A világ egészen jó hely
Naponta többször előfordul, hogy leplezetlenül könnybe lábad a szemem, amikor látom, hogyan működik ő a világban tizenkilenc hónaposan.
És nem a szülői büszkeség nyitja meg bennem a csapot, bár tehetné akár az is.
Sokkal inkább hálás és boldog vagyok, hogy részese lehetek az olyan pillanatoknak, amikor közeledik másokhoz, keresi a kapcsolódást és odafigyel másokra. Úgy egyáltalán: ahogyan emberek között létezik.
Ahogyan megfigyel, felmér, megítél, elfogad vagy éppen elutasít egyes helyzeteket. És ahogyan ezek alapján döntéseket hoz és egyre többször megfontoltan cselekszik.
Amikor látom benne a megértés, az együttműködés, az elfogadás, a segítőkészség, az együttérzés csíráit.
És azt a példaértékű, belőlünk már kikopott bizalmat, hogy a világ egészen jó hely, mi pedig megengedhetjük magunknak, hogy otthon érezzük magunkat benne.
(Fotó: Beszedics Szilvia-Mosoly Műhely)
