Asszem, sírok
Kilenc hónapos múlt. Elképesztő módon fejlődik. Ilyen gyerekem meg sosem volt, és nagy valószínűséggel már nem is lesz 🙂
Nagymozgásokat illetően az önálló járáson kívül mindent csinál. Felmászik a lépcsőn az emeletre, kis segítséggel letolat. Ágaskodva, pipiskedve eléri a lehetetlent is. Hintaszékben hintáztatja magát. Kisszékre felmászik, a támlába kapaszkodva feláll.
Pápát int, puszit dob, süti-süti kalácsot süt, egyedül eszik, fogat mos, orrot fúj, a papa-mama-baba megjelent a szókincsben. És a többi.
Mindemellé úgy tűnik, bevezetni készül a napi egyszeri alvást. És mindezt egy órába sűríti, nehogy lemaradjon valamiről.
Asszem, sírok.
