Táncolni kell…
Az elmúlt négy hónapban elhagytuk álmaink otthonát, ismerősöket, barátokat hagytunk hátra, távolabb kerültünk a szüleimtől, a gyerekeink iskolákat váltottak, a kicsi elkezdte a bölcsődét, átadtam az évek óta gondozott és épített magánpraxisomat és még „elengedtem” két másik munkahelyemet.
Külön-külön is egy-egy veszteség, hát még így együtt. Még akkor is, ha én magam, mi magunk döntöttünk így.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mi a jobb: menni és keresni a lehetőségeket, új dolgokba kezdeni, vagy inkább időt hagyni arra, hogy a helyükre kerüljenek bennem a dolgok.
Az eszem, a neveltetésem, a külső nyomás azt diktálná, hogy gyerünk, menjünk, csináljuk, mert csinálni kell. Nem állhatunk meg. A szívem viszont azt súgja, hogy adjak időt magamnak, ha jól szeretném érezni magam és megtalálni a helyemet életemnek ebben az új szakaszában.
Azt hiszem, az igazság megint valahol félúton lehet. Zorba, a görög után szabadon:
„Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan.”
www.babamamaharmonia.hu
www.magamraismero.hu
www.babaharmonia.hu
