Beszoktatás, bölcsikezdés, ovikezdés
Döbbenetes, de a mai napig rendszeresen hallok olyan beszoktatási „módszerekről”, amelyek nem tudom, hogy kinek az érdekét veszik figyelembe, kinek a javát szolgálják, de hogy nem a gyerekét és a családét, az biztos.
Például amikor a beszoktatás első napján hazaküldik az anyát, mondván, ha ő is ott marad, a gyerek azt fogja gondolni, hogy az anya is oda jár majd és mindig vele lesz.
Vagy azért küldik el, mert szerintük a szülő jelenléte zavarja a gyerek beszokását. Mintha az anya vagy az apa egy útban lévő, hátráltató tényező lenne.
Olyan is előfordul, hogy a kicsinek kezdettől ott kell aludnia, mégpedig azzal az indokkal, hogy ha nem alszik ott az első pillanattól kezdve, akkor később nem fogja ezt megszokni.
Jobb esetben csak a folyosóra/udvarra/utcára küldik ki a szülőt, aki aztán onnan próbál szorongva kukkolni befelé. Azért ‘jobb esetben’, mert így legalább elérhető közelségben van az anya vagy az apa, ha szükség lenne rá. És jó esetben szólnak is neki, ha így alakulnak a dolgok.
Merthogy olyan is van, hogy ígéretet kap az elküldött szülő arra, ha „nem bírnak” a kicsivel, akkor szólnak neki. És mégsem ezt teszik. De ez már csak utólag derül ki, amikor a tomboló gyerekhez hívják be sürgősséggel a szülőt.
Döbbenetesebbnél döbbenetesebb történetek. Szülők mesélik el őket, amikor kisgyermekük különféle testi tünetei vagy viselkedésbeli problémái, masszív ovi/bölcsi-fóbiája miatt segítségért fordulnak hozzám.
Tisztelet és elismerés a kivételeknek: vagyis minden olyan ovinak és bölcsinek, minden szakembernek, akik nem így csinálják. Akik igyekeznek figyelembe venni, tisztelni és elfogadni a gyerekek sokféleségét, egyéniségét, még ha huszonöten vannak is a csoportban.
Akik nem ‘darab-darab’ módon gondolkodnak a kicsikről, és nem ugyanazt a skatulyát próbálják ráhúzni valamennyiükre.
Akik szorongatott helyzetük, minden nehézségük ellenére is elegendő figyelmet és időt adnak minden kisgyereknek.
Akik partnerként tekintenek a szülőkre, és együttesen a gyerekek érdekeit, testi-lelki jóllétüket tartják szem előtt.
2018-at írunk. Szeretném hinni, hogy ez a fajta hozzáállás és bánásmód mielőbb kigyomlálódik a gyakorlatból. Nem kell hozzá se nagyhalom pénz, se extra szakmai képesítés, se hosszú évek szakmai rutinja, semmilyen különleges feltétel.
Nagyon sokat tehetnek a változásért azok a szülők, akik megfelelő tájékozottsággal, határozottan, hitelesen és együttműködésre nyitottan tudják képviselni gyerekük érdekeit.
Ne feledjük el: a szülők felelőssége az, hogy gyerekük testi és lelki jóllétéről gondoskodjanak, és megvédjék őt az ártalmas hatásoktól, a kiszolgáltatott helyzetektől. Egy kisgyerek nem képes még erre.
Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre a II. kerületbe.
Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran, már pár- és családterápiás szolgáltatásom is elérhető.
Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu
