Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Kell, hogy valakinek mindig igaza legyen?


Könnyű mondani, hogy ne állítsunk túl sok szabályt, és azt a keveset pedig következetesen tartsuk be. Pókerarccal, túl sok érzelemmel nem átitatva. Ennyi, nincs mit bonyolítani rajta.

Nincs azzal semmi baj, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk kis kezes bárány legyen. Legyen könnyű bánni vele és legyen vele nagyobb viharoktól mentes az együttélés. A gyerekünk, bármilyen hihetetlen, szeret vagy legalábbis szeretne ilyen lenni. Hiszen ilyenkor érezheti biztonságban magát.

Akár meg is szavazhatnánk, hogy vajon mi szülőségünk legnagyobb kihívása és próbatétele. Az éjszakázás? A szoptatás? A folyamatos együttlét és bezártság a kicsivel? Lemondás a régi életünkről? A határok meghúzása és a szabályok, keretek betartása jó eséllyel indulna a dobogós helyért. Pedig nem kellene annyira félni tőle. Biztosan nem könnyű úgy keretet adni a gyerekünk életének, hogy közben folyton azon agyalunk, nehogy belegyalogoljunk az önállóságába, letörjük felfedező kedvét, vagy netán komoly sérülést okozzunk a lelkében.

Sokszor tapasztalom azt, hallgatva a szülőket, hogy egészen egyszerűen bűntudatuk van, ha fegyelmezni kell a gyereküket vagy ha nemet kell neki mondani. Talán mert attól félnek, hogy ezzel kárt okoznak benne, a kapcsolatuk rovására megy és nem fogja őket szeretni. Időnként pedig olyan érzésem van, mintha félnének, tartanának a gyereküktől. Ezt már inkább a tapasztalatuk diktálja: minél többször kerültek nehéz helyzetbe vele, minél többször élték át gyerekük hisztijét, bizonytalansága okozta durvaságát, agresszióját, dühét vagy haragját, annál jobban tartanak tőle. És annál kevésbé merik szabályozni, hiszen el akarják kerülni ezt a reakciót. Pedig sokszor éppen ezzel ugranak fejest egy ördögi körbe.

Ha lelkifurdalástól gyötörve vagy a gyerekem reakciójától tartva próbálok szabályokat felállítani és betartani, keretet adni az életének, akkor nem leszek, nem lehetek hiteles. Biztos vagyok benne, hogy bizonytalanságomat a gyerek is „leveszi”, és ha én bizonytalan vagyok, akkor ő is az lesz. Nem tudom nyújtani számára azt, amire szüksége van: a stabilitást a mindennapokban. És ő újra meg újra próbára fog engem tenni. Addig megy, amíg vissza nem kapja azt, amire szüksége van: a biztonságot, amit nekem kell megadnom a számára. Közben pedig várja, hátha visszaváltozom határozott és magabiztos szülővé és nyújtom azt a stabilitást, kiszámíthatóságot, amire vágyik.

Nagy-nagy kihívás megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben mindenki jól érzi magát. Ami nem arról szól, hogy valaki nyer, a másiknak pedig így veszítenie kell. Vagy éppen mindketten vesztesnek érzik magukat. Hanem arról szól, hogy igenis élhetőek úgy a hétköznapok és megoldhatók úgy életünk helyzetei, hogy mindketten győztesnek érezhetjük magunkat. Win-win, ahogy a vállalati stratégiában vagy menedzsmentben jártasak neveznék. Vagyis lehetünk mindketten nyertesek, méghozzá úgy, hogy ez nem igényel különösebb külső forrást, nem jár vele rosszul senki. Viszont a részünkről befektetést igényel: tartósan és következetesen megfelelő bánásmódot, beszédstílust, együttműködést a gyerekünkkel. Aztán ahogyan fejlődik, pont ugyanezt várjuk el mi is tőle.

És egyszer csak azt vesszük észre, hogy minél szabadabbra engedjük a gyerekünket, minél kevesebb helyzetben gátoljuk meg őt, vagy minél kevésbé vesszük át azt felelősséget tőle, amellyel már ő is megbirkózna, ő cserébe annál jobban fog alkalmazkodni az általunk felállított és betartatott keretekhez. Annál elfogadóbb, együttműködőbb lesz. Ő lesz a leghűségesebb partnerünk abban, hogy kapcsolatunk harmonikus és boldogságos legyen. És akkor örül a legjobban, ha egyikünknek sem kell veszítenie.

Ha pontosan tudom, mi a célom a szabályaimmal, mit akarok megmutatni, megtanítani ezekkel a gyerekemnek, és tudom azt is, hogy ő mire képes, mit tud befogadni ebből, könnyebb dolgom lesz. Vagyis nem várok el tőle olyat, amihez ő még kicsi, vagy olyat, amiről igazából fogalmam sincs, miért várom el tőle. Talán mert nem is az én szabályaim, hanem valaki máséi. Akkor teszem könnyűvé és egyértelművé a kisgyerekem számára a szabályokat, ha egyszerűen fogalmazok, azonnal reagálok, és utána nem futok még köröket. Mindketten továbblépünk, anélkül, hogy beleragadnánk ebbe a helyzetbe. És akkor leszek erre képes, ha ezek valóban hiteles, a család érdekét, jóllétét szolgáló keretek.

A kiszámítható szabályok biztonságában fog felszabadultan játszani, tanulni és felfedezni, bizalommal közelíteni mások felé vagy elfogadni mások közeledését. És ő legszívesebben azt teszi, amit elvárunk tőle. Mert már megtapasztalta, hogy ilyenkor pont olyan visszajelzést kap tőlünk, amit ő a legjobban szeret. Elismerést, mosolyt, ölelést, figyelmet. Ilyenkor érezheti legjobban a szeretetünket. Pedig amikor nem sikerül az elvárásnak megfelelően viselkednie, akkor lenne legnagyobb szüksége a szeretetünkre. Ha tisztában vagyunk mindezekkel, talán szülőként mi is merünk magabiztosabbak, önazonosabbak lenni.

Amikor azt látjuk, hogy gyerekünk újra meg újra próbára tesz minket, csúnyákat mond, hisztizik, dühöng, akkor sejthetjük, hogy a kiszámíthatóság, a biztonság számára valahol elveszett. Lehet, hogy nem is vesszük észre a jó dolgokat, mert a rossz, a negatív dolgokat látjuk meg abból, amit csinál. Amikor egyre-másra rossz fát tesz a tűzre, valóban nehéz meglátni a jó dolgait. Minél többet tiltunk, annál többet rosszalkodik, mert szinte immunis lesz a tiltásunkra. És egy idő után már tényleg azt érezzük, hogy az agyunkra megy. Pedig ott vannak a jó dolgok is, amikkel örömet akar okozni a számunkra.

Ilyenkor érdemes egy kicsit más szemmel néznünk rá. Felfedezni, meglátni a jó dolgait és nagyvonalúan átlépni a sokszor bizony lényegtelen, piszlicsáré, általunk felfújt ‘rosszaságain’. Vegyük észre, ismerjük el és örüljünk a jó dolgainak! Semmi másra nem vágyik annyira, mint a mi örömünkre, elismerésünkre, szeretetünkre.

Körbejárta már néhányszor az internetet a bögre-tesztnek nevezett próbatétel. Nagyjából arról szól, hogy ha a reggeli kakaót például kék színű bögrébe töltöttük, de a gyerekünk másikból kéri, akkor mi reagálunk valahogy. Ebből pedig következtetések vonhatók le a tekintetben, hogy eléggé következetes szülők vagyunk-e. Sokat gondolkodtam rajta, aztán valahogy csak oda lyukadtam ki, hogy a bögre-teszt is egy tipikus piszlicsáré helyzet. Olyan, amelyen lazán túl és át lehet lépni. Mert mi van akkor, ha hagyom, hogy a másikból igya meg a kakaót? Kevésbé fog felnézni rám, kevésbé fog tisztelni, szeretni, elismerni, ha engedek? És ha nem engedek a negyvennyolcból, akkor tekintélyesebb leszek a szemében? Onnantól felnéz rám és szót fogad majd?

Szerintem nem attól fog a gyerekem jobban tisztelni és szeretni, ha szabályok garmadáját állítom fel és kőkeményen le is verem rajta. (Lássa az a gyerek, hogy ki az úr a házban!)

Az élet egy kisgyerekkel bögre-tesztek tömkelege. Valóban arról kell, hogy szóljanak a napjaink, hogy ezeket a „húzd meg-ereszd meg” meccseket játsszuk? Valakinek mindig engednie kell? Valakinek mindig nyernie, míg a másiknak veszítenie kell? Mindig kell, hogy valakinek igaza legyen? Nincs olyan opció, hogy „mindenkinek jó”?

De, van olyan opció.

 

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként, pár- és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30-514 2559-es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30-514 2559-es telefonszámon foglalhattok időpontot.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

 

 

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna