Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Az önszabályozás fejlődése, avagy a ’jól működő’ kisgyerek hozzávalói


Az, hogy egy kicsi, majd egy nagyobb gyerek, aztán pedig egy felnőtt jól tud-e érvényesülni a mindennapokban, képes-e a különféle élethelyzetekben hatékonyan működni, jelentős mértékben attól függ, hogy mennyire válik sikeres önszabályozóvá az évek során. Mit kezd saját indulataival, érzéseivel kicsiként, majd nagyként, hogyan szabályozza a viselkedését az egyes helyzetekben? Hogyan képes egy faladatot megoldani, erre hatékony terveket, stratégiákat létrehozni? Mennyire tanul meg a másik ember fejével gondolkodni, vele együttérezni? Nem meglepő, hogy a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítása és a másokkal való jó együttműködés is ennek a záloga lesz majd. Ahogyan az őt érő stresszre történő megfelelő reakció, a sikeres ’önvédelem’ is.

Az önszabályozás egy kisgyereknek nem veleszületett képessége. Vagyis saját, különféle tudati állapotainak, érzéseinek, viselkedésének az adott helyzetnek megfelelő kezelése nem megy kezdettől fogva. Ez születésétől kezdve alakul, fejlődik és változik az évek előrehaladtával. Mire egy gyerekből felnőtt lesz, önszabályozása nagyjából felépül és állandósul, de élete során különböző külső tényezők hatására ez változhat is.

Amíg azonban idáig egy meghatározott biológiai adottságokkal, temperamentummal világra jött gyerek eljut, még sokat kell tanulnia és erősödnie -sok minden más mellett- ebben is. Szerencsére ezt a fejlődési utat nem egyedül kell bejárnia. Születése után elsősorban a szülei és más, számára fontos gondozói segítik őt abban, hogy gondolatait, érzéseit, indulatait, viselkedését az egyes helyzetekben ő maga egyre jobban megérthesse, kifejezhesse és szabályozza is azokat. Segítik abban is, hogy a feladatokat megoldja, a problémákkal, nehézségekkel és az ebből fakadó stresszel hatékonyan megküzdjön. Megtanulja azt, hogyan viszonyuljon a másik emberhez, annak érzelmi állapotaitól függően és hogyan működjön hatékonyan együtt másokkal.

Az önszabályozás fejlődése szempontjából az egyik leginkább kitüntetett időszak a kisgyermekkor. Egy kisgyerek egyedül még nem, vagy legtöbbször nem képes a különféle állapotainak szabályozására, a problémák hatékony megoldására, de a fontos felnőttek által nyújtott segítség és példa segíti őt abban, hogy egyre jobban és hatékonyabban menjen ez egyedül is.

Szinte észrevétlenül, a hétköznapok sok-sok közös együttlétében zajlik ez a tanulási és tapasztalási folyamat, amelynek alapvető feltétele a szülő, a gondozó megfelelő érzékenysége, odafordulása, válaszkészsége. Ideális esetben az anya és az apa képes arra, hogy finom, biztonságos, meleg légkört, megfelelő testi-lelki komfortot biztosítson a kicsi számára, szükségleteit, igényeit jól értelmezze, és azokra megfelelően reagáljon is.

A jól ’együtt-szabályzó’ szülő arról ismerszik meg, hogy az indulatai hatása alatt levő, vagy egy feladatban elakadt, feldúlt kisgyereket nyugodt beszéddel, szeretetteli jelenléttel képes kimozdítani a nehéz helyzetből. Legalábbis az esetek nagyobb részében így van ez. Előfordulhatnak kisiklások, amikor ez nem sikerül, vagy nem sikerül túl jól vagy elég gyorsan, de ha nem ez döntő, ha sikerül hamar visszazökkenni a nyugodt kerékvágásba, akkor jól alakulnak majd a dolgok.

A szülő, a gondozó példával szolgál a gyerek számára a tekintetben is, hogy milyen önnyugtató, indulatkezelési módszerek segíthetnek a nehéz helyzetek megoldásában. Vagyis a saját szülői viselkedése, jelenléte egyfajta mérce a kicsi számára. Mindezen túl pedig a család működése szempontjából fontos keretek és szabályok megtanítása és következetes betartása segít a magatartás szabályozásában.

Amikor egy kisgyerek sok-sok éles helyzeten át megtanulta anyával vagy apával együtt szabályozni a saját érzelmeit, indulatait, fokozatosan válik majd képessé arra, hogy különféle érzelmi állapotait egyedül is felismerje, azonosítsa, és azokat sikeresen szabályozza.

Az önszabályozást azonban nem csak tapasztalati úton sajátíthatja el egy kisgyerek, hanem erre tanítani, ebben megerősíteni és szükség esetén korrigálni is lehet. Az első évek rohamos fejlődése és a kicsik formálhatósága lehetővé teszi, hogy megfelelő feltételek és támogatás mellett a korábban nem megszerzett vagy gyenge önszabályozási készségek belsővé váljanak vagy megerősödjenek. Így például az akaraterő, a kitartás, a szabálykövetés, a sikeres döntéshozatal, az érzelmek szabályozása, az önkontroll, a konfliktusok megfelelő kezelése, a különféle erőfeszítések, előre tervezés a feladatok elvégzése céljából, az egyes végrehajtó-problémamegoldó funkciók, a saját érdekek képviselete, a tolerancia, az együttérzés. Nem kérdés, hogy a gyerek és később majd a felnőtt érvényesülése, boldogulása szempontjából életbevágóan fontos készségekről, minőségekről van szó.

Mindebből sejthető, hogy az alacsonyfokú vagy hiányos önszabályozás hosszú távon számos következménnyel járhat. Például különféle szociális problémák, agresszív, erőszakos viselkedés, figyelembéli problémák, önsértő vagy kockázatos viselkedésmódok mutatkozhatnak, a lelki és a testi egészség különféle nehézségeivel együtt. Az alacsonyfokú önkontroll többek között táplálkozási problémákhoz, elhízáshoz, drog- és alkoholproblémákhoz is vezethet.

Mit tehet a szülő, hogy segítse a kicsi fejlődését az önszabályozásban?

Egy éves korig azt látjuk, hogy a baba figyelme terelésével igyekszik elkerülni a számára stresszes szituációkat és már bizonyos önnyugtató módszerekhez folyamodhat, mint például az ujjszopás, ’rongyizás’. Szülőként sokat tehetünk, hogy támogassuk őt. Például azzal, ha biztonságos, meleg légkört teremtünk körülötte, ha ugyanilyen módon kapcsolódunk hozzá és biztosítjuk számára a megfelelő fizikai és lelki komfortérzetet. Ha környezetét úgy alakítjuk, hogy ne terheljük őt túl és ne tegyük ki őt felesleges stresszhatásoknak. Fontos még az is, hogy igényei, szükségletei felismerésére készen álljunk, azokat jól értelmezzük, és mielőbb teljesítsük is azokat.

A második életévben, ha jól alakulnak a dolgok, akkor azt láthatjuk, hogy saját figyelmének elterelése továbbra is működik, de bizonyos egyszerűbb célok elérése érdekében már képes a baba arra, hogy viselkedését szabályozza és alkalmazkodjon egy adott helyzethez. Például éhség esetén egyre hosszabb ideig képes már várni, mire az anya (és a táplálék) megérkezik, és esetleges diszkomfortjának kevésbé intenzív módon ad hangot. Megfelelő támogatás mellett tehát képes lehet arra, hogy azonnali kielégülés helyett picit már késleltesse szükségletei kielégülését.

Szülőként fontos feladatunk ebben az időszakban, hogy segítsük őt megnyugodni feldúlt, stresszes állapotaiban. Nyugodt beszéddel, szeretetteli, meleg együttlétekkel, esetlegesen a nehéz helyzetből való kimozdítással. Az is lényeges, hogy jó példával járjunk elöl saját magunk megnyugtatásában. Vagyis nem mindegy, hogy hogyan oldunk meg egy helyzetet és mit kezdünk magunkkal akkor, amikor például idegesek, dühösek, csalódottak vagyunk, vagy éppen kirobbanóan örülünk. Végül pedig a kapcsolati, a családi működéshez fontos keretek, szabályok megismertetése, tanítása és azok betartása is hangsúlyos szerepet kap már ebben az időszakban.

A harmadik-ötödik életévben azt tapasztalhatjuk, hogy kisgyermekünk egyre gyakrabban mutatja jeleit annak, hogy egy adott helyzetnek megfelelően képes viselkedését –még ha kezdetleges módon is- szabályozni. Ő maga is használ már szabályokat, érti, betartja (és másokkal is betartatja) őket. Egy-egy helyzetet képes már megtervezni és cselekvéséhez stratégiákat, ’kiviteli terveket’ alkotni. A korábbiaknál is hosszabb ideig tud várni arra, hogy igényei, vágyai, szükségletei kielégülést nyerjenek. Figyelmével egyre jobban képes összpontosítani egy adott feladatra, a szülőtől való elszakadást mind jobban és hosszabb ideig tolerálja. Látványos fejlődést mutat az az ezidáig kezdetleges képessége, hogy egy adott helyzetben a másik ember szempontjait megértse, a másik helyzetébe képzelje magát és vele együtt érezzen.

Szülőként fontos, hogy önmegnyugtató stratégiáit támogassuk, a hatékony módszereit megerősítsük, a kevésbé hatékonyak helyett pedig segítsünk másikat találni. Támogassuk abban is, hogy érzelmeinek, indulatainak kifejezésére szavakat is használjon. Ha nem megy, segítsük megnevezni ezeket. Ugyanígy a kisebb problémák megoldásában is biztassuk őt arra, hogy szavakkal fejezze ki nehézségeit, kétségeit és azt is, hogyan tervezi az adott feladatot megoldani. Fontos még számára az, hogy a keretek betartását, a szabályok követését erősítsük, ezeket számára visszajelezzük. Támogassuk és ösztönözzük őt abban, hogy a feladatait végigvigye, azokat teljesíteni tudja. Elszántságát, kitartását, elhatározottságát, hatékonyságát pozitív módon megerősítve mindig jelezzük vissza a számára. Ne minősítsük, ne javítsuk ki és főként ne büntessük, ha szerintünk nem elég kitartó vagy hatékony. A támogató, elfogadó jelenlét, a finom bátorítás és biztatás, annak a megtapasztalása, hogy mindig van újabb lehetőség, mindennél fontosabb a számára.

 

 

Önszabályozási problémák (mint például agresszió, önagresszió, extrém dacosság és az önkontroll nehézségei, figyelemproblémák, hiperaktivitás, játék iránti érdektelenség, visszahúzódás, frusztráció és harag szabályozásának nehézsége) esetén pszichoszomatikus szemléletű gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként, pár- és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre vagy Székesfehérvárra.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna