Magamraismerő

Tudtad, hogy kisbabátok születése életetek egyik legnagyobb krízishelyzete? Igen, krízis, sokk, dráma. És nem csak nektek, hanem mindenkinek, aki eddig belevágott. Legtöbbször várva várt, boldogsággal eltöltő, szívet melengető, de attól még krízis.

Szerencsére nem hirtelen, egyik pillanatról a másikra szakad a nyakunkba, mint például egy betegség, hanem bejósolható módon érkezik meg. Vannak bizonyos sejtéseink és tapasztalataink arról, hogy ha bevállaljuk, az borítani fog nagyjából mindent, viszont kapunk némi időt, hogy felkészüljünk rá és a tőlünk telhető legjobb módon oldjuk meg ezt az új helyzetet. Az esetek nagy részében nem egyedül kell megbirkóznunk vele, hanem életünk párjával vállvetve nézhetünk szembe eddigi legnagyobb közös kihívásunkkal. Ideális esetben pedig a nagyobb család, barátok támogatását is élvezve.

A krízishelyzetek természetüknél fogva olyanok, hogy kénytelenek vagyunk megküzdeni velük. Ha beütnek, nem kerülhetjük el, hogy így vagy úgy megoldjuk őket, kimásszunk belőlük. Próbára tesznek minket. Ha jók vagyunk, és kiálljuk a próbát, szülői, párkapcsolati, emberi működésünkben új képességeket szerzünk, megerősödünk, többek leszünk, mint azelőtt. És megint helyreáll az egyensúly. Olyan stratégiákkal leszünk gazdagabbak, amiket a későbbiek folyamán beütő krízishelyzetekben már kisujjból kirázunk és könnyebben boldogulunk. Jó esetben kevésbé borítanak meg, mint először.

Ma már tudjuk azt, hogy azok kerülhetnek ki jó eséllyel győztesen ezekből a próbatételekből, akik elegendő és megfelelően rugalmas megküzdőképességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk arra, hogy folyton változó vagy akár sokként beütő hatásokhoz úgy alkalmazkodjunk és azokkal úgy birkózzunk meg, hogy ettől nem szenvedünk, nem leszünk betegek, és képesek vagyunk hamar visszanyerni testi-lelki jóllétünket és működőképességünket. Szemléletesebben: keljfeljancsiként működünk, vagyis ha megborít minket valami, ha kapunk egy nagy maflást az élettől, az nem lepattan rólunk, nem állunk ellen, hanem hagyjuk, hogy átjárjon minket. Megborít, de csak átmenetileg, és soha nem annyira, hogy ne tudjunk újra talpra állni, hiszen van bennünk annyi „beltartalom”, hogy hamarosan újra felegyenesedve álljunk. És ami még nagyon fontos: tudjuk is magunkról, hogy talpra fogunk állni.

Ez eddig szuper, most már csak azt lenne jó tudni, hogy mi ilyenek vagyunk-e, és ha nem, hogyan lehet ilyenné válni? Mi kell hozzá?

Ami biztosan meghatározó, az az, hogy honnan indultunk, mennyire stabil helyzetből vágtunk bele jelen esetben a babaprojektbe. Külön-külön is és együtt is. Jóban és rendben vagyunk magunkkal? És a párunkkal? Házasok vagyunk vagy élettársi kapcsolatban élünk? Számít ez? A munkánkkal minden oké? Anyagilag is rendben vagyunk?

A másik fontos dolog az, ahogyan a változásokat toleráljuk, és ha bekövetkeznek, tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk? Vannak olyan szerencsések, akik örökölt lelki alkatuknál, neveltetésüknél fogva már jó adag ilyen képességet hoznak magukkal, de a jó hír az, hogy ez tanulható és trenírozható is. Az a tapasztalatom, hogy az optimista életszemléletű, jó humorérzékkel bíró és azt a nehéz helyzetekben tudatosan alkalmazó embereknek könnyebb dolguk van, ahogy azoknak is, akik a nehéznek tűnő élethelyzetekre képesek kihívásként tekinteni. A lehetőséget látják benne a megújulásra, a kibontakozásra, a fejlődésre. Minél több külső és belső eszközzel rendelkezik valaki, annál könnyebb dolga lesz.

Szerencsések vagyunk és könnyebben boldogulhatunk akkor is, ha képesek vagyunk a problémáinkra kívülről rátekinteni, a másik ember fejével gondolkodni, helyzetébe beleilleszkedni, a másik gondolataiban-szándékaiban „olvasni”. Ha képesek vagyunk magunkról, a gyerekünkről, a párkapcsolatunkról is így gondolkodni.

Könnyebb lehet a dolgunk, ha aktívan közelítjük meg a problémákat, nem kerüljük és utasítjuk el őket. Előnnyel indulhatunk akkor is, ha képesek vagyunk úgy kimászni a nehéz helyzetekből, hogy azokra pozitív élményként tekintünk vissza és a közben megszerzett tapasztalatokat a későbbiekben építő jelleggel használjuk fel. Ha hibázunk, nem rágódunk túl sokat, hanem okulunk és továbblépünk. Nem kívülről, a külvilágból várjuk a megoldást, hanem vállaljuk a felelősséget, döntünk és cselekszünk.

Előnyt jelenthet, minél nagyobb érzékenységgel tudunk mások felé fordulni. Ha él bennünk egy szép színes kép egy értelmes célokkal telitűzdelt életről, képesek vagyunk a jelenben élni, azzal foglalkozni, ami most van, nem pedig azon tipródni és rágódni, ami volt, ami lehetett volna, ami már nincs, ami elveszett. Ha nem cipelünk nehéz múltbéli történéseket, mert azokat képesek voltunk feldolgozni vagy elfogadni.

Magadra ismertél? Igen? Használd a képességeidet bátran!

Nem? Ne keseredj el! Ha van benned elhatározottság és tudatosság, akkor mindezek tanulhatók, fejleszthetők, némi edzéssel pedig karbantarthatók.

Érdekel a dolog?

Gyere velem tovább!

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron.

A 30-4 795 795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre és Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu