Magamraismerő

Említettem azt is, hogy mindezeken túl van még egy fontos funkciónk. Nevezetesen az, hogy ezeket a rossz érzéseket, indulatokat nem egy az egyben adjuk, tükrözzük vissza a számára, hanem módosítva, áthangolva, leszabályozva. Mintha lecsavarnánk a feszültség vagy a fájdalom gombját.

Naponta számtalanszor lezajlik ez a tartás-tartalmazás-tükrözés-hangolás forgatókönyv. Például azokban a rövid időszakokban, amikor éhes babánk jelzéseit vesszük és amíg el nem kezdjük etetni. Vagy amikor konstatáljuk, hogy teli a pelus és ki nem cseréljük azt.

Ilyenkor ösztönösen beszélünk hozzá, hangunkkal, érintésünkkel, gesztusainkal, tekintetünkkel vigasztaljuk őt, egyben együttérzésünkről biztosítjuk. Ez segít a babának abban, hogy szorongása, félelmei, esetleges fájdalmai már akkor mérséklődjenek, enyhüljenek, még mielőtt ténylegesen megetetnénk vagy tisztába tennénk őt. Vagyis feszültsége már azelőtt csökken, mielőtt bármit aktívan tennénk a feszültségoldás érdekében.

A baba vagy a kisgyermek ilyenkor a segítségünkkel átélheti azt, hogy indulatainak, rossz érzéseinek helye van, ezeket gondozója megérti, elfogadja és segít megszabadulni is tőlük. Ez a szabályozás egy tanulási folyamat fontos része, melynek során megtanulja, hogy ő saját maga hogyan birkózhat meg ezekkel, hogyan tudja megnyugtatni önmagát.,

Azt is mondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia, az önkontroll, az indulat- és stresszkezelés magvait vetjük el ebben a korai időszakban.

(Fotó: Pixabay)