Magamraismerő

Az (alul)táplálási, evési problémák és zavarok nem egyszerűen arról szólnak, hogy a csecsemő vagy a kisgyermek keveset, esetleg ritkán eszik, vagy rendszeresen elutasítja a táplálékot, netán válogat, és emiatt súlya vontatottan gyarapszik, vagy éppen csökken.

A csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozási zavarok olyanok lehetnek, akár egy sokszínű paletta. Az étellel, étkezéssel kapcsolatos különféle viselkedési minták, az étel elutasításának többféle módja és stílusa, változatos kapcsolati mintázatok, a válogatósság és a visszautasítás változó jellege, olykor furcsa vagy bizarr táplálkozási magatartásformák is mutatkozhatnak. A háttérben álló esetleges szervi eltérések, betegségek vagy a táplálási zavart megelőzően átélt traumás etetések, a tápcsatornát érintő orvosi beavatkozások, ismétlődő hányások tovább árnyalhatják ezt a képet.

Létezik olyan táplálási zavar, amely már újszülött korban elkezdődhet. Ilyenkor gyakran azt látjuk, hogy a fiatal csecsemő láthatóan nehezen szabályozza viselkedéses állapotait, leginkább a hatékony szopáshoz szükséges nyugodt éber állapot elérése és ennek megtartása okoz számára nehézséget. Például lehet, hogy túlzottan izgatott vagy éppen álmos ahhoz, hogy aktívan szopni tudjon. Ezek a babák gyakran azok, akiket kifejezetten sírós, nyugtalan babaként jellemeznek a szüleik, és előfordul, hogy alul- vagy éppen túlingereltek. Hosszú távon ez a nehézség súlygyarapodási, fejlődésbeli problémákhoz vezethet.

Az is előfordulhat, hogy a baba nem mutatja mindazokat a jeleket, magatartásbeli mintákat, amelyek pedig az anyával, a gondozóval kölcsönös társas válaszkészség fontos elemei. Például nem vesz fel vagy nem tart szemkontaktust, nem gagyog, nem mosolyog, mindez pedig érthető módon megnehezíti az anya, a gondozó számára a baba táplálásához szükséges, kölcsönösen kielégítő kapcsolati állapot megteremtését. Van olyan, hogy a baba viselkedése csak következménye gondozója nehéz lelkiállapotának. Például egy megterhelt, kimerült vagy depressziós anya nehezebben hangolódhat rá csecsemője viselkedésére és lehet, hogy nehezen szabályozza is azt.

Lehetséges az is, hogy a babát vagy a kisgyermeket láthatóan nem érdekli az evés, ellenben különös érdeklődést mutat a játéktevékenység és anyjával, gondozójával való izgalmas együttlétek iránt. Olyan, mintha fontosabb dolga is volna, mint az evésre fecsérelni az időt. Úgy tűnhet, mintha nem érezne és jelezne éhséget, és jellemzően egy-két falat gyors, szinte futtában történő elfogyasztása után már megy is a dolgára. Gyakran előfordul, hogy a hozzátáplálás kezdetén vagy az önálló evés korai időszakában mutatkozik ez a viselkedés, vagyis összefüggést mutathat a kicsi önállósági törekvéseivel.

Vannak csecsemők és kisgyermekek, akik jellemzően csak bizonyos ételeket, esetleg meghatározott színű, szagú, állagú ételeket utasítanak el, és mutatnak irántuk különleges elutasítást, sőt olykor kifejezett utálatot. Ez a tartós, szelektív válogatósság, illetve elutasítás gyakran az új típusú ételek bevezetésekor kezdődik, és a megszokott, ismert, kedvenc ételeit elfogadja a kicsi. Az is lehetséges, hogy már a korábbi időszakban, a szoptatás idején is mutatkoznak nehézségek.

Előfordul az is, hogy a táplálékot elutasító csecsemő vagy kisgyermek korábban egyszer vagy többször traumatikus élményt élt át, amely a száját, torkát vagy a gyomor-bélcsatornát érintette. Ez lehet orvosi beavatkozás (például gyomorszonda levezetése, tubus lehelyezése a légcsőbe, a száj-garat leszívása), de lehet a saját testéből kiinduló rossz élmény, például öklendezés, bukás vagy hányás, sőt lehet egy vagy több traumás, erőltetett, erőszakos etetés vagy táplálási próbálkozás is. Ezeknél a kicsiknél gyakran tapasztalható az, hogy például elutasítják a cumisüveget, de a kanállal adott ételt elfogadják. Vagy az, hogy a folyékony állagú ételt megeszik, de a pépeset, a darabosat nem. Sőt az is látható, hogy amint megsejtik, hogy táplálási helyzet következik, megjelennek náluk a szorongás, a félelem, az elutasítás jelei. Ha abba a testhelyzetbe kerülnek, amelyben etetni szokták őket, vagy amint beleültetik a ’nem-szeretem’ etetőszékbe, azonnal heves tiltakozásba kezdenek. Máskor az anyamell, a cumisüveg vagy a kanál közeledte válthat ki náluk ilyen heves reakciót. Ha pedig mégis a szájukba jut az étel, nem nyelik le azt.

Vannak olyan kisbabák vagy kisgyermekek, akik táplálkozásukat megnehezítő szervi betegségben szenvednek. Például egy szívprobléma miatt kevésbé hatékonyan esznek és hamar elfáradnak az evésben. Vagy a rágás-nyelés zökkenőmentes kivitelezésével van problémájuk. Jóval gyakoribb csecsemőkorban a reflux, mely inkább állapot, mint betegség, viszont a kicsi táplálkozását megnehezítheti. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a gyermek várja az etetést, készen áll rá, majd a táplálás során fájdalmat, rossz élményt vagy stresszt él át, és emiatt elutasítóvá válik.

A gyerekek akár negyven százalékánál is észlelhető a korai időszakban olyan, hogy átmenetileg elutasítja a táplálást, a táplálási helyzetet, esetleg csak bizonyos ételeket. Olyanokat, amelyeket korábban szívesen megevett. Tíz százalék alatti azoknak a gyerekeknek az aránya, akiknél ez komoly problémává válik és mindössze néhány százalékuknál marad fenn ez a súlyos táplálási probléma tartósan.

Az ily módon ’alultáplált’ gyerekek evési magatartása az étkezési helyzetek elkerülését célozza. Van, aki félelemmel telve menekül az ételek, az evési helyzetek elől. Van, aki látszólag semmiféle érdeklődést nem mutat a táplálkozás iránt. Az a szülők gyakori benyomása, hogy a gyermek talán nem is érez éhséget, nem érdeklik az ételek. Van olyan csecsemő, aki rendre belealszik az evésbe vagy éppen „felhúzza magát”, amint táplálkozási helyzetre kerül sor. Van kisbaba, aki csak félálomban szenderegve vagy alvó állapotban etethető meg. Aztán van olyan, aki megmarad az anyatejes/tápszeres táplálásnál, és nem fogadja el a szolid ételeket. Így aztán egy-másfél évesen is az anyatej vagy a tápszer a fő vagy a kizárólagos tápláléka. Van olyan gyermek, aki csak bizonyos feltételek és körülmények teljesülése esetén hajlandó enni, például mesenézés, játék, tabletezés közben.

Mindezek következtében a táplálási helyzetek vagy a végtelenségig elhúzódhatnak, stresszel telivé válnak, gyakran a kisgyermek nem próbálkozhat az önálló evéssel, nem ehet egyedül. Előfordul, hogy sokáig, akár egy-másfél éves kor után is megmarad az éjszakai etetés, sőt lehet, hogy nappal nem, de éjszaka a kicsi még megetethető, jellemzően anyatejjel vagy tápszerrel. Ezzel párhuzamosan pedig elutasít mindenféle új ízt, új állagú ételt.

A táplálkozási zavaroknak lehetnek különleges, olykor bizarr megjelenési formái is. Ilyen például az, amikor a gyermek atipikus módon olyan anyagokat eszik meg, amelyek nem táplálékok. Például megeszi a homokot a homokozóban, vagy a cserépből a virágföldet, aztán a szappant, papírt, esetleg lenyalja a falat. De magához vehet gumit, műanyagot, rágcsálhat füvet, fadarabokat, sőt az is lehet, hogy a földön talált szöszöket vagy a saját hajszálait eszegeti meg, akár nagy mennyiségben is.

Furcsa étkezési viselkedés a kérődzés jelensége, amelynek során a gyermek a már elfogyasztott ételt akár többször is felböfögi, újra megrágja, majd visszanyeli. Vannak kisgyermekek, akik látszólag esznek, aztán kiderül, hogy a szájukba vett ételt összegyűjtögetik a szájukban. A pofazacskóikban tartogatják, és nem nyelik le.

Nincs annál szorongatóbb érzés egy szülő számára, mint amikor gyermeke nagyon keveset eszik, esetleg mindössze három-négyféle ételt fogad el, ha láthatóan fél az evéstől, az evési helyzetektől, esetleg elutasító, és emiatt súlya nem gyarapszik vagy csökken, fejlődésében döccenő mutatkozik vagy hiánytünetek lépnek fel nála. Az étkezések, etetések közbeni furcsa, szokatlan viselkedés előtt is értetlenül állhatnak a szülők. Érthető módon ezek a problémák már idejekorán hatással lehetnek a szülő-gyermek kapcsolatra, viszonyuk alakulására.

A néhány hétnél-egy hónapnál tovább is elhúzódó vagy rövidebb ideje fennálló, de súlyosnak mutatkozó táplálási-evési problémák kivizsgálást sürgetnek, az ilyen jellegű nehézségekkel küzdő családok pedig mielőbbi segítséget igényelnek.

Ezek azok a helyzetek, amelyek ha állandósulnak, komoly testi problémákhoz és persze sok-sok kapcsolati konfliktushoz vezethetnek. Nem csak a szülő és a gyermek közötti, hanem a többi, családon belüli (és azon kívüli) kapcsolatot is jelentősen megterhelhetik. Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen nehéz, stresszteli élethelyzetekben, félelemmel teli hétköznapokban létezve, bevonódva nem könnyű a probléma okának megtalálása, és annak megoldása.  

Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek vele: táplálási, táplálkozási problémák, zavarok esetén az első lépés az orvosi kivizsgálás, a lehetséges testi, szervi okok felderítése, illetve kizárása, és természetesen ezek megfelelő kezelése. Ebben gyermekorvos, gyermek-gasztroenterológus és dietetikus lehet a család segítségére.

Legalább ilyen fontos, hogy ha nem igazolódik szervi eredet a problémák hátterében, a családok kérjenek segítséget a csecsemő- és kisgyerekkori táplálkozási zavarok egyéb okainak felderítésében és azok kezelésében jártas szakemberektől, például szülő-csecsemő/kisgyermek konzulenstől/terapeutától, családterapeutától, evésterapeutától vagy gyermekpszichológustól.

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként, pár- és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten a II. kerületben. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu