Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

SAMSUNG CAMERA PICTURES

“Pedig kötődően nevelem…”


Minden szülőnek szíve joga eldönteni, milyen elvek mentén szeretné nevelni a gyerekét. Egyre több irányzat, filozófia, szemléletmód lát napvilágot és fut be látványos karriert a gyermeket tervezők és az újdonsült családok között.

Időnként az az érzésem, hogy azt próbálják meg kívülről pótolni, ami nem jön magától vagy hiányzik belülről. A szülői minták, amiket éppen nem kaptak meg, vagy különböző okoknál fogva nem akartak magukévá tenni.

Az egyik ilyen népszerű nevelési stílus a kötődő nevelés. Alapvetései, céljai, módszertana jól ismert és nagy népszerűségnek örvend sok kisbabás, kisgyerekes család körében. Ez eddig rendben is van, de a tapasztalatom az, hogy sok esetben a szülők anélkül teszik magukévá ezt a szemléletmódot, hogy tisztában lennének babájuk és saját maguk szükségleteivel, működésmódjával.

Egyre többször futok bele a baba-mama konzultációk során abba a jelenségbe, hogy a szülők elmondásuk szerint alkalmazzák, mégis sajátos módon értelmezik, sőt inkább félreértelmezik a kötődő nevelés filozófiáját. És éppen ennek következtében mutatkoznak nehézségek, problémák, sőt olykor már zavarok is a szülő-gyerek, elsősorban az anya-gyermek kapcsolatban, amelyek éppen a biztonságos kötődés kialakulását veszélyeztethetik.

Voltak szülők, akik már-már a kiégés határán, nulla szexuális élettel, hullafáradtan kerestek meg. Hónapok óta együtt aludtak a babával, de mivel az sokat mocorgott, forgolódott, olykor fel-felsírt éjszaka, nem tudtak tőle aludni. A szexuális életük megszűnt létezni. A baba csak a szülők ágyában, csak velük együtt tudott elaludni, ezért amikor a kicsi aludni ment, a szülők is kénytelenek voltak ágyba bújni vele. Ahányszor csak megpróbáltak felkelni mellőle, a baba is ébredt. Gyerekük alvását problémásnak érezték, nehezen ment az elalvás, mozgalmasak voltak az éjszakák, végletekig kifáradtak mindketten. Sőt egy idő után az apa kiköltözött a nappaliba, hogy legalább egy kicsit tudjon pihenni, mielőtt munkába indul. Hamarosan rájöttek arra, hogy hiába az elkötelezettségük az együtt alvás mellett, egyszerűen ez számukra inkább nyűg volt és áldozat. Vajon hány pár alszik hónapokon, éveken át külön szobában, mert az anya a kicsivel alszik? Vajon hány szülő között alszik ott még az óvodás, sőt iskoláskorú gyerek? Vajon mindenki elégedett ezzel?

Egy másik édesanya azzal fordult hozzám, hogy fiatal csecsemője egyszerűen nem viseli el a hordozást, a kendőben létet hosszabb időn keresztül. Pedig ő nagyon szeretné hordozni, szerinte csak így fog biztonságosan kötődni hozzá. Beszélgetésünk közben rájött, hogy olyan kisbabával áldotta meg a sors, aki egy bizonyos határon és mértéken túl nehezen viseli a szoros testközelséget, a testi korlátozást. Megértette, hogy babája inkább akkor érzi jól magát, ha szabadon mozoghat, nem pedig órákig a kendőbe kötve.

Mégis a legtöbb félreértés az igény szerinti szoptatás körül van. Igen, felmerül a kérdés: kinek az igénye szerint történik a szoptatás? Gyakran azt látom, hogy a baba minden nyöszörgését, sírását, elégedetlenkedését úgy értelmezik az anyák, mintha az az éhség jele lenne. Emiatt újra meg újra megszoptatják. Sokféle gondolat, fantázia, magyarázat állhat ezen értelmezések hátterében, végeredményképpen egy ördögi körben találják magukat. Egymást érő, végeláthatatlan szoptatások nappal és éjjel is, fáradtság, türelmetlenség és egyre gyűlő indulatok. Mert nem jut idő semmi másra, a saját elemi testi szükségleteinek kielégítésére sem. És egy idő után, amikor az ember már nem is érzi embernek magát, számára is döbbenetes indulatok képesek előtörni belőle. Teljesen érthető módon.

Az a tapasztalatom, hogy sokszor a szülők anélkül alkalmazzák e nevelési stílus „eszköztárát”, hogy tisztában lennének a kötődés elméleti alapjaival. Mintha azt hinnék, elég a módszereket alkalmazni, együtt aludni, igény szerint szoptatni, a lehető legtöbbet hordozni, a többi meg majd jön magától. Pedig a dolog fordítva működik.

Érthető, és teljesen rendben levő dolog, ha gyerekünknek a legjobbat akarva igyekszünk mindent megtenni azért, hogy biztonságosan kötődjön hozzánk és (ön)bizalommal telve legyen képes felfedezni a világot. A probléma azzal és akkor lehet, ha egy szemléletet pajzsként magunk előtt tartva arra használunk fel, hogy saját bizonytalanságunkat leplezzük. Még kevésbé szerencsés dolog, és sajnos erre is van példa, hogy fegyverként használjuk fel más szülők, más anyák ellenében.

Aki egy kicsit is jártas a pszichológiában, az tudja, hogy gyakorlatilag minden szülőhöz, minden anyához kötődni fog a gyereke, függetlenül attól, hogy hordozza-e, együtt alszik-e vele vagy igény szerint szoptatja-e őt. Igen, a szóval vagy tettel bántalmazó, elhanyagoló anyához is. Igen, a depressziós, olykor elérhetetlen, magába forduló anyához is. És igen, a kiszámíthatatlanul viselkedő, olykor ellenséges anyához is. Kötődni fog, de más és más minőségben. Ami azt jelenti, hogy más-más stratégiát alakít ki magában a majdani megterhelő, stresszes helyzetek megoldására és egyben a kibillent belső lelki egyensúlya visszaállítására. De önmagában ettől még nem feltétlenül lesz lelki beteg, depressziós, kényszeres, szorongó vagy személyiségzavaros.

A kötődési viselkedés egy fejlődési folyamat, egy folyamatosan alakuló, többtényezős, kölcsönös, érzelemteli viszonyulás, egymásra hangolódás eredménye két ember között. Kifejlődésében fontos tényező a korai anya-baba kapcsolódások minősége, változatossága, az anyai érzékenység, odafordulás és válaszkészség is.

Fontos tudnunk azonban azt is, hogy a testi kontaktus, az érzelmi melegség, a táplálás minősége bár lényeges, de önmagában nem meghatározó és főleg nem kizárólagos eleme az anyai érzékenységnek, válaszkészségnek és így a biztonságos kötődésnek sem. Az anyai érzékenység sokkal fontosabb összetevője az a képesség, amely egy értő odafigyelés a baba jelzéseire és ezen jelzések pontos, helyes értelmezése. Vagyis az optimális anyai ráhangolódás a gyerek jelzéseire, igényeire, és az ezekre történő megfelelő és elég gyors reakció tűnik döntőnek a biztonságos kötődés kialakulását illetően. De még önmagában ez sem elég.

Talán a legfontosabb: ha egy anya képes a gyereke fejével gondolkodni, az ő szemszögéből is látni a dolgokat és ezt nem zavarják és torzítják saját gondolatai, érzelmei, fantáziái, szándékai és igényei, egyszóval ha megfelelően olvassa a gyereke gondolatait és azokra zömében optimálisan is reagál, akkor járnak a legjobb úton a biztonságos kötődés felé.

Szeretném levenni a kétségek terhét azokról az anyákról, akik valamilyen oknál fogva nem kaphatták meg babájukat közvetlenül megszületése után. Azokról is, akik remegve ültek az inkubátor mellett. Azokról, akik bár szerették volna, de nem tudták szoptatni a babájukat. Azokról, akik nem szerették volna és ezért nem hordozták őt. Azokról, akik a saját kiságyában, bölcsőjében vagy akár a gyerekszobában altatták, mert így érezték, így látták jónak.

A biztonságos kötődésnek kevés köze van a tárgyi világhoz, eszközökhöz, elvárásokhoz. Nem dől el egy pillanat alatt. Egy láthatatlan kapocs, ami szépen, lassan összefűz, és örökre összeköt a másik emberrel.

És mindig ketten kellünk hozzá.

 

 

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.

A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

 

 

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna