Baby blues
Azt mondják, hogy a baby blues, a szülés utáni napokban tapasztalható szomorúság, lehangoltság, sírósság főként a bekövetkező hormonális változásoknak tulajdonítható.
Igen, lehet, hogy közük van hozzá, de amiben biztos vagyok, hogy van itt valami más is.
A várandósságot, amelyben szépen lassan fejlődtünk a bennünk növekvő magzattal együtt, és amely ehhez képest szinte egy pillanat alatt ért véget, el kell engednünk.
Ha úgy tetszik, el kell gyászolnunk. Ahogyan magát az élményt is, ahogyan világra bocsátottuk az elképzelt gyerekünket, ahogy elengedtük őt magunkból, és ahogy megérkezett a hús-vér gyerekünk.
Végetért valami, ami egyszeri volt és megismételhetetlen, és kezdődik valami, ami éppen ilyen különleges.
De ahhoz, hogy az egyiket elengedjük és a másikba beléphessünk, meg kell dolgoznunk magunkban az élményt.
Ezek munkálkodnak, kavarognak az emberben ezekben a napokban, csalnak könnyeket a szemébe, emiatt réved tekintete olykor a semmibe, és emiatt lenne kicsit egyedül.
Aztán fogja magát és papírra veti az emlékeit, élményeit, mert már tudja, hogy utána sokkal könnyebb lesz.
És közben persze nem kell hozzá sok, hogy olykor elinduljon a könnyek zápora, mondjuk valami ilyesmi dolog elég:
(Fotó: Piabay)
