Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Vannak napok…


Igenis vannak olyan napok, amiknek a legjobb részük az, amikor véget érnek.

Példának okáért reggel kis elalvás miatt már elcsúszás a tennivalókkal, kis munka, sok-sok intéznivaló, egész nap pörgő-visongó kisgyerek, az alvásidő beáldozása a „végre-testmozgásra”, véget nem érő, szinte látszat nélküli molyolás a háztartásban, bosszankodás a kamaszgyerek pokróc stílusa miatt. Megtetézve azzal, hogy az esti maratoni tennivalókkal is egyedül kell megbirkózni.

Ilyenkor általában semmi másra nem vágyunk, mint hogy végre csend legyen, és lehetőleg senki ne szóljon hozzánk.

Általában. De nem ma.

Ma volt másfél óra, amikor egy kicsit a másik, a naposabb oldalról is beszélgethettem jónéhány anyával, óvónőkkel, dadusokkal. Meg arról, hogy lehetnek nehéz napok, amikor tényleg alig várjuk, hogy vége legyen.

És nem baj, ha időnként nehezen viseljük. Megengedhetjük magunknak.

De tudnunk kell azt is, hogy is könnyebbé mi magunk tehetjük.

Ez ma mégis egy remek nap volt!

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna