Dátumok
Minél nagyobb a családunk, annál több jeles dátumot tarthatunk fejben. Nem tudom, másnál ez hogyan van, de nálunk ez általában az én kiváltságom .
Hogy-hogy nem, időnként egy-egy évforduló a kb. harminc közül áldozatául esik a feledékenységemnek. És ez jellemzően a házassági évfordulónk. Mentségemre szolgáljon, hogy a férjem is elfelejti.
Ami nem véletlen, hiszen mi az egymás iránti elköteleződésünket a kapcsolatunk kezdetétől számoljuk. Amit könnyebb is fejben tartani, mert egészen véletlenül a születésnapomra esik. Idén lesz húsz éve. Mármint nem a születésem napja, hanem a kapcsolatunké…
Így történhetett, hogy a mai, immár tizenhetedik házassági évfordulónk délelőttjére teljes lelki nyugalommal beregisztráltam egy, a gyerekek lelki nyugalmáról is szóló konferenciára.
Amit végül nem mondtam le, de menteni a menthetőt, délután azért meglógunk kettesben a világ elől. És ezalatt a másfél nap alatt újfent a hős nagyszülők tartják majd a frontot az összes gyerekünkkel. Ezúton is köszönet nekik!
Szóval elfelejteni emberi dolog, és sosem késő helyrehozni a feledékenységünket.
