Ha nem kakil a gyerek, avagy a székrekedés ördögi köre
Kezdjük az elején, a legkisebbekkel. Egy egészséges, jól szopó, jól gyarapodó anyatejes csecsemőnél, ha minden pelusban van kaki, illetve ha csak heti (sőt, akár kétheti) egyben, mindkét állapot teljesen normális lehet. És természetesen a kettő között bármely gyakoriság is. Igen, lehetséges, hogy olyan mértékben hasznosul az anyatej, hogy alig marad salakanyag a bélben. Mindez pedig akkor ürül majd ki, ha eléri azt a mennyiséget, amely a székelési ingert képes kiváltani. Ha ennél kevesebb, tehetünk bármit, könnyen lehet, hogy nem járunk eredménnyel.
Az édeskömény tea, a lázmérőzés, a szélcső, a különféle cseppek és társaik talán éppen arra lehetnek jók, hogy megnyugtassuk magunkat: mindent megtettünk a cél érdekében. És ha eredményes a manőverünk, könnyen táptalajra találhat a fejünkben az a gondolat, hogy csak a segítségünkkel képes a gyerek kakilni, egyedül nem megy neki.
Ha mindenáron tenni akarunk valamit, mert esetleg tehetetlennek érezzük magunkat az üres pelust látván, akkor például a meleg fürdő, meleg párna a pocakra, tornáztatás, az óramutató járásával megegyező irányú hasmasszázs módszereiben gondolkodjunk. Vagyis olyanokban, amelyekben a gyerekünk is jól érezheti magát. És lebegjen lelki szemeink előtt az is, hogy ha ellazul a légkör, ellazul a pocak is.
Tudom, hogy nem könnyű ezt a könnyed, laza lelkiállapotot magunkra ölteni akkor, amikor napok óta üres a pelenka, és fogalmunk sincs, hogy a gyerekünk emiatt ordít éppen, vagy valami egészen más miatt. Mivel mi magunk úgy vagyunk huzalozva, hogy szeretünk valami kézzelfogható, testi működéshez köthető okot feltételezni a háttérben, hamar a székrekedésre, a hasfájásra (esetleg még a korai fogzásra) terelődik a gyanúnk.
És ahogy a helyzet fokozódik, úgy nő a nyomás bennünk. Teljesen érthető, hogy amikor ez elér egy kritikus fokot, könnyebb a szélcsőhöz vagy a lázmérőhöz nyúlni, hogy a gázokkal együtt a gőz is távozzon. Ez utóbbi belőlünk. Mégis, mielőtt ezt tesszük, próbáljunk két mély légvétel között arra gondolni, hogy talán van más megoldás is. Egyáltalán: kell-e, hogy közbeavatkozzunk?
Ugyanezen kérdés hatványozottan merül fel akkor, amikor édes, jókedvű, jó étvágyú, szépen gyarapodó kisbabánkon akarunk könnyíteni, mert szerintünk már éppen itt lenne az ideje. Tényleg mi tudjuk, mikor van itt az ideje annak, hogy telepakolja végre a pelenkát? Miből gondoljuk, hogy egy egészen kicsi baba nem lehet ura a saját testének? Feltételezzük, hogy ő nem érez székelési ingert? Vagy ha igen, akkor nem képes önmagától kinyomni?
A testi és lelki értelemben is egészséges, megfelelően táplált, elegendő folyadékot fogyasztó gyerek képes magától, mindenféle külső beavatkozás nélkül kakilni. Feltéve, ha elég türelmesek vagyunk. A szervi okkal nem magyarázható székrekedést sok esetben egy ilyen, látszólag ártatlan szituáció vagy beavatkozás indítja el. Amikor figyelni, kontrollálni kezdjük, hogyan ürít a gyerekünk, és különös jelentőséget tulajdonítunk annak, ha ezt ő másképpen teszi, mint ahogyan azt mi elvárnánk.
Tartsuk viszont szem előtt azt, hogy ha a ritkább, esetleg nehezebb székletürítést egyéb tünetek is kísérik, például haspuffadás, nehezen távozó szelek, láz, vigasztalhatatlan sírás, nyugtalanság, mely a kakilás után sem szűnik, vagy a széklet jellegének megváltozása (véres, nyálkás, fekete, vízszerű, emésztetlen, zsírfényű, sárgás-fehér színű), mindenképpen forduljunk orvoshoz!
Kritikus időszak lehet a székrekedés tekintetében a hozzátáplálás utáni időszak. Lehet, hogy bizonyos ételek után székrekedés mutatkozik, illetve a széklet állaga keményebb lesz. Figyeljük meg, melyik étel mit vált ki a gyerekből. Értelemszerűen bánjunk csínján a gyanúba hozott étellel. Gondoskodjunk a megfelelő folyadékbevitelről is: ha még szopik a kicsi, lehet, hogy a szolid ételek mellett beéri ezzel, mint plusz folyadékkal és nem két mást. Kínáljuk anyatejjel igénye szerint. Ha nem anyatejjel kínáljuk, akkor a plusz folyadék legyen tiszta víz.
Ha látványos vagy makacs székrekedést, társuló tüneteket (lásd fent) tapasztalunk, szintén járjunk utána, nincs-e testi betegség a háttérben. Például a lisztérzékenység kisgyermekkorban nem feltétlenül okoz hasmenést, hanem székrekedéssel is járhat.
Hashajtók kicsi és nagyobb gyerekeknek egyáltalán nem javasolhatók, némelyik akár súlyos kiszáradást is okozhat. És mivel a nagyobbacskáknál már nem olyan könnyű kivitelezni egy lázmérőzést vagy szélcsövezést, előfordul, hogy a székrekedéssel kapcsolatos problémák ebben az időszakban kezdődnek el. A laktulóz, a glicerines kúp pályafutása is sokszor valahol itt veszi kezdetét.
További kritikus időszak lehet a pelenkáról való leszokás időszaka. Ebben a folyamatban a gyerekünk egyre többször jelez, elvonul, esetleg elküld minket. Megteremti magának az ideális körülményeket a kakiláshoz. Ahogyan tőlünk is láthatja. Az is lehet, hogy egyre többször megosztja velünk, szól, hogy „most kakilok”. Személyisége, az adott szituáció és a másoktól látott tapasztalatai függvényében.
Tartsuk tiszteletben a kérését, hagyjuk magára, vagy itt az alkalom, hogy felajánljuk a vécét vagy a bilit. Ha hallani sem akar róla, ne erőltessük. Ez már egy előrelépés, egy újabb mérföldkő a szobatisztaság felé vezető úton. Érzi és jelzi az ingert, megáll, megszakítja, amit épp csinál, elvonul, szól, utána pedig közli, amikor végzett. Ahogy ő maga fejlődik, ez a folyamat is úgy megy előre a maga útján. Szükséges feltétel, hogy idegrendszere, az izomműködések összehangolása, az ürítés szabályozási folyamata is elegendően fejlett és érett legyen.
Ebben a folyamatban legyünk a partnerei: a nyugodt légkör, a maximális elfogadás, a világos, dicsérettől és büntetéstől mentes kommunikáció, az irányítás átadása a gyerekünknek mindennél fontosabb. Tartózkodjunk a pejoratív megjegyzésektől („hű, de nagyon büdöset kakiltál, mindjárt elájulok”, „ehhez már gázálarc kell” stb.), születésétől kezdve, és teste működéseit is tartsuk tiszteletben. Amint elég érett lesz hozzá, szabályozni és kontrollálni fogja ezt a testi funkciót is. Feltéve, ha megfelelő légkör veszi körül és lehetőséget is kap rá. Ennek biztosítása pedig a mi felelősségünk.
Ahogyan az is, hogy megfelelő ételekkel és elegendő folyadékkal kínáljuk-e. Előfordul, hogy nem értjük, miért megy gyerekünknek nehezen a kakilás, de ha néhány napig megfigyeljük, mit és mennyit eszik és iszik, bizony érhetnek minket meglepetések. Akár naplót is vezethetünk, akkor még szembetűnőbb lehet egy esetleges étrendi hiba, vagy a túl kevés folyadékfogyasztás. Köztudott, hogy például a kakaó, a csoki, a túl sok tejtermék, a magas pektin tartalmú gyümölcsök székrekedést okozhatnak. Ezzel szemben a rendszeresen fogyasztott olíva olaj vagy a reggel éhgyomorra adott kis pohár langyos víz jótékony hatású lehet, ahogyan a probiotikumok is kedvezően befolyásolhatják a bélrendszer működését.
Gondoljuk végig azt is, hogy kap-e elegendő időt, teret a gyerek arra, hogy elvégezze a dolgát. Nem siettetjük-e? Van-e ehhez kapcsolódó rituálé, vagy napirend, ami megnyugtató kiszámíthatóságot biztosít a számára?
A túl korán, túl gyorsan vécére vagy bilire késztetett, szoktatott kicsiknél, amikor nem vesszük figyelembe az ő fejlődési ütemét, előfordulhat teljesítményszorongás, ennek következtében pedig székrekedés. A modern papírpelenkák magasabb kényelmi fokot nyújtanak, amely miatt később válhatnak szobatisztává a gyerekek, mégis hagyatkozzunk inkább az ő tempójukra. A gyerek érzeteinek, viselkedésének, kommunikációjának megfigyelésével, követésével felvehetjük az ő tempóját, és őt kísérve újra meg újra felkínálhatjuk számára a lehetőséget, hogy a vécét vagy a bilit használja. Ha él vele, akkor a nyugodt, oldott légkör alapfeltétel. Ha szeretné, akkor maradjunk vele, de az is lehet, hogy inkább egyedül maradna, míg elvégzi a dolgát. Fogadjuk el ezt és hagyjuk magára a gondolataival.
Ha megfigyeljük, hogy a nap melyik szakában kakil inkább, ehhez igazíthatjuk a rituálét, a kiszámítható rendet, a nyugalmas időszakot. Ha a reggelek rohanósak, zűrösek, akkor a délutáni hazaérkezés után vagy este biztosítsunk a gyerek számára megfelelő körülményeket. Ha mégis inkább a rohanós reggelt választja, a lehetőségekhez mérten akkor is segítsük abban, hogy siettetés és kapkodás nélkül elvégezhesse a dolgát. Sok gyerek nem szívesen kakil idegen helyen, ez vonatkozik a bölcsire, ovira is. Ha ezt tapasztaljuk, szintén ne erőltessük, hanem az otthonlét során biztosítsunk számára nyugodt időt.
És ahogy halad előre a szobatisztaság felé vezető úton, bízzuk rá, hogy elintézze a dolgát, amikor szükségét érzi. Ne kérdezgessük, ne járjunk a sarkában, ne ültessük újra meg újra erőltetve a vécére (ez a pisire is vonatkozik: ne szaladgáljunk vele negyedóránként ki, félve attól, hogy becsorgat, és ne keltsük fel a gyereket az éjszaka folyamán többször is, hogy kivigyük pisilni). Ettől nem lesz előbb szobatiszta, sőt. Ha pedig a bugyiba/kisnadrágba kakil, igyekezzünk könnyed lazasággal a segítségére sietni.
Az elsietett vécére, bilire szoktatás, az, ha elvárássá, feladattá, teljesítménnyé lényegül át egy testi működés, ha büntetés, elutasítás, negatív kritika a következmény, az is könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a nem-kakilás problematikája egy ördögi körré alakul. Minél jobban erőltetjük, annál inkább visszatartja. Ha büntetjük, ugyanez a helyzet. Gyakran említik a szülők azt is, hogy a gyerek még nem szobatiszta, mert csak a pelenkába hajlandó kakilni, mégpedig úgy, hogy amikor érzi az ingert, akkor pelust kér, és ha kap, akkor elvonul, és abba ürít. Előfordul, hogy úgy próbálják a szülők a szobatisztaságot elérni, hogy ilyenkor megtagadják a gyerektől a pelenkát. Ha abba szeretne kakilni, ha azt érzi biztonságosnak, akkor engedjük meg neki. Ettől ő még halad előre a szobatisztaság felé vezető úton.
Nem ritkán előfordulhat az is, hogy egy keményebb széklet fájdalommal kísért sérülést, repedést (fissura) okoz a végbélnyíláson. Ez is elindíthat egy olyan kört, amelynél már az inger érzete elegendő ahhoz, hogy gyermekünk az újabb fájdalomtól való félelmében inkább visszatartsa a székletét. Ez az az állapot, amelynél nem érdemes sokáig várni, mert egy hónapokon át húzódó tortúra kiindulópontja is lehet.
Mindezeken túl pedig fontos tudnunk azt is, hogy minden változás vagy nehéz élethelyzet, amely szorongást ébreszt a gyerekünkben, legyen ez egy költözés, egy gyerekközösségbe való bekerülés, átmeneti kiszakadás az otthonból és el a szülőktől, a szülők párkapcsolati problémái és sok más egyéb, közrejátszhat a székrekedés kialakulásában.
Akár egy repedésből eredő székletvisszatartás, akár más, testi-szervi okkal nem magyarázható székrekedés veszi kezdetét a gyerekünknél, érdemes mielőbb szakember, a kisebbeknél szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, a nagyobbaknál gyermekpszichológus segítségét kérni, mert az ördögi kör megszakítható.
Ha magadra, magatokra ismersz, mert csecsemődnek vagy kisgyermekednek nehezen megy a kakilás, hosszabb-rövidebb ideje testi okkal nem magyarázható székrekedés áll fenn, amelyre eddig nem találtatok megoldást, akkor a szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció a segítségedre lehet.
A 30-4 795 795-ös telefonszámon foglalhatsz hozzám időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu
Ajánló:
Kettőtök közti kommunikációs kvíz>>
Tégy egy próbát: vajon hogyan kommunikálsz a gyerekeddel?
A kettőtök közti kapcsolódások és párbeszédek nagyban meghatározzák azt, hogy a gyermeked hogyan viszonyul hozzád és másokhoz, hogyan keresi a kapcsolatot és milyen módon kommunikál veled és másokkal.
8 kérdésre adott válaszaid alapján a kiértékeléssel együtt további ötleteket is küldök a válaszlevelemben azzal kapcsolatosan, hogy hogyan teheted a kettőtök közötti kommunikációt egyszerűbbé és hatékonyabbá.