Apakaland
Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor elhatároztam az év eleji célkitűzésem során, hogy idén még nagyobb célt tűzök ki, még nagyobb sebességre kapcsolok, mint eddig. Nem mintha ezidáig nem pörögtem volna eléggé, de elhatároztam, hogy még ennél is céltudatosabb leszek.
Ennek mérföldköve volt az a négy napos tréning, amin a héten vettem részt.
A célokról majd máskor mesélek, most inkább arról, hogyan boldogult a másfél évessel az apukája, aki ezidáig maximum fél napnyi időtartamokat töltött kettesben a kislányával. Bár azt mondta, nem izgul, azért én úgy láttam, hogy dolgozik benne némi szorongás. Négy olyan nap állt előttük, amikor engem reggel és este, meg napközben néhányszor futtában látnak.
És valószínűleg nem azért izgult, mert nem tudta, hogyan találják majd meg a közös hangot, hiszen azzal eddig sem volt gond. Talán inkább azért, mert ismeretlen volt számára az, hogy mit jelent az egész napos együttlét felelőssége egy idegen helyen egy ilyen kicsi gyerekkel.
Bevallom, engem sokkal jobban lelkesített az előttem álló feladat és kihívás, semhogy azon parázzak, ők ketten hogyan boldogulnak majd együtt. És vajon a kicsi mit fog szólni ehhez az eddig sosemvolt helyzethez.
Első pillanattól kezdve kiszálltam a buliból és hagytam őket, hogy kiélvezhessék együttlétük minden pillanatát. A reggeli szoptatás és öltöztetés után szabad volt számukra a pálya.
És azt láttam, hogy amíg a kicsi szokás szerint ment saját dolgai után, apukája lelassított és figyelmes jelenlétével asszisztált a számára. Szívmelengető volt látni őket, még úgy is, hogy estére kicsilány inkább az apukája felé húzott, mint hozzám.
Tökéletesen sikerült egymásra hangolódniuk: a másfél éves volt a főnök és az értelmi szerző, apukája a megvalósításban segédkező. Pedig aztán volt minden: futóverseny a szálloda folyosóin, bújócska a fürdőszobai szekrényben, kaki az úszópelusban, nyakba zúduló szökőkút a medencében, kergetőzés az étteremben, kétszázszor meghallgatott Boci, boci tarka a YouTube-ról, hosszú megfigyelések az izgalmas cipőtisztító gép mellett, haverkodás a kisgyerekes anyukákkal.
Azt tudom mondani, hogy le a kalappal! Nagyon-nagyon büszke vagyok a kislányom apukájára. Aki már az elején elhatározta, hogy remekül fogják magukat érezni. Ennek érdekében semmi mást nem kellett tennie, mint lelassítani és ráhangolódni a másfél éves igényeire.
Nekem pedig semmi más dolgom nem volt, mint leszállni róluk és élvezni a programot.
Azt a felismerést már csak utólag tettem, hogy egy ilyen apró gyerek milyen fantasztikus fejlődésen képes átmenni semminek tűnő négy nap alatt.
De az is lehet, hogy ez is csak az apukája hatása…
Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.
A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.
Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu