Lelkes papírhalmozó vagyok. Viccet félretéve: szeretek tanulni. Leginkább pedig az izgat, hogyan működünk mi, szülők, hogyan a gyerekeink, és hogyan a családi rendszerek. Öregek és fiatalok, kicsik és nagyok, le -és felmenők, nők és férfiak. És hogyan lehetnénk boldogabbak, megértőbbek, türelmesebbek, elfogadóbbak, egymáshoz közelibbek. Ha...

Az egész heti pörgés után tegnap végre lazultam. Igen, gyorsétterem, igen, a Nagyok utána moziban és igen, mi, Szülők ezalatt sétáltunk és beszélgettünk, míg a Kicsi békésen aludt a babakocsiban. Aztán játszópark, süti, limonádé. Egy mintacsalád lehet, hogy pont húzná a száját, de nekünk pont...

Kemény hét áll a hátam mögött. Öt nap egyedül négy gyerekkel, munkával (Budapesten, Székesfehérváron, Móron), logisztikával, napi intéznivalókkal és kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) kihívásokkal, na meg a háztartással. Segítség nélkül. Pontosabban nem is: arra az időre volt segítségem, amíg elmentem dolgozni. Sőt kétszer még futni is...

Jó reggelt! Azt mondta, ő még alszik egyet. Le is feküdt…

A futás sok minden más mellett azért is szuper, mert rendszeresen ilyen és hasonló szépségekbe botlik az ember. Már ha észreveszi a nagy loholásban. Én mostanában igyekszem megint többet loholni, mert vészesen közeleg május utolsó hétvégéje. Ami arról nevezetes, hogy többezer futóbolond (megint tisztelet a...

Azt hiszem, ez az a pillanat, amely előbb-utóbb minden kisgyerek életében eljön. Amikor mindenhatósága teljes tudatában olyan tökélyre fejleszti a mintakövetést, hogy kizárólag a vezetőülésre hajlandó beülni mindennemű tiltakozás nélkül. Egyébként valamennyi valódi utazás hangosan kezdődik.

Amikor annyira elmerülünk abban, amit éppen csinálunk, hogy észre se vesszük az idő múlását. Átadjuk magunkat a pillanatok sodrásának. Nevezhetjük teljes átélésnek, beleélésnek, belemerülésnek, alkotásnak, flow-nak. Ismerős ez az érzés, ez a létezési mód? Nekünk, felnőtteknek ebben a rohanó, teljesítményt hajszoló világban egyre nehezebben megy....

Tud meglepetést okozni, az biztos. Az oké, hogy kis mintakövetőnk nem csak a szülőket, hanem három kamasz tesóját is másolja. És persze a szülői elvek időnként mehetnek a sutba. De hogy ezt honnan mintázta, fogalmam sincs. Azt mondja: „csíz”, és nyom egy szelfit egy tizenkét...

A szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáción sok mindenre jó. Például van, amikor azzal keresnek meg az édesanyák, hogy igazából nagy probléma nincs a babával, viszont ők nem érzik jól magukat vagy éppen bizonytalanok anyai szerepükben. Szeretnének beszélgetni valakivel, aki értően, megértően és kritika nélkül meghallgatja őket, aki támogatást...

E heti testmozgásunk is az Ultrabalatonra való felkészülés jegyében telt. Hatvan kilométer fért bele munka, család, háztartás mellett. Mai edzésünket egy kávézás és Julcsi galamb-kalandja szakította félbe. Ahogyan ő fogalmazott: „Galamb. Mit szólsz?” Szóhoz sem jutottunk. És mivel egy kérdés nem kérdés, este feltette a...

Elkapott pillanat: (pót)vacsiznak. Ez egy kamaszfiúnál nem túl meglepő dolog. A Kicsinél is csak annyiban, hogy ő rendszerint végigpróbál minden széket az asztalnál, ahol valami ehetőt talál. Lesben áll, majd egy óvatlan pillanatban felmászik annak a helyére, aki éppen evéshez készülődik. És ha nem vagyunk...

Ezt az egy évvel ezelőtti képet dobta ma a gép. Azóta is ilyen széles mosollyal ébred minden áldott reggel. Alig várja, hogy belekezdhessen az előtte álló újabb kalandos, kihívásokkal teli napba. Valahogy így sikerült élete mottóját megfogalmaznom: enyém a világ, én meg az övé vagyok....

Ééés igen! Kimondta a várva-várt szót… Fu-tó-ci-pő…

Megint le a kalappal az apukájuk előtt! Hétfőn és kedden ő képezte magát, szerdán és csütörtökön én. Vagyis ezen a két napon megint az övé a Kicsi. Meg a három Nagy is. Hab a tortán. Nem tudom, hány apuka vállalná be… Hála, köszönet és elismerés...

Valahogy így érzem magam mostanában. És mivel én így érzem magam, látható és érezhető módon kicsit a családom is így érzi magát. Mert hát ugye én vagyok a ragasztó, a kályha, a fűszer, a cement. A gyerekeim pedig az indikátorok. Ha én billenek, akkor ők...

Írhattam volna egy rövid közleményt is arról, amit most ilyen bő lére eresztek, de fogalmam sincs, hogyan lehetne két bekezdésbe leírni mindazt, ami az elmúlt négy évben történt velem, és ami előtt most állok. Nem tudom száraz kijelentő mondatokba rakni, hogy elengedem azt, amit annyira...

Minden egyes ilyen őszi nap ajándék. Kirándulással, napsütéssel, avarillattal, a kisvasút büféjéből származó teával, forralt borral, csokis sütivel. Jóleső fáradtsággal, együttléttel. Alvásidőben levezető futással. Ajándék az energiától kicsattanó kicsi gyereknek, a kicsit duzzogó kamasznak, a kialvatlan szülőnek, a hiperaktív kutyának. És még nincs vége. Azt...

Amikor az ember keresi a helyét az új életében, új otthonában, munkahelyén, iskolájában, új ismerősei körében, akkor sokat jelenthetnek számára a pozitív élmények, a megerősítő, kiszámítható helyzetek, a szokásokká alakuló kellemes pillanatok. Ilyen lehet egy új hobbi, vagy a rendszeres futás, bármely egyesületbe, klubba való...

Ma utoljára rendeltem, és egy utolsó baba-mama konzultációt tartottam móri magánrendelésemen, a Zsálya Patikában. Lezárult egy szeretett időszak a szakmai életemben is. Örülök, hogy 2012-től a mai napig sok száz család és gyermekeik segítségére lehettem gyermekorvosként és szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként egyaránt. Hálásan köszönöm a bizalmukat/bizalmatokat! Szeretettel gondolok önökre/rátok

Imádja a kamasz nővére piperecuccait. A minap új illatú kence került a nagylány kollekciójába, amelyre természetesen a kicsi is azonnal rákattant. Mindenáron ki akarta próbálni, de a nővére egy másik, már kiürült tubust adott a kezébe (mondjuk nem tudom, mi gondolt, hogy ezt így Julcsi...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem néha (nem is olyan néha) nagyon hiányzik egy kis egyedüllét, legalább annyi, hogy végig tudjak gondolni egy gondolatot. Végigpörgetni egy ötletet. Lefuttatni egy bejegyzésnyi mondanivalót. Vagy egy cikk, egy hírlevél anyagát. Egyáltalán: hogy realizálni tudjam, vannak még...

Említettem már, de nem lehet elégszer mondani, hogy kiégni nem csak a munkában, csúcsvezetőként lehet. Az eredetileg menedzsereknél észlelt tünetegyüttes már egyéb szerepeinkben is kialakulhat. Igen, a szülőiben is. Sőt, abban igazán. A folyamatos készenlét, a soha át nem ruházható felelősség, a pihenés hiánya, a...

Kis tüsténkedő házvezetőnőnk imád minden tevékenységet, ami házimunka. Mondjuk, nem tudom, honnan vette ezt a mintát, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen lelkes. Sőt. Bepakolja, beindítja, majd kipakolja a mosógépet, kiteregeti a kisebb ruhadarabokat. Hajtogatja és szekrénybe rakja a ruhákat. Segít bevásárolni, majd kipakolni otthon...

Egy nagyszülő-meglátogatós napban az a jó, hogy biztosan találunk valakit, aki vigyáz a gyerekünkre, amíg mi elmegyünk futni. Valakit, aki alig várja majd, hogy lepattintson minket a rég nem látott, nagyirajongó unokáról. Win-win. Mindenki jól jár. Én biztosan, hiszen ilyen avarszőnyegen kocoghattam tizenöt kilométert a...

Immáron hagyomány, hogy a vadludakkal együtt mi is meglátogatjuk azt a várost, amely a gimnazista évek alatt az otthonom is volt. Úgy esett, hogy idén a három kamaszunk uncsinak találta ezt a programot, így a legkisebbel hármasban tértünk vissza kamaszkorom meghatározó színhelyére. Legalább a kicsinek...

A baba-mama konzultációimon rendszeresen alkalmazom a videotechnikát, amikor az anya és gyermeke által együtt átélt pillanatokat örökítjük meg. Ez a módszer olyan apró történéseket, mozzanatokat is megmutat, amelyeket „szabad szemmel” nem biztos, hogy észreveszünk, és magyarázatot adhat a babák olykor nehezen megérthető viselkedésére. Nem hagyja...

Immár sokadjára a kanalak közé kerülnek a villák a mosogatógépből… Magamban morgok: -Ha még egyszer valaki a kanalak közé teszi a villákat, azt megeszem! Julcsi vékonyka hangon a hátam mögül: -Én voltam. Megettem…

Van olyan, amikor a gyerekünk annyira kitölti egy napunkat, hogy szinte semmi más nem fér bele az időnkbe. Se főzés, se takarítás, se munka, se a karácsonyi dekoráció annyira eltervezett előkeresése a pince mélyéről. Amikor az éppen megkezdett dolgok úgy is maradnak. Amikor kicsit lazítunk...

A minap történt, hogy épp a kocsiból kászálódtunk Julcsival kifelé. Egy háromajtós Nissan Micra hátsó ülésén lévő gyerekülésből azért nem olyan könnyű kihámozni egy nagykabátos, duplanadrágos, csizmás kisgyereket. Szintén télikabátban félig be kell mászni, aztán váll-kar- és hasizomból kiemelni a tizenöt kilós gyereket. Hogy könnyebben...

Az elmúlt négy hónapban elhagytuk álmaink otthonát, ismerősöket, barátokat hagytunk hátra, távolabb kerültünk a szüleimtől, a gyerekeink iskolákat váltottak, a kicsi elkezdte a bölcsődét, átadtam az évek óta gondozott és épített magánpraxisomat és még „elengedtem” két másik munkahelyemet. Külön-külön is egy-egy veszteség, hát még így...

Bölcsis Julcsi eddigi élete egyik legnagyobb riadalmát egy bohócos előadás okozta, melynek során kis híján halálra rémült az egyik bohóctól. Azóta–az elszenvedett traumát feldolgozandó-időnként felemlegeti az élményt, és ennek demonstrálására kéri, hogy nézzünk bohócos képeket. Nem tudtam mást segítségül hívni, mint a Google-t, ahol ugyebár...

Amikor egy nyavalyás hétvégi délelőtt arról szól, hogy a sütés-főzés-mosás-takarítás-megannyimindenmás idegőrlő sokszögében próbál az ember egyedül egyensúlyozni, miközben a segítség esetleges, a kicsike meg egyre csak türelmetlenkedik, mindenbe belekap, de semmi nem köti le, ő engem viszont annál inkább szeretne… Na, akkor eljön a pillanat,...

Meséltem már arról, hogy családterapeuta képzésre járok, ahol házi feladatként kaptuk, hogy készítsük el a saját családfánkat. Sosem hittem volna, hogy a családi emlékezet és egy kis utánajárás, meg a kapcsolat felvétele a külföldön vagy épp idehaza élő, és akár évtized óta nem látott és...

Filmbe illő, időnként szürreális jelenetekben nem volt hiány az elmúlt napokban (sem). Például amikor a hősies anya két napja már egyedül nyomja az otthoni műszakokat, mert élete párja tréningre ment egy hétfői hajnalon. A kicsike persze ilyenkor sem ismer se lehetetlent, se teljesíthetetlent. Könyörtelenül megérkezik menetrend...

Vannak pillanatok, amikor szinte a hasunkat fogva nevetünk azon, mekkora figura tud lenni egy kisgyerek. Az történt, hogy a hétvégi nagybevásárlásra kerekedtünk fel hárman, mi lányok. Útközben, csak hogy ne legyen túlságosan unalmas, a legkisebb -szokása szerint- fennhangon énekelni kezdett. A bölcsiből hazahozott összepakolós dal volt...

Tegnap és ma megint húsz tanórányi időt szántam a pár- és családterapeuta kiképzésemre. Nem volt elfecsérelt idő. A családfáink és családunk történetének megosztásán túl beszéltünk többek között a családi hiedelmek, értékek, küldetések, történetek, mítoszok és rítusok erejéről. Mindegyik nagyon fontos, életünket, családunk működését befolyásoló, sőt...

Amikor az ember hat napból ötöt tréningen, szakmai konferencián és képzésen ücsörögve tölt, a futás elmondhatatlanul tud hiányozni. Sem a vacogtató mínuszok, sem a kis Orrmandulás miatt mozgalmasan töltött éjszaka, sem a szürke idő nem tántoríthatott el. És hogy punnyadtságomnál fogva teljesen bele ne olvadjak...

Az utóbbi időben meglepő dolgokat művel. Jön, bújik, megölel, majd nagyot belém mar, megcsíp, erővel megszorít. És közben édesen mosolyog. Szándékosan fájdalmat akar okozni, nem is kétséges. Elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen eddig olyan bújós, puhán simogató, ölelős gyerek volt. Másodjára viszont már nem is tűnik...

Van az úgy, hogy az ember azt gondolja, már kifelé kapaszkodik a gödörből, és aztán kiderül, hogy még mindig lefelé ás. Amikor gyanítja, hogy az utca, amelybe bekanyarodott, az egy zsákutca. De azért elmegy a falig. Hétköznapi nyelvre lefordítva: mindannyiunk életében eljöhet az a pont,...

„Apa, van egy ötletem! Gyere, keressük meg az ötletemet!” „Anya, ne legyél mérges, mert az felesleges!”

Eseménydús és mozgalmas évet hagyunk a hátunk mögött. Már megint. És ha már mozgalmas volt, akkor ugyanígy is zárjuk. Ultrabalatonos futóanyus (plusz egy apus) csapatunk tegnap megtartotta mozgalmas évzáró morzsapartiját, és egyben megkezdtük az alapozást a jövő évi versenyszezonra 🙂 Ezek azok az anyák (és most...

Minden kedves olvasómnak, követőmnek, egykori és leendő pácienseimnek, a bizalmukkal megtisztelő családoknak, kollégáimnak, ismerőseimnek harmóniával, pihenéssel, együttléttel, egyensúllyal, összebújással, éltető kapcsolatokkal teli új esztendőt kívánok. Hálával és szeretettel 

Annak idején majd’ két évtizeden át írtam naplót. Igen, minden nap. A második gyerekemnél elakadtam vele, aztán a harmadik után végleg abbahagytam. Megvan az összes, egy almásláda van tele velük. Az írás valahogy egyszerűbbé, egyértelműbbé tette a napokat. Minden nap lepakoltam a felesleget, és csak azt...

-Én is kérek ilyet! -mondja ő a pizsamanadrágomra. -Sajnálom, ilyet nem tudok adni, de hasonlót igen. -Én is kérek ilyet!  -Sajnos ilyet nem tudok adni, Julcsi!  Majd még egyszer elhangzik ugyanez a két mondat. A végére érezhetően felhúzza az orrát: -Én királylány vagyok. Te meg...