Nem vagy egyedül. Kérj segítséget!
Gyorsétterem kávézója. Az asztal mellett két, némi fészkelődéssel és locsogással csipegető, választékosan beszélő, helyes, három és ötéves forma gyerek.
Mellettük jól öltözött, választékosan beszélő anya. A választékos mondatok pedig telis-tele indulattal és indulatszavakkal.
„Hülyék vagytok”, „az élet akkor is sz@r”, „maradj már nyugton, mert megcsaplak”, „csak nem képzeled, hogy neked veszek egy másikat”, „egyél, mert nagy baj lesz”, „milyen lenne a fagyi, te hülye, hát hideg”, „addig el nem mozdulsz innen, amíg meg nem ittam a kávémat”.
Süt belőle a cinizmus, a frusztráció, a visszafojtott indulat. A gyerekeknek címzett szóbeli bántalmazások egy része érezhetően a hallgatóság felé irányul.
Megannyi kétségbeesett segélykiáltás.
Minden idegszálammal küldöm a virtuális simogatást a gyerekeknek: nem ti tehettek róla!
Az anyának pedig egy láthatatlan öleléssel két mondatnyi üzenetet.
Nem vagy egyedül. Kérj segítséget!
