Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

A babasírás (feltételezett) jótékony hatásáról


Annak idején, amikor a kislányom néhány hetes volt, időnként előfordult, hogy délutánonként vagy esténként keserves sírásra fakadt és hosszan sírt. Természetesen végigzongoráztuk a lehetséges és gyanítható okokat, és arra jutottunk, hogy a klasszikus, babasírást kiváltó tényezők kihúzhatók a listáról. Viszont megfigyelhető volt az, hogy ez a sírósság összefüggést mutatott például az én aktuális távollétemmel, az adott nap mozgalmasságával és ingergazdagságával, vagy a kamasz tesók nem mindig feszültségmentes otthon tartózkodásával.

Meglepő volt látni azt, hogy amikor lazán és gyengéden magunkhoz öleltük, halk és nyugodt hangon beszéltünk hozzá és nem akartuk mindenáron elhallgattatni, előbb hosszú perceken át csak sírt, majd ahogy elkezdte, úgy vége is szakadt a sírásának. És ott volt egy ellazult, megkönnyebbült baba.

Tényleg az volt a benyomásunk, hogy fogta és jó alaposan kisírta magát. Ami nagyon fontos, hogy amíg ő sírt, mi nem csináltunk igazából semmit, semmiféle ingert nem alkalmaztunk azon kívül, hogy finoman tartottuk, magunkhoz öleltük és csendben beszéltünk hozzá. Nem ringattuk, nem paskoltuk, nem raktuk autóba és mentünk egy kört a városban, nem tologattuk, nem kötöttük magunkra. Egészen egyszerűen csak tartottuk és halkan beszéltünk hozzá. Hagytuk és biztattuk, hogy sírja ki magát.

Talán épp azzal ingerelhetünk fel még jobban egy amúgy is feszült kisbabát, ha izgalmi állapotát beavatkozásainkkal, bánásmódunkkal még inkább felfokozzuk. És mindegy, hogy énekelünk neki, ringatjuk, körbejárjuk vele a lakást, megyünk egy kört autóval a környéken, rezgő székbe tesszük vagy felvesszük-letesszük és kézről-kézre adjuk őt. Van, hogy mindezekkel ugyanazt érjük el: még hangosabban, még erőteljesebben sír és nem tudjuk megnyugtatni.

Lehet, hogy nehéz elképzelni, de sírós kisbabánkat hallgatva gondolhatunk akár arra is, hogy talán azért sír, mert a nap során felgyülemlett feszültségtől akar megszabadulni. Erre ritkán gondolunk, de miért ne lehetne ez a helyzet, amikor azt tapasztaljuk, hogy már minden lehetőséget végiggondoltunk, mindent végigpróbáltunk, és ő egyre csak sír? Amikor úgy tűnik, sehogyan sem jó neki. Nem éhes, nem fázik, tiszta a pelusa, nem fáj a pocakja, mi öleljük őt, vagyis látszólag szükségletei kielégítést nyertek, és mégis bömböl. Miért ne lehetne, hogy ilyenkor pusztán arra van szüksége, hogy mellette legyünk, hogy „tartsuk őt”, de ne csak testileg, hanem lelkileg is? Együttérzően legyünk vele, míg ő kisírja magából az stressz kiváltotta, a nap folyamán gyűlő feszültséget.

Márpedig könnyen lehet, hogy egy kicsi babában felgyülemlik a feszültség, talán még könnyebben is, mint bennünk. Ha alaposan megfigyelünk egy fiatal csecsemőt, azt tapasztalhatjuk, hogy már ő is próbál aktívan védekezni a zavaró hatások ellen. Például képes elfordítani a tekintetét, a fejét, ha számára már zavaróan sok inger éri. Viszont a legtöbb ingerrel szemben csak mi védhetjük meg őt, mert ő maga még tehetetlen és nem tudja megvédeni magát. Nyilvánvaló, hogy ő még nem tudja lehalkítani a zenét, ha az hangos, nem tud kimenni a szobából, ha ott túl sokan vannak és a lámpát sem képes lekapcsolni, ha zavarja a túl erős fény. Ezek az ingerek sokszor szűretlenül özönlenek feléje. Lehet, hogy azon nyomban jelzi nemtetszését, de az is elképzelhető, hogy egy mozgalmas nap végén este szabadul meg mindattól a feszültségtől, amit a rázúduló ingerek hoztak létre benne. A mi feladatunk éppen ezért az, hogy mérsékeljük az őt érő ingerhatásokat, hiányállapotait pedig igyekezzünk mielőbb kielégíteni. És minél kisebb a baba, annál inkább érvényes ez.

Itt nem azokra a hatásokra kell elsősorban gondolnunk, amelyek hozzátartoznak a család megszokott életéhez, például a házimunka zajai, a külvilágból távolról beszűrődő ingerek vagy a nagyobb testvérek neszezése. És nyilván nem is az jelenti a problémát, amikor egy-egy napunk kicsit mozgalmasabban alakul, mert például magunkkal vittük a kicsit egy étterembe, rokonok jöttek vagy vásárolni mentünk vele. A problémát inkább az jelentheti, ha rendszeresen ingerekkel teli a napi forgatókönyvünk. Példának okáért, ha folyton megy a háttérben a televízió, ha rendszeresen „átjáróház” van nálunk, ha folyton jövünk-megyünk, visszük őt is magunkkal és neki kell alkalmazkodnia a mozgalmas napirendünkhöz. Ez már könnyen irritálhatja a kisbabánkat.

Természetesen a gyerekünk temperamentuma is számít, hiszen egy érzékenyebb, könnyebben felingerelhető kisbabának kevesebb ilyen külső hatás elegendő ahhoz, hogy nyugtalanná, síróssá váljék, míg egy békésebb természetű csecsemő láthatóan jobban tűri ezeket az ingereket.

És nem csak külső ingerek okozhatnak babánkban feszültséget, hanem a saját testéből származó hatások, érzetek is. Így például egy szorosabb, kényelmetlen ruhadarab vagy épp saját bélrendszerének működése, ami nem feltétlenül kínzó hasfájást jelent, hanem a normális működés okozta érzeteket. De zavarhatják saját, koordinálatlan végtagmozgásai is, amelyeket még nem képes uralni és szabályozni. Stresszhatásként élhet meg olyan helyzeteket, hiányállapotokat is, amikor éppen valamilyen hatásra, ingerre lenne szüksége, de azt nem kapja meg. Ilyen lehet az éhség állapota és az ezzel járó testi érzetek. Vagy ilyen az ölelés, a testi kontaktus vágya és igénye, amelyhez valamilyen ok miatt nem juthat hozzá vagy éppen nem akkor és nem annyit, amikor és amennyit ő szeretne.

Mondhatjuk, hogy az együttlét a kisbabánkkal pillanatról pillanatra történő finomhangolás. Vagyis a mi dolgunk az, hogy illeszkedni tudjunk az ő aktuális állapotához, bele tudjuk érezni/képzelni magunkat az ő helyzetébe, testi/lelki állapotaiba és ennek megfelelően megtaláljuk azt az optimális ingermennyiséget és minőséget, amely szükséges a fejlődéséhez, de nem túlságosan sok.

Bizonyos mennyiségű stressz és feszültség óhatatlanul összegyűlik majd benne így is, hiszen nem védhetjük meg őt mindenféle testi érzet vagy váratlan külső hatás következményeitől. De ezzel nincsen baj. Ilyenkor segíthetünk neki abban, hogy megszabaduljon a felhalmozódott feszültségtől és megkönnyebbüljön. Nem kell mindenáron elhallgattatni, lecsendesíteni őt.   

Mindez nem tűnik könnyű feladatnak, de egyáltalán nem lehetetlen. Megnyugtató a tudat, hogy anyai gondoskodó létünkben szinte ösztönösen így működünk, erre programozódtunk. De ha mégis azt látjuk, hogy babánk napjai, de főleg estéi sokszor nehezek, figyeljük meg őt és gondolkodjunk el egy kicsit, hogy nem jut-e neki túl sok vagy éppen túl kevés a jóból.

 

 

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten vagy Székesfehérváron. Ha megbillent vagy felborult a családi harmónia, ha egyre több a konfliktus a családtagok között vagy eltávolodtatok egymástól a pároddal, akkor is keress bizalommal!

A 30--es telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

 

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu