Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Tanulságaim


Meséltem, hogy idén is elengedtük fesztiválozni a legnagyobbat. Megint sok élménnyel és mesélnivalóval jött haza. De legalább ennyi tapasztalattal és számomra is megdöbbentő életbölcsességgel.

Én pedig megint levontam a magam tanulságait:

1. Amit beletehetünk egy gyerekbe, azt bőven belerakjuk (bele kell, hogy rakjuk) az első években. Egy tizenévest megnevelni, átformálni, komolyan befolyásolni, „beszabályozni” már eléggé későn van. Az életfontos szabályok ekkorra már meglehetősen belsővé kellett, hogy váljanak. Ennek megfelelően használja a féket is, nem csak a gázpedált.

2. A szülői önbizalom és a gyerek iránti bizalom kéz a kézben járnak. Akkor tudunk bízni benne, ha biztosan tudjuk és érezzük, hogy jól csináltuk, csináljuk.

3. Papolhatunk bármennyit a külvilág „veszélyeiről” az otthon biztonságában, a dolgok odakint történnek, odakint tapasztalhatóak meg. És így meglátva, átélve őket, sokkal mélyebbre hatolnak.

4. A szülői papolás pont arra jó, hogy a saját véleményünket, hiedelmeinket, előítéleteinket, félelmeinket rátoljuk a kamaszgyerekünkre. (Nem beszélve a szülői tiltásról.) A valóság megtapasztalása pedig arra, hogy előítéletektől mentes, nyitott és elfogadó ember válhasson belőle.

5. Bármennyi papolásnál nagyobbat szól és többet ér a személyes példamutatás és a megfelelő felelősség átruházása.

+1. Egy teljes nap átalvása, kullancstalanítás, jóllakás és ruhacsere után megint elutazott. Egy fesztivál-hangulatú természettudományos táborba a volt sulija szervezésében.
Ez volt a legjobb, amit tehetett.

 

(Itt van az előzmény:

Lassan egy éve, hogy ezt a fotót és gondolatsort posztoltam a Balaton Sound árnyékából. A változatlanság kedvéért a majd’ tizenhét évesünk megint élményt kért a név- és születésnapjára. Pontosabban egy heti fesztiválbérletet, de most a változatosság kedvéért a Voltra.

Bár azóta egy évvel öregebb lett, de most nem vagyunk ott a közelben, sátorban lakik, és teljesen önellátó az iskolatársakból verbuválódott tucatnyi fős (nagykorúakat is tartalmazó) csapatban. Ugyan a szervezés során megpróbálkozott egy kis ködösítéssel, ami miatt megrezdült a léc, de végül, hála a szülői bizalomnak, bizonyos feltételek mellett rábólintottunk a dologra. Így aztán lehetővé vált, hogy a képen látható tavalyi party-arccal idén is összefusson…

Hát igen. Az első szülői évek sem egyszerűek, de talán annyiból könnyebbek, hogy magunknál tarthatjuk a kontroll jelentős részét, ami-valljuk be-ad némi biztonságérzetet a szülői szerepben lubickolók számára.

Aztán eljön a kamaszkor, és azon megy a belső tipródás és a meccs önmagunkkal (no meg a gyerekkel), hogy hogyan, mikor, és mennyi kontrollt adjunk át. Ezzel együtt pedig mennyi felelősséget, magunkra véve helyette valami fajsúlyosabbat.

Neverending story…

 

És itt van a sztori tavalyról:

Kettőjük közül az egyik az én fiam.
(A másik Martin Garrix. Még ezt is tudom.)

Többen is megkérdezték, hogy nem félek-e elengedni őt a Sound-ra. Bevallom őszintén, hogy egy cseppnyi szorongás nincs bennem. Sőt örülök, hogy megy.

Elég jól ismerem őt. Megbízom benne, nem ellenőrzöm, nem hívogatom, nem írom elő, mikorra kell itthon lennie. Megmondja ő, mikor jön, kérés nélkül időről-időre bejelentkezik és küldi a fotókat. Például ilyeneket, mint ez. Ja, és elmegyünk érte, ha éppen kéri.

Régóta így megy ez. Ő szeretne elmenni valahova, mi engedjük, és tudatosan békén is hagyjuk. Nem azért, mert nem érdekel, mi van vele, hanem azért, mert így tapasztalhatja meg azt, hogy milyen érzés és mivel jár az, ha övé a felelősség. Milyen érzés kompetens kamasznak lenni, aki a szülők által meghúzott határokon belül a maga ura. Mérlegel, dönt és vállalja a felelősséget. Közben pedig tudja, hogy számíthat ránk.

Ja, és bár a Sound-bérletet szülinapi és névnapi ajándékként kérte, több, mint a felét ő fizette. Megkérdeztem tőle, hogy mennyit ér meg neki az, hogy ott lehessen a Sound-on.

Innentől kezdve kénytelen még jól is érezni magát.

Ha már annyit fizetett érte… )

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna