Magamraismerő

Bevallom őszintén, semmilyen saját élményem nincs azzal kapcsolatosan, hogy milyen lehet külföldön egy, két vagy több kicsi gyerekkel hosszú távon élni. Elképzeléseim is inkább csak onnan vannak, hogy időnként megkeresnek és segítséget kérnek tőlem külföldön élő magyar anyák, akik sokszor még annál is jobban egyedül érzik magukat, mint ahogyan azt mi, itthon élő kisgyerekes szülők el tudjuk képzelni.

Gyerekek nélkül sem lehet egyszerű a beilleszkedés, az adott ország szokásainak, kultúrájának, ilyen-olyan rendszereinek megismerése, az írott és íratlan törvények, szabályok, a „használati utasítások” sajátunkká tétele, betartása. Egyedül vagy párban sem könnyű a beilleszkedés, de kisgyerekkel (pláne az elsővel) úgy tűnik, még sokkal nehezebb lehet.

Nem beszélve arról, hogy megnövekszik a távolság az itthon maradott családtól, megszűnik a rendszeres, akár napi szintű kapcsolattartás a családtagokkal, barátokkal. A virtuális kapcsolattartás és az időnként küldött csomagok a hazai ízekkel nem helyettesíthetik a rendszeres találkozásokat, az ebből adódó fizikai és lelki támogatást és kétkezi segítséget.

Hiszen aki itt, Magyarországon vág bele a családalapításba és válik szülővé, annak is millió nehézsége, problémája, kétsége és kérdése merül fel a babavárás, a szülés időszakában, de főként azt követően. Itt sem könnyű támogatókat, adott esetben szakmai segítséget találni és kérni, de talán mégiscsak egyszerűbbnek tűnik, mint a határokon túl.

Az sem mellékes, hogy az adott országban hogyan vélekednek a gyerekvállalásról, a várandósságról, a szülésről, a gyerekekről vagy a szülőségről. Vagy éppen milyen elvárások, gyereknevelési szokások, trendek alakítják a családok életét. Ahogyan az sem, hogy mennyi támogatást, megértést kaphatunk, mennyi és milyen minőségű sorstársi kapcsolatot alakíthatunk ki az ottani kisgyerekes családokkal. Nem is beszélve arról, hogy milyen infrastruktúra, segítői- és szakemberhálózat támogatja a kisgyerekes családokat, ezek milyen szemléletet képviselnek és mennyire hozzáférhetőek a külföldi családok számára.

Úgy tűnik, hogy külföldiként egészen könnyű abba a helyzetbe kerülnünk, hogy teljesen más várandóssági, szülési, gyerekgondozási, nevelési, sőt gyógyítási nyelvet beszélünk, mint a választott második hazánkban a legtöbben. Nem csak a laikusok, hanem a szakemberek is.

Hiába, akárhová is sodor minket az élet, saját múltunkat, szüleink nevelési stílusát és a hozott mintáinkat, szokásainkat, egyáltalán az egész, a szülőség és a gyerekek köré épített kultúránkat, a róluk való gondolkodásmódunkat, értékrendünket nem tudjuk megváltoztatni, levetkőzni vagy a választott ország határán kívül hagyni.

Talán ez is közrejátszhat abban, hogy egy-egy élethelyzetet nehezebben élhetünk meg, problémáinkkal egy szál magunkban nehezebben birkózhatunk meg. Mivel egyedül vagyunk, lehet, hogy nem érezzük a támogató, elfogadó légkört magunk körül, ezért bizonytalanabbnak, elveszettebbnek érezhetjük magunkat. Emiatt pedig lehet, hogy nem tudunk olyan kiegyensúlyozottan, harmonikusan illeszkedni a gyerekünkhöz, és nehezebben találjuk meg vele a megfelelő hangot. És mivel párunk jó eséllyel a nap nagyobbik részét munkával tölti, így praktikusan valóban egymagunk maradunk a gyerekünkkel. Meg a problémáinkkal.

Volt olyan édesanya, aki azért keresett meg egy virtuális kommunikációs csatorna útján, mert kisbabájánál tapasztalt alvási problémáival odakint süket fülekre talált. Nem csak a beszélt nyelvben, de a gyereknevelési kérdésekben, egyáltalán a problémáról való gondolkodásmódban is szó szerint két különböző nyelvet beszéltek az ottani szakemberekkel. Egészen egyszerűen nem értették, hogy amit ő problémaként, nehézségként él meg, az miért zavarja őt. Érthető módon megfelelő segítséget sem kapott.

Vagy volt olyan anya is, akinek sikerült külföldi lakóhelyén megfelelőnek tűnő szakembert találnom, ott viszont bajban levő, nehézségekkel küzdő szülőként valamiért nem érezte azt az értő figyelmet és megértést, amire szüksége volt, és amit –jogosan- elvárt volna.

Szerencsére -hála a virtuális kapcsolatteremtési lehetőségeknek- ma már nem lehetetlen leülni és beszélgetni távolba szakadt, nehézségekkel küzdő szülőként az otthon maradt családtagokkal, barátokkal, sorstársakkal egy kis bátorításért, támogatásért, együttérzésért. Vagy egyszerűen csak egy kis meghallgatásért.

Ami persze nem helyettesítheti a valódi, ölelős találkozásokat, de adott esetben „életmentő” lehet.

De ahogyan a családtagokkal, úgy akár szakemberekkel is kapcsolatba léphetünk, még ha több ezer kilométernyire is szakadtunk kis hazánktól. Ma már szinte hétköznapi dolog az, hogy pszichológusokkal, pszichiáterekkel rendszeresen beszélgessünk, testi jelenlétet nem feltétlenül igénylő konzultációkat, terápiás üléseket folytassunk le egy képzeletbeli rendelőben.

A baba-mama konzultációk folyamatában alapvetően fontos a személyes jelenlét. Az anyáé és a babáé, kisgyermeké mindenképp, de az apáé vagy a testvér(ek)é sem kevésbé. Mégis adódnak olyan élethelyzetek, amikor egészen egyszerűen fizikailag lehetetlen és kivitelezhetetlen a személyes találkozás. Ettől még a család, legtöbbször pedig az anya nehézségei léteznek, fontosak és számukra nagyon is megterhelőek. Ettől még szakmai támogatásra, segítségre várnak és joguk van meg is kapni azt.

A jó hír az, hogy ez a szakmai segítség és támogatás létezik és elérhető.

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van skype-konzultációt kérni tőlem.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu