Tükör
„Minden gyermekben megvan az a jogos kívánság, hogy anyja észrevegye, megértse, komolyan vegye, és tekintettel legyen rá. Az első hetek, hónapok során rászorul, hogy rendelkezzék anyjával, birtokolja, tükröződjék benne. Mindezt legszebben egy Winnicott által leírt kép szemlélteti: a mama nézi a karján tartott kisbabát, a baba pedig a mama arcát nézi, és saját magát találja meg benne…, feltéve, hogy az anya tényleg a pici, gyámoltalan lényt látja karjaiban, és nem saját elvárásait, szorongásait, a gyerekkel kapcsolatos vérmes reményeit vetíti bele. Ez utóbbi esetben a mama arcán a gyerek nem saját magát pillantja meg, hanem az anya igényeit. Ő maga tükör nélkül marad, amit aztán hasztalan keres egész későbbi élete során.”
(Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása, 1996.
Osiris Könyvtár, Budapest, 2016)
Fontos tudnunk, hogy a tükör még idejében letisztítható, hogy a gyerekünk megláthassa magát benne.
Ha nem megy egyedül, akkor segítséggel. Amíg még csak párás, vagy maszatos. Ha lekopik a foncsorozás, vagy elrepedezik a tükör, akkor már nehezebb dolgunk van…
