tűnik el a kis pocakban. Ha közösségbe jár a gyermek, akkor otthon is írják pontosan, hogy miből, mikor és mennyit eszik és iszik a kicsi, és kérjék meg a bölcsis gondozónénit vagy valamelyik óvónénit, hogy három-négy napig ők is jegyezzék fel ugyanezt. Érdemes még megfigyelni azt, hogy van-e különbség egy hétközi vagy egy hétvégi nap étel- és italfogyasztása között, vagy másképpen táplálkozik-e a gyermek, ha például a nagyszülőknél van. Minden falat étel és minden korty ital számít! Szinte kivétel nélkül meglepődnek a szülők, amikor azt látják, hogy a néhány falatnyi nasiból, a futtában bekapott falatokból, a játszótéren a másik gyerek anyukájától kapott rágcsából, az italokból, babatejből stb. mennyi (és sokszor üres) kalória kerül bevitelre, és a mennyiséggel sincs különösebb probléma. A minőségi összetétel viszont már egy másik kérdés.
  • Ilyenkor gyakran “átfogalmazódik” a probléma: oké, hogy eszik-eszik, de “rendes” ételt nem szik. Ez viszont abban az értelemben jó hír, hogy a szülők számára ott a lehetőség, hogy változtassanak ezen. Ahogyan az ő aktív közreműködésükkel alakult ki az a helyzet, hogy a gyerek jobbára kevéssé értékes ételeket és kalóriákat, nasikat fogyaszt, az ő aktív közreműködésükkel változtatni is tudnak ezen. Bármennyire is hihetetlen, ahogyan kialakítottunk egy szokást a gyerekünknél, azt kellő odafigyeléssel és következetességgel át is alakíthatjuk, felül is írhatjuk.
  • Jó hír lehet az is, hogy az ételek elutasítása az életkor előrehaladtával legtöbbször javulást mutat. Ezért is érdemes türelmesnek lenni, és kitartóan újra meg újra próbálkozni egy-egy új ízzel. Vagy ha olyan ételt utasít el a gyerekünk, amit előtte már megevett, kis szünet után érdemes megkínálni vele megint. Ilyenkor pedig hagyjuk, hogy eldöntse, kér-e belőle, és ha igen, akkor mennyit.
  • És ahogyan korábban írtam, a szülők által nyújtott minta, a személyes példa is szerepet játszhat abban, hogy egy csecsemő vagy kisgyermek hogyan viszonyul majd az egyes ételekhez. A hozzátáplálás kezdetétől kommentáljuk a kicsinek, hogy milyen finomat készítettünk neki, és mi is mennyire szeretjük a szóban forgó ételt.
  • Viszont ha én magam nem szeretek egy ételt, sőt egyenesen undorodom tőle és még az illatát sem bírom, akkor valószínűleg nem lesz könnyű hitelesen tálalni a gyerekem számára. Ilyenkor ne lepődjünk meg, ha ő sem fogadja szívesen. Ilyen értelemben az evés sem különbözik más élethelyzetektől: várhatóan akkor fog jól működni a dolog, ha őszintén tudom képviselni a saját véleményemet. Mégis könnyen elképzelhető, ha az általam kevéssé szeretett ételt tudom úgy kínálni a gyerekemnek, hogy „bár ezt én nem kedvelem, elkészítettem neked, mert lehet, hogy neked ízleni fog”, akkor simán el fogja fogadni.
  • Éppen ezért próbáljuk meg olyan ételekkel is kínálni őt, amit mi egyébként nem fogyasztunk, mert nem lehetetlen, hogy szívesen fogadja majd.
  • Az is egy remek lehetőség, ha mi például nem szeretünk egy ételt, de a párunk viszont igen, akkor kínálja meg ő azzal a kicsit, vagy fogyasszák ketten együtt. Ugyanígy ehet együtt a nagyobb tesóval is.
  • Az is előfordulhat, hogy egy bizonyos elkészítési mód után nem fogadja el az adott ételt a gyerekünk, de másmilyen formában viszont igen. Például főzelék formájában nem kér egy bizonyos zöldséget, de ugyanazt párolva, grillezve, krémleves vagy zöldségturmix formájában vagy nyersen már igen. Ez teljesen rendben van. Engedjük hát szabadon a fantáziánkat!
  • És ez nem csak az elkészítésre, hanem a tálalásra is érvényes. Változatosan, színesen, a kicsi számára jól megfogható-kezelhető módon tegyük elé az ételt.
  • Ami viszont fontos: soha ne verjük át a gyereket! Mondjuk meg, hogy mit készítettünk neki, mit fog kapni. Ha a sajt alá próbáljuk meg eldugni a csirkehusit, vagy belekeverjük a krumplipürébe, nagyon nagy valószínűséggel akkor is észre fogja venni. Megenni nem fogja, viszont könnyen becsapva érezheti magát. Szóval ne nézzük baleknak a gyereket, akármilyen kicsi is! Joga van nem kérni egy ételből, és joga van utálni is! A legtöbb, amit tehetünk: elfogadjuk és időről időre, nyíltan, újra megkínáljuk vele, hátha. De ha nem kér, hát nem kér.
  • Ahogy haladunk előre a hozzátáplálás folyamatában, figyeljük a gyereket: hogyan önállósul, próbálkozna-e egyedül? Esetleg elutasítja az ételt, amikor mi kínáljuk, de egyedül megeszi? Ez utóbbi teljesen normális reakció, és az a tapasztalatom, hogy sokszor nem vesszük észre az önállósulásának jeleit. Megszoktuk, hogy mi etetjük, de ő egyre többször elfordítja a fejét, szájzárat alkalmaz vagy messzire repíti a kanalat, miután kiverte a kezünkből. Figyeljük, tartsunk vele lépést, és fokozatosan adjunk teret, időt és lehetőséget neki, hogy egyedül egyen! Még akkor is, ha átmenetileg kevesebbet fog enni, mintha mi magunk etetnénk meg.
  • Ahogy egyre ügyesebben rág, úgy változtathatjuk az ételek állagát, kínálhatjuk darabosabb ételekkel. Egyre több követője van az igény szerinti hozzátáplálásnak is. Ahogy fejlődik és ügyesedik, legyen minél több lehetősége önállóan megfogni, felcsippenteni, szájába tömni a falatkákat vagy harapni egy darabot egy kézbe kapott ételből. Ne feledjük: sose hagyjuk magára az éppen táplálkozó gyerekünket. Evés közben ne legyen mozgásban, ne ugráljon, ne szaladgáljon! Ha úton vagyunk, inkább álljunk meg egy rövid pihenőre, és úgy kapjon enni a kicsi, ne menet közben, az autóban. Sosem tudhatjuk előre, mikor kell egy nagyot fékezni…
  • Gyakran előfordul, hogy a kicsi gyerekünk érdeklődést mutat az általunk éppen fogyasztott étel iránt. Ha nincs akadálya annak, hogy azt ő is megkóstolja, akkor kapjon belőle, osszuk meg vele! Még akkor is kaphat, ha esetleg ilyen elkészítési formában eddig nem evett, de életkoránál fogva már ehetné. Ha viszont olyasmit eszünk, amit nem szívesen adnánk neki, vagy amit még nem kaphat, akkor sem kell bujkálnunk előle. Nyugodtan elmondhatjuk neki, hogy abból ő még nem ehet, és helyette kínáljunk fel neki valami mást!
  • Előfordulhat az is, hogy mi magunk időnként/rendszeresen a kevésbé egészséges/egészségtelen ételeket esszük vagy italokat isszuk, de szeretnénk, ha a gyerekünk egészségesen táplálkozna. Amíg kicsi, ez általában nem okoz problémát. De ne lepődjünk meg, ha a nagyobb gyerekünk már szívesebben enné azt, amit mi. És azon se, ha félretolja a tányérját, és inkább a miénket szeretné. Túl sok választási lehetőségünk nincs: vagy elfogadjuk, hogy ő is a miénket eszi, vagy mi is azt, vagy legalábbis hasonlót eszünk, mint amit neki készítünk.
  • Ha mi vagy valaki más kér a gyerekünk ételéből, de ő nem szeretne adni belőle, akkor fogadjuk el a döntését. Miért lenne kötelező megosztania, ha ő nem szeretné? Ne szidjuk le emiatt, ne nevezzük irigynek őt. Ez fordítva is igaz: ha ő kér a mi ételünkből, akkor jogunk van eldönteni, adunk-e belőle.
  • Tartsuk meg az ételek természetes ízét és lehetőség szerint minél változatlanabb, feldolgozatlanabb állapotban kínáljuk őket. Ne sózzuk meg és ne édesítsük, csak azért, mert szerintünk sótalan vagy nem elég édes egy étel! Számtalan lehetőség van arra, hogy természetes és változatos módon, életkorának megfelelő zöldfűszerekkel, olivaolajjal stb. ízesítsük az ételeit. És ne feledjük: attól még, hogy mi nem kedvelünk egy ételt, könnyen lehet, hogy a gyerekünk szívesen megeszi majd. Sőt akár a kedvence is lehet.

 

  • Ha problémát érzel a gyermeked evésével kapcsolatosan, ami néhány héten belül nem szűnik, vagy úgy érzed, hogy nem tudod higgadtan, rugalmasan, elfogadóan és türelmesen kezelni a kialakult helyzetet, akkor érdemes mielőbb szakember tanácsát, segítségét kérni.
  • Az egészen kicsik (0-3/5 éves korig) táplálási problémáival, evés kapcsán mutatkozó nehézségekkel szülő-csecsemő/kisgyermek konzulenst bátran kereshetsz. A nagyobbak evészavarival kapcsolatban kérd családterapeuta segítségét!

 

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30-514 2559-es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre vagy Székesfehérvárra.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30-514 2559-es telefonszámon foglalhattok időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna