Egyedül
Kicsivel túl a két és feledik életévén csúcsra járatja az önállósodási szoftvert. Azért néha alprogramot vált: az ‘egyedül’ helyett jön a ‘majd én’, a ‘ne segíts’ vagy a ‘te menj el’.
És mindegy, hogy felöltözésről, levetkőzésről, fésülködésről, fog- vagy hajmosásról, vécéhasználatról, lépcsőn tolatva porszívózásról, nagybőrönd emeletről lecígöléséről, virágöntözésről, másfél literes, lehetőleg teli pet-palackból való ivásról, a kenyér pástétommal történő megkenéséről, répapucolásról, kenyérszeletelésről, a tejesdoboz tartalmának bögrébe való kiöntéséről, a babatej elkészítéséről, vagy éppen a gyerekülésbe való bemászásról és „becsatolódásról” van szó.
És nem csak a gyakorlatban járatja csúcsra, hanem olykor fejben is túltolja. Valahogy így:
Felteszi a kérdést.
Aztán magának megválaszolja.
Majd megdicséri magát a helyes válaszért.
És mire mi, szülők észbekapunk, szinte már nincs is mit csinálnunk. Megoldotta egyedül…
