Magamraismerő

Gyakran hallom a nálam járó szülőktől, hogy azok a módszerek, amelyek egy ideig működtek a babájuk vagy kisgyerekük etetésénél, altatásánál vagy visszaaltatásánál, megnyugtatásánál, vagy a pelusról való leszoktatás kapcsán stb., azok szinte egyik napról a másikra nem működnek már.

Ilyenkor sokszor tanácstalanul állnak, hogy akkor mostantól hogyan lesz? Hogyan tovább? Milyen új módszerrel próbálkozzanak, hiszen az eddigi nem megy már.

Hogyan lesz eztán az altatás, az etetés, a síró gyerek megnyugtatása?

Erre a kérdésre csak ők tudják a választ. Ott rejlik a gyerekükben és magukban, a szülőkben. És rá is lelhetnek, ha bíznak a gyerekben és saját magukban is.

Ha nem az eleinte látszólag beváló, emiatt pedig hamis biztonságérzetet nyújtó módszerekhez ragaszkodnak, hanem a gyerekhez. Ha nem a módszereket változtatják, hanem a gyerekükhöz való hozzáállásukat. A vele való bánásmódot, az együttlétek minőségét és a válaszkészségüket.

A módszerek kikophatnak, csődöt mondhatnak, befuccsolhatnak. De mi, szülők, mindig ott leszünk.