Meseolvasás
Meseolvasás. A harmadik mondatnál tartok, ezalatt ő körülbelül a hatodik kérdést teszi fel. Itt fogy ki belőlem a szusz, mert ő előbbre jár a kérdésekkel, mint én a rendelkezésre álló információkkal. Egyszerűen nincs miből válaszolnom.
Megkérem, hogy legyen egy kicsit türelemmel, amíg tovább olvasom a mesét (azt remélve, hogy elegendő infóhoz jutok, hogy a kis riporter-palánta tudásvágyát kielégítsem).
Jó.–egyezik bele nagylelkűen.
Elégedetten olvasom tovább a sztorit, magamban újra megállapítva, hogy micsoda jófej gyerekem van.
Nagyjából öt másodpercen belül megérkezik az újabb kérdés. Némi feszültséget vélek felfedezni magamban.
-Julcsi, légyszi, hallgasd egy kicsit a mesét, hátha benne lesznek a válaszok is…
-Nem.
-Ööö…
(És ennyi! Köszönöm, Istenem, hogy egy kis oknyomozó riportert szabadítottál rám, aki jó eséllyel megvéd majd a korai elbutulástól! 
)
