Gasztro-tréning
Meséltem már arról, hogy minden hónap végén családilag beülünk valahová, és a fehér asztal mellett lezárjuk és értékeljük a mögöttünk hagyott időszakot. Meg egy kicsit „csapatépítünk” is.
Ma is megküzdöttünk az elemekkel. Mármint a gasztronómiaiakkal. Ez még mindig jobb, mint a családbeli viharok. Olyanok is akadnak bőven egy ilyen sokszínű, alapvetően vállalkozó szellemű családban, mint a miénk.
Mint minden olyan családban, ahol a fókusz a változtatáson, a vállalkozáson, a mérlegelésen, az ismeretlen bevállalásán, a döntések időben történő meghozatalán van. Vagyis életünk aktív, felelős alakításán és az előre tekintésen.
Ez nagyon nem könnyű, sokszor kifejezetten kényelmetlen, sőt fájdalmas élethelyzeteket és szituációkat szül. (Nem így a komfortzóna, amely kellemes langymeleg, ugyan kicsit unalmas, de legalább ismerős…)
Szóval az ismeretlen választása, a bizonytalan bevállalása nem rózsaszín leányálom.
De csak ez visz előre, és ebben van a fejlődés kulcsa.
A fotó magyarázatot igényel: a mai (gasztro)tréninghez nem egy könyvtárat választottunk, és nem Julcsi lőtte a szelfit.
