Befejezem és újrakezdem, avagy egy gyerekorvos hétköznapi tipródásai
Írhattam volna egy rövid közleményt is arról, amit most ilyen bő lére eresztek, de fogalmam sincs, hogyan lehetne két bekezdésbe leírni mindazt, ami az elmúlt négy évben történt velem, és ami előtt most állok. Nem tudom száraz kijelentő mondatokba rakni, hogy elengedem azt, amit annyira szerettem, amit úgy építettem fel, úgy alkottam meg és olyan hittel és lelkesedéssel csináltam, ahogyan mindig is szerettem volna.
Igen, novemberben befejezem a móri gyerekorvosi rendelésemet. Nem így terveztem, de egyre több körülmény afelé mutatott, hogy el kell engednem. Hiszen az ember csak úgy tud igazán ott lenni valahol, ha testével-lelkével jelen van. Én már csak a lelkemmel voltam jelen, testileg meg csak időnként, és ez érthető módon egy idő után nem volt elég. Nehéz volt, de megértettem, elfogadtam, meghoztam a döntésemet és cselekedtem.
Mert tudtam, hogy azoknak a családoknak, akik éveken át bizalommal kerestek, kértek segítséget és számíthattak rám, fontos, hogy ezt a bizalmat másba is belevethessék. Hogy délután, este is legyen kihez fordulniuk, hogy telefonon vagy akár csak a közösségi média közvetítésével, de késő este is kaphassanak segítséget, támogatást, ha beteg vagy rosszul van a gyerekük, vagy ha tanácstalanok. Tudtam, hogy nem engedhetem csak el úgy a kezüket, hiszen éveken keresztül számítottak rám és nagyon fontosak nekem.
Meg aztán annyit jelentett nekem ez a kis rendelő, meg a nem is olyan kicsi praxis, ez a közösség, ami itt kialakulhatott, hogy tényleg megszakadt volna a szívem, ha –kicsi túlzással, de- magukra kellett volna hagynom őket. Persze, egyszerűbb lett volna pakolni és továbbállni csak úgy.
Kicsit így is beleszakad a szívem, ezt most a körülöttem élők érzik is nagyon. De tudom, hogy mindannyian így járunk a legjobban. Én azért, mert továbbadhatom, és jó kezekben tudhatom ezt a rendelőt, a családok azért, mert ugyanott, ugyanakkor, kiváló minőségű segítséget kaphatnak. Az én családom pedig azért, mert talán végre visszakapják azt a nőt, anyát és gyereket, akit már nagyon várnak. Ha le tudom zárni, ha meg tudok érkezni, akkor talán újra is tudom kezdeni. Elkezdeni és felépíteni megint valami mást.
És igen, ebből már kiderült: a móri rendelés folytatódik, megy tovább. De már nem velem.
Novembertől egy nagyon kedves, aranyos, kiválóan felkészült doktor néni vált engem és viszi tovább a rendelésemet a móri Zsálya Patikában. Pontosabban már az övét, hiszen az ő tudását, hozzáállását, személyiségét teszi bele, ami nyilván másmilyen lesz, mint az enyém, de őt ismerve biztos vagyok abban, hogy remekül fogja csinálni. És tudom, hogy az a közösség, amit mi az elmúlt években együtt létrehoztunk, nagyon jó kezekben lesz. Örülök, hogy rábízhatlak benneteket.
Kérlek és bíztatlak titeket, kedves Móron és környékén élő családok, hogy keressétek bátran és bizalommal novembertől Czetli Orsolya doktor néni magánrendelését. Tudjátok: a Zsálya Patika emeletén.
Orsi is jelentkezik hamarosan, én pedig szintén jövök majd a rendelése részleteivel, hogy minél hamarabb és minél több információ eljusson hozzátok. Tudom, hogy most jön a betegeskedős időszak, jól fog jönni, ha lesz egy remek kis gyerekorvosi rendelés a délutáni-esti órákban Móron!
Nektek/önöknek pedig hálás vagyok ezért a négy évért, az ismeretségekért, a barátságokért, a jókedvű-nevetős rendelésekért és legfőképpen a belém vetett bizalomért. Igyekeztem rászolgálni, és úgy érzem, beleraktam mindent, legjobb tudásom szerint.
Kicsit búcsúzom, de nem köszönök el tőletek, hiszen jövök és találkozunk még, és hála ennek a fránya, sokat szidott közösségi médiának, kapcsolatban maradunk. Én teszek róla, az biztos!
Azt, hogy mibe vágom a fejszémet, mibe kezdek az elkövetkezendő időszakban, legközelebb elmesélem. És nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, ez már egy másik rendelés lesz, amely a Budapesten élő családokat fogja érinteni. Ha kedvelném a közhelyeket, akkor azt mondanám, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, és hogy ez az élet rendje.
Lehet, hogy így van, de ettől még nem fáj kevésbé.
Köszönöm, hogy itt és veletek lehettem!