Álmosságjelek csecsemő- és kisgyermekkorban
Tudod, hogyan lehet a babádat, kisgyerekedet az egészséges alvásra „ösztönözni”? Úgy, hogy megismered az ő álmossági, fáradtsági jelzéseit, és segítesz neki vagy hagyod elaludni, amikor ezek alapján álmosnak tűnik.
Ő még könnyen lehet, hogy számít a segítségedre, hiszen a kicsik még jó ideig igényelhetik a külső támogatást az elalváshoz. Ő maga még nem feltétlenül érti, nem tudja még értelmezni önmagán az álmosság jeleit. Ilyenkor még lehet, hogy egyfajta diszkomfort érzést él át, nem pedig konkrétan az álmosság érzését.
Ha egy olyan csecsemőt vagy kisgyereket, aki fáradt, és teste vágyna a pihenésre, arra buzdítunk, hogy maradjon ébren, könnyen válhat nyűgössé, túlingereltté, nehezen megnyugtathatóvá. Ha ismételten ez történik, akkor alvásmennyisége csökkenhet, amely aztán tovább bonyolíthatja és zavarhatja a baba fejlődő alvási érettségét, mintázatát.
Van olyan szülő, aki az órát figyeli, az idő múlására hagyatkozik, amikor a baba ébrenlétéről, majd alvásáról van szó. Az ébrenlétben eltöltött idő adhat egyfajta támpontot arra vonatkozóan, hogy a kicsi álmos, fáradt lehet-e. De nem szerencsés kizárólag erre hagyatkozni.
A legtöbb újszülött kezdetben egyszerre csak rövid időt tölt az ébrenlét állapotában. Három hónapos korban másfél-két órányi ébrenlét után már fáradt lehet a baba. Egy éves korára három-négy órát is vidáman, élénken tölt el, ez két évesen öt-hat óra is lehet már. Természetesen ebben lehetnek egyéni különbségek, ezért is fontos, hogy mindig figyeljük a gyerek jelzéseit is.
Ha nem így teszünk, a kicsi átbillenhet az élénk ébrenlét időszakán, könnyen túlterheltté válhat, és nehezebb lehet számára az, hogy nyugodtan elaludjon, majd ugyanígy aludjon. Ha viszont a gyermek álmosságának jeleit észleljük, és megtanuljuk jól értelmezni, ez segíthet abban, hogy akkor aludhasson el, amikor már fáradt, mégsem túlságosan kimerült.
Minden csecsemőnek és kisgyereknek egyedülálló, saját álmossági és fáradtsági jelei vannak. Ilyen lehet például az, amikor:
-aktivitása csökken, kevesebbet mozog,
-egyre csendesebb, visszahúzódóbb,
-elveszíti az érdeklődést a játékok, az emberek, az egyébként izgalmas tevékenységek iránt,
-elfordítja a fejét, tekintetét az éppen aktuálisan zajló eseményről, tevékenységről,
-dörzsöli a szemét, orrát, arcát, fülét,
-ha van neki, megkeresi alvós rongyiját, állatkáját, ha ujjszopós, akkor ujját szívni kezdi, ha cumizik, akkor intenzív cumizásba kezdhet, -simogatja-nyugtatja magát,
-a fentiekkel ellentétben éppen felpörög, lendületessé és fárasztóvá válik,
-nyafog, sír, bújik, „tapad”, keresi a közelséget,
-türelmetlenné válik, vagy láthatóan kínlódik és szenved,
-ásítozik,
-elréved, bambul, tekintete a távolba mered,
-lefekszik a földre, padlóra és nem mozdul,
-bekéredzkedik és elfekszik a babakocsiban, ellazul az autósülésben,
-és lehet számos más, csak az adott gyermekre jellemző viselkedés, magatartásminta.
Ezek a jelek az idő előrehaladtával, a fejlődéssel párhuzamosan változhatnak. A legfontosabb az, hogy figyeljük őt, vegyük észre ezeket a jeleket, kedvesen ösztönözzük a gyermeket arra és segítsük abban, hogy lepihenhessen és aludhasson.
Biztosítsuk az elalvásához és a nyugodt, komfortos alváshoz szükséges körülményeket és feltételeket.
(Fotók: Pixabay)
