Vége a nyári szünetnek
A nyári szünet három kamasszal és egy kicsi gyerekkel hipp-hopp elillan. Hosszú hónapokat várunk rá, és tessék: volt-nincs. Épp csak elpakoltuk az iskolai cuccokat, és már szedhetjük is elő. Épp csak előszedtük a nyári ruhatárat, és már rakhatjuk is el. Épp csak belejöttünk a későbbi ébresztőkbe, és hamarosan megint az óra csörgésére ébredhetünk. Ötharminckor.
A nyári szünet három kamasszal és egy kicsi gyerekkel bitang lassan telik. A családi hadtáp és menza vezetése, táborokkal (és fesztiválokkal) kapcsolatos logisztikai és mosodai szolgálat, plusz extra programok szervezése az itthon tartózkodás és a családi nyaralás idejére úgy, hogy a kicsinek is jó legyen, azért augusztus végére kellően undokká (morcossá, ki- és lemerültté, fáradttá, nyűgössé, ingerültté stb.) képes tenni egy korántsem tökéletes szülőt. De biztosan vannak másmilyen szülők is.
Az időközben undokká vált szülő a legjobban teszi, ha kivesz egy(-két) szabadnapot, és gyerekeit hátrahagyva olyasvalamit csinál, ahol senki nem kérdez semmit, senki nem ‘anyázik’, sőt ha nem akar, még megszólalnia sem kell. Se főznie, se vasalnia, se altatnia, se vitatkozást hallgatnia, se válaszolnia többszáz kérdésre, stb.
Amikor azt tesz, amit éppen jólesik, ott, azt és annyi ideig kajál, ahol, amit és ameddig ő akar. Lógázza a lábát, bambul a semmibe, sütteti a hasát vagy éppen tekeri a pedált anélkül, hogy bármely kiskorú megfúrná ezt, de legalábbis magvas véleményét nyilvánítaná.
És olyan kevés elég hozzá. A három legfontosabb: a döntés, a rászánt idő és egy bevállalós apa, nagyszülő, barátnő. Augusztus végére bőven lejjebb adunk az elvárásainkból: szinte már bárki megfelel 
😊. Ha ezek megvannak, a többi biztosan jön majd magától is.
Babakocsis futóegyesületünkben a ‘mamikimenő’ nevet viselik az ilyesfajta, szigorúan gyerek- és férjmentes programok.
Valamiért nagy népszerűségnek örvendenek…
