Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Baj van a gyerekünkkel?!


Szülőként mindannyian különböző vérmérsékletűek vagyunk, sokan sokféle tűréshatárral bírunk. Van köztünk olyan, aki kötélidegeket növesztett és fát lehet hasogatni a hátán, másikunk pedig a gyerek első nyekergésére vagy nyafogására pattan, azonnal keresni kezdi és tudni is akarja a kicsi panaszának okát. Van, akinek az ingerküszöbe sokkal jobban elbírja azt, ha a baba órákon át sírdogál, de van, aki azonnal ugrik, amint a babasírás felhangzik, és máris szorong, ha nem sikerül őt megnyugtatnia.

És mivel ilyen sokfélék vagyunk, mindannyiunknál mást és mást jelent egy probléma kezdete vagy jelenléte. Lehet, hogy az a két-három éjszakai ébredés, ami bennem fel sem vetné a probléma gyanúját, más szülőnél már simán kiveri a biztosítékot, és ezt komoly problémaként éli meg. Azt érzi, hogy a gyerekkel valami gond van, és érhető módon szeretné ennek okát mielőbb felgöngyölíteni és a problémát megoldani. Jó, ha nem csak elcsendesíteni akarja, hanem magyarázatot is keres arra, mitől álltak elő a rendszeres éjszakai ébredések. Miközben nekem talán eszembe sem jutna, hogy esetleg nyomozni kezdjek a probléma forrása után, vagy hogy külső segítséget kérjek a megoldás érdekében. Hiszen gondolhatom például azt is, hogy a kicsi csak a közelségemre vágyik, mert mondjuk rohanós napunk volt vagy épp más vigyázott rá és ezért kevesebb időnk jutott egymásra.

Én azt szoktam mondani, ha egy viselkedésbeli eltérés a kicsinél a szülők számára problémát jelent, a család mindennapi életét így vagy úgy, de megkeseríti, felforgatja, akkor azzal a problémával foglalkozni kell. És nem a tünetet elmaszatolni, hanem lehetőség szerint megkeresni az okát, a gyökerét.

Hiszen az alvási problémák, a táplálkozási és gyarapodási zavarok, a kifejezett sírósság és nyugtalanság, az égrengető hiszti, a túlzott testvérféltékenység stb. mind-mind egy tünet, amelyet a gyerek jelenít meg, és amelynek hátterében számos ok húzódhat meg.
Alapszabály, hogy ilyen jellegű problémák jelenléte esetén elsőként mindig meg kell vizsgálni, hogy a fennálló tünetet nem valamilyen szervi, testi betegség okozza-e. Így például a kifejezett sírósság hátterében állhatnak táplálék okozta különféle problémák, allergia, reflux vagy épp emésztési zavar. Alvás-, evés- vagy gyarapodási zavar esetén hasonlóképpen felmerülhet számos testi ok. Ha mindezeket sikerült biztonsággal kizárnunk, vagy ha éppen fennáll valamilyen betegség, de a kicsi tünetei ezzel nem magyarázhatóak, akkor jöhet képbe a segítő szakember, jelen esetben a szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens.

Konzulensként sok családdal találkozom, és valóban elmondhatom azt, hogy elsősorban a fenti panaszok valamelyikével keresnek meg az egészen kicsi gyerekek szülei. Nagyobbaknál már megjelenik a túlzott szeparációs szorongás, a kifejezett dacosság, a székrekedés, a szobatisztaság nehézségei, az agresszió maga és mások felé, a nyugtalanság, a játék iránti érdektelenség, a szülő-gyermek kapcsolat különféle problémái is, hogy csak a leggyakoribbakat említsem.

Amikor elkezdünk együtt dolgozni egy családdal, azon vagyunk, hogy felgöngyölítsük a fenti tünetek lehetséges vagy feltételezett okait. És itt jön képbe igazán az, hogy minden család mennyire, de mennyire másmilyen. Lehet, hogy például két gyermeknél külsőre teljesen hasonló probléma mutatkozik, mondjuk mindketten sokszor ébrednek és nehezen alszanak vissza éjszaka, ennek hátterében azonban könnyen lehet, hogy két, egymástól nagyon is eltérő helyzet, gyanítható ok sejlik fel. Ebből pedig az következik, hogy mindkét család teljesen más módon, máshol, másmilyen megoldást találhat majd a maga problémájára.

Tehát nincsenek olyan, minden családra egyformán ráhúzható, alkalmazható módszerek, mindenkire érvényes megoldások, amelyek valamennyiük számára üdvözítőek lennének. Az ülések során fény derül arra, hogy ahányan, annyifélék vagyunk, annyiféle múltból hozott történéssel, szokásokkal, beidegződésekkel, megoldott és megoldatlan problémákkal, titkokkal, tabukkal, veszteségekkel, ilyen-olyan hagyatékokkal. Viszont biztos pont lehet valamennyi család számára, hogy szakemberként úgy támogatom őket és abban segítek nekik, hogy mindannyian a saját maguk megoldását találják meg. Hogy az a változás, amit együtt létrehoznak, a probléma megoldása felé vigye őket. 

Nem véletlen, hogy mondjuk a barátnő gyerekénél bevált tuti módszerek, a babás magazinokban és oldalakon olvasott, pontokba szedett akciótervek, a családi hiedelmek és a generációról generációra öröklődő gyerekgondozási- és nevelési szokások legtöbbször idejekorán dugába dőlnek. Sőt olykor akár szakemberek mára rutinná vált, mindenkinél előkapott instant javaslatai is korán kudarcot vallanak, amikor bevetjük őket gyerekünk problémájának megoldásában. Kissé profán hasonlattal élve: mintha minden autót ugyanazon egy márkaszervízben, egyféle autóba illő alkatrészekkel akarnánk megjavíttatni. Lehet, hogy sikerül, de valószínűbb, hogy nem.

Tudom, hogy minden szülő, ha problémásnak éli meg kisgyermeke viselkedését, magatartását, a megoldást keresve és a legjobbat akarva végigpróbál sok-sok módszert és lehetőséget. Elsősorban olyanokat, amikről őszintén azt gondolja, segíthetnek a gyerekén. Majd utána olyanokat, amik más gyerekénél jól beváltak. Végül pedig olyanokat, amikben nem hisz, de kifogyva az ötletekből és így eszköztelenné válva nem talál már mást. Próbálkozik, hátha… Az idő közben telik, a probléma meg marad. Sőt akár még rosszabb lesz a helyzet.

Például a család hetek óta tehetetlenül szenved a véget nem érő babasírástól. Vagy a szülők halálosan kimerültek a hónapok óta éjjel félóránként ébredő kicsi miatt. Vagy éppen majd’ egy éve vívják a harcot az ételeket elutasító gyerekkel, eljutva oda, hogy végül már egyáltalán nem hajlandó ételt elfogadni. Esetleg évek (!) óta küzdenek a kezelhetetlennek hitt dacossággal, hisztivel, szinte már izolálva magukat a külvilágtól is.

Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon mennyi ideig vagyunk képesek tűrni és elviselni? Nap, mint nap átélni saját szülőségünk kudarcát és tehetetlenül nézni a családi harmónia összeomlását? Minden nap arra várva, hogy talán majd holnap jobb lesz. Pedig sejtjük, hogy nem lesz jobb.

És amikor a közös munka eredményeképp sokszor töredék idő alatt megszűnik a probléma, mint amennyi ideje szenved tőle az egész család (és sokszor a tágabb környezet is), akkor szinte mindig az a mondat bukik ki a családból, hogy: „nem is tudjuk, miért vártunk ilyen sokáig?”.

Tényleg, miért is?

 

 

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron.

A 30-514 2559-es telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

 

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna