Mindent a gyerek kedvéért?
„Én engedek neki, mert nekem mindent tiltottak. Én liberálisan nevelem, mert velem szigorúak voltak. Én mindig kikérem a véleményét, mert nekem mindig megmondták, hogy mit kell tennem. Nálunk demokrácia van, mert régen az én családomban ‘hallgass’ volt a gyerek neve. Nálunk ő az első. Az van, amit ő szeretne. Ő a legfontosabb. Semmi más nem számít, csak ő. Csak az, hogy neki jó legyen és soha semmiben ne szenvedjen hiányt.”
Visszhangzik valakinek a fülében valami nagyon hasonló mondat? Hallotta már a maga vagy a párja szájából elhangzani valaha? És végiggondolta egyszer is, hogy ez pontosan mit is jelent az ő olvasatában?
Például arra az élethelyzetre gondolok, amikor a saját vagy a más családtag rovására, ha szenvedünk is tőle, ha elegünk van, ha lemondással is jár, ha kell, ha nem, ha törik, ha szakad, szinte mindent és mindenáron meg akarunk adni és engedni a gyerekünknek. És most nem elsősorban az anyagi, tárgyi dolgokra gondolok, erről írtam már korábban. Hanem arról, hogy a gyerekünk minden vélt és valós, létező és általunk elképzelt, feltételezett és fantáziált igényének meg akarunk felelni. Mindet teljesíteni akarjuk. Mert akkor leszünk…
Hiába, az anyai megfelelési vágy és lelkifurdalás huncut dolog.
Özönlenek ránk az ilyen és ehhez hasonló kezdetű mondatok, mint például: „akkor vagy jó szülő, ha…”, „a jó szülőség 5 ismérve”, „10 tipp, hogy tökéletes szülő légy”, „100 tanács, hogy boldog gyereked legyen”. És mi rendületlenül rákattanunk ezekre. Az internetet bújva szinte vonzza a szemünk az efféle „tökéletesszülőhajhász” főcímeket. És bár legbelül lehet, hogy tudjuk, hogy hülyeség az egész, mégis elolvassuk, keressük, utánamegyünk, méricskéljük magunkat.
Vajon miért?
Mert ha problémánk van magunkkal vagy a gyerekünkkel, talán megleljük a megoldás kulcsát. Talán mert bizonyítékot akarunk magunknak, hogy jók vagyunk és jól csináljuk. Jobbak vagyunk és jobban csináljuk, mint… Még ha legbelül másképpen is érezzük. Visszajelzést várunk, amelyet talán máshol, mástól nem kapunk meg. Vagy esetleg megkapjuk, csak mi magunk nem hisszük, nem fogadjuk el.
Mert rendületlenül hajszolunk egy megfogalmazhatatlan, definiálhatatlan, semmiben nem mérhető fantáziát. Vagy inkább egy érzést, amit érezni, átélni, habzsolni akarunk. A tökéletes anya képét, az éteri anya-gyerek idillt, a minden nap ünnepnapot, amikor megáll az idő, és szinte már apró csengettyűk hangját véljük hallani.
Jó reggelt kívánok, ébresztő!
Talán inkább kezdjünk el élni, jelen lenni, szívvel figyelni, az első megérzésre hallgatni, hinni, örülni a kevésnek is, megosztani, át- és együtt érezni, el- és megfogadni, tartani és elengedni, ölelni és lazítani, magunkat is fontosnak érezni! Meg élni hagyni, biztonságot és keretet adni, békében és nyugalomban figyelni-tanulni-példát követni hagyni.
Szedegessük fel és gyűjtsük össze ezeket a menet közben elszóródott hétköznapi morzsákat, amelyekből újra összeállhat egy falat kenyér. Egy érzés, hogy most minden egyszerűen, önmagában jó, mintha minden a helyére került volna egy pillanatra.
Szedjük össze, aztán pedig ne hagyjuk lepotyogni őket.
Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.
A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.
Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu
