Táplálkozás és önszabályozás
Már egy csecsemő is képes saját, önszabályozó mechanizmusai révén arra, hogy irányítsa és szabályozza a táplálékfelvételét pillanatnyi igényei szerint.
És ez az igény adott esetben lehet nulla is. Vagy lehet nagyon kevés és éppenséggel bőséges mennyiség is. Leggyakrabban azt látjuk, hogy egy nap vetületében az elfogyasztott mennyiség teljesen rendben van.
Kérdés, hogy szülőként el tudjuk-e fogadni a nulla vagy minimális mennyiséget is. (A bőséges mennyiséggel jellemzően nem szokott ilyen probléma lenni.)
Szülőként jó tisztában lennünk azzal, hogy milyen tényezők zavarhatják meg egy csecsemő vagy akár később egy kisgyerek jól működő, táplálkozással kapcsolatos önszabályozó mechanizmusait.
Talán a legfontosabb tényező az a szülői nyomás, hogy a gyerek egyen. Aztán az étkezés lefolyását, de még inkább az elfogyasztott mennyiséget kontrolláló, beavatkozó szülői magatartás.
Azután azok a kisiklások, amikor a szülő nem ismeri fel vagy félreérti a baba vagy a kisgyerek éhségjeleit és teltségjeleit. Ezek a nagyobbaknál már lehetnek szavakkal megfogalmazott jelzések, a kicsiknél testi, viselkedésbeli, úgynevezett non-verbális jelek.
Végül pedig zavaró tényező lehet a túlkontrolláló szülői magatartás ellentéteként a szétfolyó, rendszer és struktúra, valamint korlátok nélküli étkezési helyzet, és az ezt lehetővé tevő szülői, gondozói hozzáállás.
Ebből is látszik, hogy a gyerek csak az egyik kulcsfigura a saját táplálkozásában. A másik főszereplő, legalább ekkora súllyal: az evési helyzetben jelenlévő (vagy éppen jelen nem lévő) szülő.
(Fotó: Pixabay)
