Magamraismerő

Még hogy szellemek? Igen, minden gyerekszobában felbukkannak időről-időre kísértetek. És itt most nem kell semmilyen rém-mesére gondolni. Arról van szó, hogy a gyerekünket szellemekként veszik körül a saját múltunkból vagy a felmenőink múltjából származó, onnan fel-felbukkanó, elfeledett vagy éppen elfeledni akart hívatlan „vendégek”, szellemek. És kísértenek, egészen addig, amíg szembe nem tudunk nézni velük, és ki nem űzzük őket onnan.

Ezekről a kísértetekről egy Selma Fraiberg nevű pszichoanalitikus hölgy írt valamikor az ötvenes évek végén. „Varázsos évek” című könyve pedig közérthető magyar nyelven is elérhető nem csak a szakemberek, hanem a szülők számára is. Mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni a legkisebbek személyiségének fejlődését.

Ő fogalmazta meg találóan azt, hogy milyen, általunk, szülők által nem látható és hallható szellemek kísérthetnek gyerekeink körül. Beköltöznek a gyerekszobába és megnehezítik azt, ami egyébként nélkülük sokkal könnyebb és magától értetődőbb is lehetne: a gyerekeink fejlődését és életét.

Persze nem a hagyományos értelemben vett szellemekre gondolt, hanem mindazokra az általam, a párom, de akár a szüleim és távolabbi felmenőim által átélt nehézségekre, fel nem dolgozott fájdalmakra, sérülésekre, veszteségekre, élményekre, titkokra és tabukra, amelyek ott élnek és munkálnak bennem, bennünk. Alattomosan, a mélyben, felismerés, beazonosítás, feldolgozás nélkül. Olykor generációról generációra örökítve, továbbadva a később jövőknek.

Olyan lerendezetlen dolgok, lezáratlan ügyek ezek, amelyek felemészthetik az energiáimat, leköthetik a szabad vegyértékeimet, vagyis megakadályozhatják, hogy én magam felszabadult, önazonos, bátorító, biztonságos közeget teremtő, feltételek nélkül szeretni és elfogadni tudó szülő lehessek. És nem is kell, hogy tudjak róluk. Nem kell, hogy bárki is emlékezzen rájuk. Épp elég, ha titokban hatással vannak rám, és ennek következményeit előbb én viselem, aztán pedig a gyerekem.

Mindezek alapjaiban meghatározhatják azt, hogy én hogyan tudok majd viszonyulni a gyerekemhez. Akár generációkkal korábban keletkezett szellemek is hatással lehetnek rám, az anyaságomra, vagy éppen apaságomra. És nem csak a gyerekem születése után, hanem már sokkal korábban is. Például akkor, amikor vágyni kezdek rá, rágondolok, eltervezem, elképzelem, milyen lesz majd ő és milyen leszek én magam anyaként. De ha ekkor a saját fájdalmaim, veszteségeim, sérüléseim foglalnak le engem, ha ezeken rágódok, vagyis a jelenem, a mindennapjaim tele vannak félelmekkel és bizonytalansággal, vajon hogyan fogok tudni majd megfelelően viszonyulni hozzá a jövőben? Ha ezekre figyelek, hogyan fogok tudni figyelni a gyerekemre, az ő igényeire, szükségleteire? Még nem is vagyok anya, de már tarthatok attól, hogy milyen anya leszek.

Fraiberg a néhol aranykornak is nevezett első öt életév személyiségfejlődését elemzi a könyvében, és sorra veszi az egyes fejlődési állapotokkal kapcsolatba hozható problémákat. Ha mi, szülők megismerjük azt, hogy mi jellemzi gyermekünket az egyes stádiumokban, könnyebben megérthetjük a működésmódját. Ez pedig segítségünkre lehet abban, hogy kiűzzük a szellemeket a gyerekszobából.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi és miért történik úgy, ahogy, akkor a nehéz percekben és helyzetekben szülői megérzéseink, ösztöneink, elfogadásunk, szeretetünk segíthet megoldani a problémákat.

Mert hát milyen aranykor az olyan, ahol a gyerekünket szellemek kísértik? Csak mi, felnőttek képzeljük azt, hogy egy kisgyerek élete idilli. Hiszen nem emlékszünk vissza a sajátunkra. Azért nevezi varázsos éveknek ezt az időszakot, mert a kicsik ekkor még azt képzelik, mindenhatók, varázslók. Mágikusan, varázslatosan gondolkodnak a világról: úgy hiszik, gondolataikkal, fantáziáikkal, tetteikkel kiválthatnak eseményeket, hatással lehetnek a dolgok, a történések alakulására, kimenetelére.

Ez a világ azonban nem mindig ilyen varázslatos a számukra… Hiszen meg kell küzdeniük saját képzeletük szüleményeivel és a környezetük, a külvilág akár valós, akár elképzelt veszélyeivel, szellemeivel is. Még ha ezek a szülőktől, nagyszülőktől származnak is. Hát akkor biztos, hogy aranykor ennek az időszaknak a megfelelő neve?

Saját erőből nem mindig könnyű, nem mindig sikerül láthatóvá tenni ezeket a kísérteteket. Vagyis felszínre hozni, beazonosítani, felismerni ezeket a problémákat, nehézségeket, majd pedig megküzdeni velük. Mégis sokkal tovább cipeljük ezeket a sokszor nehéz érzéseket, mint azt kellene. Hiszen úgy szocializálódunk, hogy a rossz, a megterhelő, a negatív, a fájdalmas dolgokról nem beszélünk, nem terhelünk meg vele másokat. Sírni, panaszkodni, a nehéz dolgokat kibeszélni, a családi szennyest kiteregetni meg aztán végképp nem szokás, nem illik, nem szabad. Tele van az életünk családi titkokkal, tabukkal, hiedelmekkel, eltitkolt történetekkel, fekete bárányokkal, a családot elárulókkal, a kitaszítottakkal.

Mert a család szent és sérthetetlen, amiről nem beszélünk, az ugyebár nincs is, halottakról jót vagy semmit, a titkainkat megőrizzük, aki szégyent hoz a családra, az a fekete bárány. Megtagadjuk, nem beszélünk róla, úgy teszünk, mintha nem is ismernénk. Kitörli a családi emlékezet. És még sorolhatnánk…

Pedig dehogyis törli ki. Például ő lehet az, aki ott marad majd a gyerekszobában kísérteni.

A szülői gondoskodás, kapcsolódás, a párkapcsolati minták öröklődnek, szállnak generációról generációra, és nem csak a mintakövetés útján, hanem epigenetikusan is. Ami nagyjából annyit tesz, hogy a környezeti hatások, a veszteségek, a traumák, a különféle élmények szülőkre gyakorolt hatása változásokat hozhat létre az utódok genetikai működésében is. Megszerzett tulajdonságok, képességek öröklődhetnek tovább az utódokra. Nem csak a jók, a rosszak is.

Mi azonban legtöbbször a gyors, fájdalommentes megoldásokat szeretjük, nem pedig a belső nagytakarításokat. Gyorsan, kevés beszéddel és kitárulkozással, lehetőleg a felszín megkapargatása nélkül. De ezek a problémák nem oldódnak meg instant használati utasítások szerint. Ezekre nincs gyorsan kivitelezhető recept. Ezek sokszor nem a felszín alatt rejtőznek, hanem sokkal mélyebben. És emiatt olykor hosszú, fájdalmas, rögös lehet a gyógyulás útja. Minél régebb óta létezik egy szellem a gyerekszobában, várhatóan annál nehezebben akar majd távozni onnan.

De akárhogy is van, időnként minden gyerekszobára ráférhet egy alapos szellemirtás. Ez a mi gyerekünkére is érvényes.

Ennek elvégzése pedig a mi feladatunk.

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként, pár- és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre vagy Székesfehérvárra.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu