Magamraismerő

Az egyik leggyakoribb kérdés, amivel családok megtalálnak, az a csecsemő vagy kisgyerek alvásával kapcsolatos probléma. Fontos leszögezni azt, hogy alapvetően akkor beszélhetünk alvászavarról, alvási problémáról, ha azt a család valóban problémaként éli meg, életüket megzavarja, a családi harmóniát bármilyen módon feldúlja. És itt bármi lehet: összességében feltűnően keveset alszik a kicsi, napközben alig alszik, például mindössze tíz-húsz perceket, nehezen alszik el, éjjel sokszor ébred, ilyenkor sokáig fent van és nehezen, csak segítséggel altatható vissza. Ezeken túl pedig az alvás-ébrenlét ritmusa nem alakult még ki, vagy ha már kialakult, most mindez felborult.

Családok és gyerekek között nagy különbségek lehetnek az elalvási, alvási, éjszakai átalvási szokásokban, jellemzőkben. Mindenkinek megvan a maga mintázata. És aztán van, hogy bekövetkezik egy változás, ami az egyik család életét teljesen felforgatja, míg a másiknak nem jelent különösebb problémát. Megbirkóznak vele és élik az életüket tovább.

Éppen ezért nincsenek olyan konkrét szabályok, javaslatok, amit minden család számára garantálja a nyugodalmas éjszakákat. Azt viszont érdemes lehet szem előtt tartani, hogy mire gyermekünk megszületik, a párunkkal jussunk egyetértésre abban, hogy hogyan tervezzük altatni a babánkat. A „hogyan” pedig megint mindenkinél mást és mást jelenthet, és nincs is ezzel semmi baj.

Ha nekem úgy jó és kényelmes, hogy mellettem aludjon egy babaöbölben vagy a szülői ágy mellé tolt kiságyban, akkor így fogok tenni. Ha úgy tudok pihenni inkább, hogy egy ágyban alszik velem, velünk, hogy éjjel is könnyedén meg tudjam szoptatni, anélkül, hogy ki kelljen kelnem az ágyból, akkor legyen így. Ha tudom, hogy minden neszre megébredek éjszaka, és emiatt úgy látom jónak, hogy a kicsit a szomszéd szobában altatom, hogy ne ébredjek fel a nyekkenéseire, akkor ez lehet a számunkra megfelelő megoldás. Arra érdemes odafigyelni, hogy döntésünk ne a külső elvárások, a mások által jónak, beváltnak, az éjszaka átalvását garantálónak tartott módszerek „átültetése” legyen. Sokkal inkább a kettőnk által alaposan végiggondolt, minden körülményt és mindhármunk igényeit a lehető legjobban figyelembe vevő, mindenki számára elfogadhatónak érzett megoldást találjuk meg.

A családok jelentős részében az átgondolt döntést követően a gyakorlat teljesen jól működik, mindenki megelégedésére. Azonban sokszor előfordul az is, hogy éppen nem jön be az „A” terv. Ekkor áll elő az a helyzet, amikor jó, ha életbe tudom léptetni a „B” vagy épp a „C” tervünket. Vagyis ha úgy érzem, mégsem volt jó az eredeti elképzelésünk, vagy kényelmetlen, fárasztó és rugalmatlannak tűnik a kialakított helyzet, és nem tudom tartani, amit elterveztünk, akkor rugalmasan gondoljuk át és tervezzünk újra.

Például ha elsőre úgy éreztem, hogy az együtt alvás lesz a legjobb mindannyiunk számára, de a gyakorlatban mégsem jól működik, mert állandóan és kölcsönösen felébresztjük egymást a babával, akkor újragondoljuk a helyzetet, és mondjuk a babaöböl mellett döntünk. Vagy ha a rendszeres éjszakai ingázás a gyerekszoba és a szülői háló között annyira kimerít, akkor dönthetünk úgy, hogy a szobánkba költöztetjük a kicsit. És könnyen lehet, hogy ettől jobban alszik mindenki és megoldódik a probléma.

Ilyenkor persze jön a következő kérdés: hogyan fogjuk majd tudni „kipaterolni” őt a szülői hálóból? Egy újabb átgondolt és egyetértésben meghozott döntéssel. Tudni fogjuk, mikor jön el az újabb változtatás ideje. Egy közösen kialakított, mindenki számára elfogadható helyzethez a gyerekünk is alkalmazkodni fog.

Az éjszakai ébredések vonatkozásában tudnunk kell azt, hogy egy csecsemő vagy kisgyermek (sőt felnőtt) sem alussza át az éjszakát ébredés nélkül. De van olyan gyerek, aki képes az ilyen „mikroébredések” után magától visszaaludni és nem igényli a szülő segítségét. Ezeket az ébredéseket mi, szülők rendszerint észre sem vesszük. Az ilyen kicsik, ha képesek hat-nyolc órát átaludni a mi segítségünk nélkül, mondhatjuk, hogy már képesek az éjszaka átalvására.

Az újszülöttektől, a fiatal csecsemőktől, és bizonyos helyzetekben a nagyobbacskáktól sem várhatjuk el azt, hogy önmaguktól átadják magukat az alvásnak. Ők még legtöbbször a mi testi és lelki közelségünket igénylik ehhez. Vagyis mi segítjük őket abban, hogy az elalvással együtt járó elválásból fakadó félelmeiket le tudják küzdeni. Ha úgy tetszik, a mi támogatásunkkal tanulnak meg elaludni. Szakmai értelemben hat hónapos kortól beszélhetünk alvászavarról, amikor is a kicsi legalább heti öt alkalommal nehezen alszik el, vagy sokszor ébred és nehezen alszik vissza.

Az alvási problémák hátterében sok-sok tényező, gyanítható ok állhat. Első körben mindig fontos annak az eldöntése, hogy áll-e vajon testi, szervi ok a tünetek hátterében. A kisebbeknél lehet ez például reflux, vagy a bölcsibe járó, többet betegeskedőnél a megnagyobbodott és emiatt légúti akadályt képező orrmandula is. Ha ezek az okok kizárhatók, akkor állunk neki feltérképezni az egyéb lehetséges okokat. Egyszerűbb talán a  dolgunk és gyors javulásra számíthatunk, ha a zavar rossz szokásokra, rendszertelenségre, túlzott ingermennyiségre vagy éppen az alváshoz, elalváshoz kapcsolódó szokások, rituálék hiányára vezethető vissza.

Nehezebb a helyzet azokban az esetekben, amikor valamilyen mélyebben gyökerező, elsősorban lelki probléma húzódik meg az alvászavar hátterében. Számos ilyet ismerünk, sok esetben nem is gondolnánk, hogy gyerekünknél alvási probléma képében mutatkozhat. Például ilyen lehet bármilyen szülői félelem: akár a sötéttől, az éjszakai neszektől, de akár az elválástól, a másik elvesztésétől való félelem is. Sőt eddig fel nem dolgozott traumáink, veszteségélményeink, például halálesetek is lapulhatnak a mélyben. És attól még, hogy ezek látszólag az én élményeim, mégis a gyerekem alvásában mutatkozhatnak meg probléma formájában.

A nem is oly ritka napi konfliktusok, feszültséggel teli helyzetek, például a párkapcsolati összezörrenések, vagy a válásig menő megterhelőbb élethelyzetek, a megélhetési problémák, betegség vagy halál a környezetünkben mind-mind okai lehetnek a mozgalmas éjszakáknak. De nem is kell ilyen nehéz és nyomasztó dolgokra gondolni: a közösségbe kerülés, a napi bölcsődei élmények, a kistesó születése, a naponta rapszodikusan változó és kiszámíthatatlan napirend szintén közrejátszhatnak abban, hogy az ezidáig békésen durmoló gyerekünk kisbagollyá változzon. És ami még nagyon fontos lehet: vajon mennyit „kap” belőlem napközben a gyerekem? Kielégítem test-lelki kapcsolódási igényeit, szükségleteit? Bizony, az én megszaporodott napi elfoglaltságaim miatt csökkenő odafigyelésem is oka lehet a felbolydult éjszakáknak.

Mint ahogyan az is, ha ingerek áradatának tesszük ki a gyerekünket, legyen ez például tévézés, akár csak a háttérben is, tabletezés, telefonozás, hangos zene vagy éppen program program hátán. Igen, bármilyen meglepő, a néhány éveseknél manapság már abszolút realitása van annak, hogy tableteznek, okostelefonoznak vagy akár az is, hogy a háttérben folyamatosan megy a tévé, talán hogy ne legyünk olyan kukán egymagunkban… Ha ezt szülőként megengedjük, akkor számolnunk kell azzal, hogy mindez az éjszakák minőségére is rányomhatja a bélyegét. Az már más kérdés, hogy vajon hogyan tudok figyelni a gyerekemre, ő pedig rám és milyen minőségű kapcsolódásokat tudunk egymással kialakítani, ha a tévé mindig „közbeszól”?

És ez csak néhány lehetséges ok a sok közül. Ahány család, annyiféle feltételezés és magyarázat a problémára, és annyiféle lehetséges megoldás. Amikor az alvási problémák hátterében álló feltételezett okokat kutatjuk, mindig fontos, hogy figyelembe vegyük a család szokásait és ritmusát, valamint a gyermek pillanatnyi fejlettségi, érettségi állapotát. Az a tapasztalat, hogy segítségkérés esetén az adott családra, az egyénre és a konkrét problémára formált konzultáció hozhatja meg a várt eredményt. Enélkül könnyen elképzelhető, hogy ugyanaz a változtatás vagy próbálkozás az egyik családnál megszünteti a problémát, a másiknál viszont rosszabb lehet tőle a helyzet.

Legyen tehát az az üzenet, hogy ha a gyerekem alvásában mutatkozó jelenség számunkra probléma forrása, bármilyen formában és mértékben feldúlja a családi békét, akkor érdemes végiggondolni, utánajárni, vajon honnan eredhet, hol gyökerezhet mindez.

Ha nem megy egyedül, a családunkra szabott szakmai támogatás közelebb vihet a probléma megoldásához.

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron.

A 30—-es telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu