„Bármit teszek, folyton csak sír…”
Minden kisbaba sír. Olykor sokat, olykor fülsiketítően, olykor szívszaggató és időnként bizony irritálónak, idegesítőnek érzett hangon. Előfordul, hogy ilyenkor gombócot érzünk a torkunkban, görcsöt a gyomrunk táján, szívünk kalapálását a mellkasunkban. Időnként szinte rettegünk a pillanattól, mikor kezdődik újra. Van, hogy félünk egyedül maradni vagy épp emberek közé menni vele. Már korán reggel félünk az előttünk álló naptól. Lehet, hogy negatív érzéseink támadnak a gyerekünkkel szemben, dühösek vagyunk, haragszunk rá vagy éppen csalódást érzünk vele kapcsolatosan. Időnként mindannyian átélhetünk ebből valamit, de ha ez gyakran előfordul, vagy szinte csak ez a forgatókönyv, az nem csak minket terhelhet meg, hanem a gyerekünkkel való, éppen csak bimbózó kapcsolatunkat is.
Mégis, a babasírás normális, fontos és szükséges dolog. Gyerekünk egyik ösztönösen alkalmazott „eszköze” annak érdekében, hogy saját életben maradását biztosítani tudja. Nem véletlenül olyan fület sértő hullámhosszon szaggatja a dobhártyánkat.
Pontosan az a célja, hogy mi, szülők azonnal készenléti állapotba kerüljünk és rögvest az ő segítségére siessünk. Ha fülünknek kellemes dallama lenne, biztosan nem pattannánk, amint felharsan. Nem etetnénk meg, nem védenénk meg például a hidegtől és a rá leselkedő veszélyektől olyan gyorsan és hatékonyan. Ami manapság már kevésbé, de évezredekkel ezelőtt könnyen az életébe kerülhetett volna.
A nyűgösködés, a sírdogálás, a bömbölés, akárhogy is nevezzük, babánk (élet)fontos kommunikációs eszköze a beszéd előtti időszakban. Persze mosolyog, nevet, gőgicsél, kiabál, kurjongat, vagyis sokféle más hangot is kiad, mégis a sírás, legyen az bármilyen minőségű is, a leghatékonyabb, számunkra legsürgetőbb eszköze arra, hogy minket a közelébe hívjon és ott is tartson, amíg nem segítünk rajta.
Mi pedig félbehagyjuk, amivel éppen foglalkozunk, és a segítségére sietünk. Mindent elkövetünk és megpróbálunk, hogy megnyugtassuk őt és kihozzuk nehéz helyzetéből. Egy kisbaba sokféle sírásminőségével adhatja tudtunkra, ha éppen gyötri valami. Ennek megfelelően másképp sír, ha éhes, ha unatkozik, ha dühös, ha bánatos, ha fájdalma van, sőt ha elégedett, akkor is. És ez univerzális, minden babára érvényes képesség. És legalább ilyen fantasztikus a mi anyai képességünk, amelynek segítségével már meglepően korán felismerjük sok másik közül a saját kisbabánk sírási hangjait. Csodálatosan „kitalált” dolog, ugye?
Általában egy-két hónapon belül megismerjük kisbabánk egyes sírási mintázatait, annak vélt okait és képesek leszünk megfelelő módon válaszolni, reagálni is rájuk. Vagyis teljesen normális dolog az, ha anyaként nem megy ez azonnal. Kezdetben még mindannyian végigzongorázzuk azt a listát, ami a fejünkben létezik a babasírás lehetséges okairól. De ahogy telik az idő, egyre jobban egymásra találunk, összehangolódunk, és szinte pillanatok alatt ösztönösen ráérzünk arra, miért sír éppen a kicsi.
Amíg azonban eljutunk ide, sok keserves és tehetetlen percet élhetünk át, és sokszor érezhetjük rossz anyának magunkat, mert nem sikerül a hosszú ideje tartó sírást lecsillapítanunk, okát feltárnunk, a gyerekünket megvigasztalnunk. Ha el tudjuk fogadni, hogy ez egy tanulási, ismerkedési folyamat, egy út, amit együtt végig kell járnunk, talán kevesebb önváddal illetjük majd magunkat.
És talán kevésbé fogjuk magunkat ostorozni is, ha tisztában vagyunk azzal, mennyit sír „normálisan” egy csecsemő. Azt tapasztaljuk, hogy az első élethetekben az ún. nem specifikus sírás időtartama megnő. Ezek azok a sírások, amikre nem találunk kézzelfogható magyarázatot. Ez az, ami a délutáni-esti órákban harsan fel, és jellemzően három hónapos kortól látványosan csökken a mennyisége. És minél többet vesszük magunkhoz a kisbabánkat, viszont kevesebbet hagyjuk egyedül például a kiságyában, annál kevesebb lehet a nem specifikus sírás mennyisége már kezdettől fogva.
A normálistól eltérő sírás mennyiségére a Wessel és munkatársai által jegyzett „szabály” terjedt el a köztudatban. Vagyis akkor beszélhetünk kifejezett sírósságról, ha egy kisbaba élete első három hónapjában bármikor, legalább három héten át, legalább napi három órán át sír vagy nyűgösködik. A harmadik élethónap után már tartós sírósságról beszélünk, és ez sokszor az éjszakai órákban jelentkezik.
Sok sírósnak mondott kisbabánál megfigyelhetők egyéb viselkedésbeli jellegzetességek, amelyek a békésebb csecsemőknél nem vagy csak ritkábban. Így például ezek a babák izgágák, mozgékonyak lehetnek, élénken reagálnak a különféle ingerekre. A függőleges testhelyzetet előnyben részesíthetik a vízszintessel szemben, olykor ijedősek és könnyen felizgathatóak. Könnyű „felhúzni”, viszont nehéz megnyugtatni őket, látszólag túl vannak ingerelve, mégis keresik az újabb és újabb ingereket. Olyanok, mintha fel lennének pörögve, és ha kívülről nem érkeznek ingerek, képesek saját magunkat tovább ingerelni. Gyakran elmondják a szülők, hogy ezeket a babákat nehéz megölelni, babusgatni. Lehet, hogy kibontakoznak az ölelésből és sokszor megfeszítik a testüket, mintha el akarnák kerülni az ilyen nyugtató helyzeteket.
A kifejezett, extrém sírósság hátterében feltételezett okok közül kétségkívül a hasfájás és a fogzás örvend a legnagyobb népszerűségnek a szülők körében. Valljuk be, fogzásról beszélni egy négy-hat hetes kisbaba esetében bátor gondolat. És érdekes módon a sírósság hátterében meglepően ritkán áll a hasfájás is. Bizonyos vizsgálatok szerint alig több, mint az esetek tíz százalékában hunyó a hasgörcs. Sőt az sem kizárt, hogy a sírósság, pontosabban a sírás közben lenyelt levegő okozza magát a hasi kólikát. Tehát nem oka, hanem következménye lehet a sírósságnak.
Egy extrém módon sírós kisbabánál mindig érdemes körbejárni a lehetséges testi-szervi okokat és kiváltó tényezőket, ami lehet például reflux, emésztési probléma, de egy éppen zajló, akut megbetegedés is.
A testi okokon túl azonban sok-sok más ok is meghúzódhat a sírási problémák mögött. Például a kisbaba éretlen alvás-ébrenléti ritmusától kezdve, az anya megterhelt lelkiállapotán és a család nehéz élethelyzetén át a szülők múltjában szereplő veszteségélményekkel bezárólag számos tényező lehet hatással a baba viselkedésére. Az, hogy az adott családban éppen melyik lehet, felkutathatják a szülők maguk, de egy szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens is nagy segítségükre lehet ebben.
Fontos, hogy a szülők sírással, síróssággal kapcsolatos képzetei, érzelmei, gondolatai mellett végigjárjuk azt is, hogy milyen a kicsivel való bánásmód, mennyire képesek a szülők a baba jelzéseit, egyes viselkedési mintázatait észrevenni, megfigyelni, értelmezni és arra hogyan képesek reagálni.
Legtöbbször a szülők ösztönös beleérzéssel jól értelmezik a babasírást és arra megfelelően is reagálnak. Ha azonban valamelyikük túlterhelt, nehézségekkel küzd, vagy nehezen találja meg a hangot a babájával, akkor a sírás értelmezésében és kezelésében könnyen elcsúszások, félreértések mutatkozhatnak. A félreértett baba pedig várhatóan többet fog sírni, mint az, akinek jelzéseit az esetek többségében jól értelmezik a szülei.
Ha a család életét megterheli, az anya önbizalmát és alkalmasság-érzését porrá zúzza kisbabájuk szinte megnyugtathatatlannak érzett síróssága, akkor érdemes utána járni, hol gyökerezhet mindez. Mert hosszú távon a családi harmóniára, a pár- és az anya-gyerek kapcsolatra, kötődésük minőségére is rányomhatja a bélyegét ez a megoldatlan probléma.
Ha a szülők választ kaphatnak arra, hogy mi miért történik és miért úgy, ahogy, és ha segítséget kaphatnak abban, hogy jobban megértsék a gyereküket és megtanulják kezelni a nehéz helyzeteket, akkor elkerülhetik, hogy ezt a kezdeti terhet tovább kelljen cipelni a gyerekükkel való együttélés során. Mert ha az első hetekben-hónapokban nem találják meg a hangot a babájukkal, később ez újabb problémák forrása lehet.
(Irodalom: Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia, Animula Kiadó, Budapest 2008.)
Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron.
A 30--es telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.
Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu