Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Határtalan szabályok, szabálytalan határok, avagy valóban kell a gyereknek a korlát?


Vajon milyen szülő a jó szülő? Az engedékeny? A szigorú? A haver? A tekintélyelvű? A mindent a gyerekre hagyó? A szinte semmit meg nem engedő? A mindent jobban tudó? A szinte semmiben állást nem foglaló? A mindenki felelősségét magára vállaló? A felelősséget mindenkinek átengedő? Ugye, hogy nem könnyű a kérdés?

Inkább vegyük elő a kicsit már elcsépeltté vált jelzőt: az „elég jó”-t. Azt gondolom, elég jó szülőként az egyik legfontosabb ismertetőjegyünk az lehet, hogy hosszútávra tervezünk. A másik pedig az, hogy tudunk rugalmasan következetes, hiteles, önmagunkkal azonos anyja, apja lenni a gyerekünknek.

Szerintem (és nálam okosabb szakemberek szerint is) a gyerekeknek, már az egészen kicsiknek is szüksége van korlátokra, szabályokra. Ha másképpen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy szükségük van stabilitásra. Mert bármennyire is hihetetlen, az általunk felállított szabályok adnak nekik biztonságot, kiegyensúlyozottságot, és adnak keretet az életüknek.

Amikor tudják, hogy egy helyzetben meddig mehetnek el, és ha esetleg mégis megpróbálkoznának azzal, hogy áthágják a szabályt, akkor számíthatnak arra, hogy rajta tartjuk őket az úton. És lehet ez akár egy kellő rugalmassággal kezelt napirend vagy lehet egy elvárt viselkedés is egy fontos helyzetben.

De milyenek is legyenek ezek a szabályok? Abban talán egyetérthetünk megint, hogy minden családnál más és másmilyenek. Hiszen mások a szokásaink, az elvárásaink, az életritmusunk, a napirendünk és még sok minden másunk is. Szerintem a szabályok a segítségünkre vannak abban, hogy gyerekünk lelki biztonságban, családunk pedig harmóniában élhessen.

Az viszont mindannyiunkra vonatkozhat, hogy lehetőség szerint ne legyen ezekből a szabályokból túlságosan sok. Az sem szerencsés, ha túl bonyolultak, betarthatatlanok vagy teljességgel értelmetlenek. Vagy éppen olyanok, amiket a gyerekünk még fejlettségi állapotából adódóan nem képes megérteni és/vagy betartani, vagy olyan kacifántosak, hogy mi nem vagyunk képesek betartatni őket. A gyerek pedig sokszor nem azért nem érti, mert még kicsi hozzá, hanem azért nem, mert teljesen értelmetlen szabály elé állítottuk őt.

Például ilyen lehet az, amikor a totyogósnak azt mondjuk a boltban, miközben ő nekiállna a teli polc pakolásának, hogy: „Viselkedj okosan!”. Oké, de mit jelent ez az „okosan”? Érti vajon a kicsi, mit szeretnénk tőle?
Vagy például, amikor a játszótéren rászólunk a másfél évesünkre, hogy ne legyen irigy, legyen inkább udvarias és kedves. Ezért adja szépen oda, mutassa meg a kedvenc játékát az éppen arra áhítozó ismeretlen kiskrapeknak. Már bocsánat, de miért is kellene odaadnia? Ez körülbelül olyan, mintha én köteles lennék megmutatni és kölcsönadni például a kedvenc okostelefonomat annak az ismeretlennek, aki éppen szemet vetett rá az utcán…

Azt gondolom, hogy a családunk életének komolyabb viharoktól és hisztériától mentes működtetése, valamint az anarchia elkerülése érdekében szükség van néhány szabályra. Márpedig ehhez az kell, hogy bizonyos helyzetekben mi, szülők legyünk a főnökök. Nem pakolhatunk rá a gyerekünkre olyan súlyú döntéseket és az ezekkel járó felelősséget, amivel ő még nem képes megbirkózni. Ha így teszünk, családunk életén hamar úrrá lesz a káosz, benne a nehezen kezelhető, frusztrált, problémás gyerekünkkel.

Tehát még egyszer: jó, ha a szabályokból nincs túl sok. Inkább legyen kevés, de a család működtetése szempontjából valóban lényeges, a családi békét és a gyerekünk megfelelő fejlődését szolgáló szabály. Különben bele fogunk gebedni, hogy betartassuk őket. És magunk alatt vágjuk a fát, mert előbb-utóbb úgyis következetlenek leszünk, és nem fogjuk tudni keresztülvinni őket a gyerekünkön. Így pedig könnyen hiteltelenekké válhatunk nem csak a gyerekünk, de a magunk szemében is. Előbb-utóbb rá fogunk ébredni, hogy a huszadik és a huszonegyedik szabály azért már tényleg túlzás. Sőt, igazság szerint mi már az ötödiknél bedobtuk a gyeplőt. Inkább lapítunk, mert se kedvünk, se energiánk nincs arra, hogy folyamatosan kontrolláljunk és betartassuk a gyerekkel azt, amiben már mi sem hiszünk, és amiből már nekünk is elegünk van. És azt reméljük, hogy a gyerekünknek nem fog mindez feltűnni.

Mielőtt a gyerekünkre vonatkozóan szabályokat állítunk fel, érdemes előre egyeztetni a párunkkal és jó, ha egyetértés van köztünk a szükségességüket és a betartatást illetően is. Veszett fejsze nyele, ha én betartatom, a párom meg nem, vagy épp fordítva. Innentől bejósolható az, ami a legtöbb szülő félelme: a gyereknek esze ágában sincs őrá hallgatnia, hanem inkább megy a kisebb ellenállás, vagyis a megengedő szülő irányába. A hoppon maradt szülő pedig tehetetlennek, sőt kudarcosnak érezheti magát emiatt.

Egy ártatlan kis példával szemléltetve: a konyhában az alábbi párbeszéd zajlik anya és a gyerek között:

-Anya, kérek csokit!
-Kicsim, tudod, hogy vacsora előtt nincs csoki!

Egy perccel később a szobában újabb párbeszéd a gyerek és az apja között:

-Apa, ehetek csokit?
-Itt van, de el ne mondd anyádnak!

Ismerős?

Ha pedig egy bizonyos szabály a család valamennyi tagjára érvényes, akkor fontos, hogy azt mindenki tartsa is be! Mondjuk, ha az a szabály, hogy mindenki a saját szennyesét bepakolja a szennyestartóba és nem hagyja szanaszét, akkor az példának okáért apára is érvényes. Ha pedig mégsem teszi, akkor a gyereknek joga van figyelmeztetni az apját, hogy ne hagyja a levetett ruháit szerte a szobában.

A harmadik dolog, ami a szabályokat és azok betartatását illeti, hogy következetesség nélkül valószínűleg nem fog menni a dolog. Vagyis ha az egyik pillanatban betartatom a gyerekkel, a másikban viszont engedek, oda se figyelek, mert épp fáradt, álmos, elfoglalt stb. vagyok, vagy mert éppen nincs kedvem, és ez pillanatról pillanatra kiszámíthatatlanul változik, akkor ne csodálkozzak azon, ha előbb-utóbb az őskáosz közepén találom magam. De könnyűszerrel eljuthatok ide úgy is, ha háromszor-ötször-tízszer mondom el neki, mit kérek vagy várok el tőle. Futom a köröket, a pumpa pedig megy egyre feljebb és feljebb. Bennem is és a gyerekben is. A történet végét inkább nem írom le.

Ha valamit kérek vagy elvárok a gyerekemtől egy sarkalatos helyzetben, akkor én igyekszem felvenni a pókerarcot. Hosszú évek tanulópénze árán már megtanultam, hogy nem jó, ha indulatokat, érzelmeket viszek ezekbe a helyzetekbe. Az más kérdés, hogy a hangommal, a mimikámmal, a tekintetemmel nyomatékot adok a kérésemnek, elvárásomnak, tiltásomnak, mikor minek. És ilyenkor nincs kecmec. Az van, amit mondok, kérek, elvárok és kész. Megértem és elfogadom a gyerek ezzel kapcsolatos érzéseit, dühét, csalódottságát, szomorúságát, bármit, de attól még nem fogom meggondolni magam.

Ahogyan az előbb már említettem, a következetesen betartott, a család működtetését, a közös jót szolgáló határok adnak stabilitást a gyerekem, de az egész család számára is. És ezek betartatása a szülők feladata és felelőssége. Vagyis a gyerekem számíthat rá, hogy ezzel én biztonságos és kiszámítható környezetet, fejlődéséhez megfelelő életteret biztosítok a számára. És nem kell azon aggódnia, hogy vajon akkor ez a helyzet most hogyan fog alakulni? Csinálhat, amit akar? Vagy mégsem csinálhatja? Megengedem vajon, amit akar? Vagy megtiltom? Észreveszem egyáltalán, mit akar? Ráhagyom, bárhogy is dönt? Vagy döntök helyette?

Nem mindegy, hogy biztonságos utat kövezek ki a számára vagy pedig egy jól irányzott rántással kihúzom alóla a szőnyeget.

És hogy hogyan tarthatom rajta ezen az úton?

A következő bejegyzésben erről is mesélek majd.

 

 

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.

A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna