Magamraismerő

Nem kell semmilyen hókuszpókuszra gondolni. Azt hiszem, az alábbi történet hitelesen felvillant majd ebből egy kicsit. Konzulensként én a családot kívülről szemlélem, mégis belülről támogatom, és abban segítek a szülőknek, hogy egy kicsit ők is képesek legyenek kívülről tekinteni magukra. Hogy ne csak a panaszt, a tünetet lássák, és azt próbálják meg eltüntetni. Hanem meglássák, megértsék kisbabájuk, kisgyermekük viselkedésének mélyebb okát, gyökerét, magyarázatát. És segítek megtalálni az ehhez szükséges erőforrásokat is. Mert ha rábukkannak az okra, akkor olyan megoldást fognak találni, ami nem a tünetet maszatolja csak el. Úgy tudnak majd változtatni, hogy a probléma oka szűnjön meg. És ez nagyon nem mindegy.

Igen, a szülők oldják meg a helyzetet, nem pedig én. Nem adok kész recepteket és nem szedek ízekre senkit. Csak besegítek egy kicsit, támogatom őket, rávilágítok dolgokra azért, hogy képesek legyenek a gyerekükkel való kapcsolatban önmagukat és egymást segíteni. Hogy felfedezzék, birtokában vannak az eszközöknek, amelyek segítenek problémáik megoldásában. Hiszen ők fogják megoldani. Feltéve, ha elszántak és készen állnak a változtatásra.

Együttes erővel azon vagyunk, hogy a megtalálják gyerekük alvási, evési, gyarapodási, viselkedésbeli problémáira a maguk legjobb megoldását. Lehet ez még problémásnak érzett testvérféltékenység, kifejezett sírósság és nyugtalanság, elviselhetetlennek érzett dacosság és hiszti, székletvisszatartás és a szobatisztaság problémái, hasfájás, kifejezett szeparációs szorongás, indokolatlannak tűnő félelmek, agresszivitás, nyugtalanság és izgágaság, koncentrációs problémák vagy játék iránti érdektelenség, hogy csak a leggyakoribbakat említsem.

Valójában lehet bármilyen helyzet vagy kapcsolati probléma, amiben úgy érzik, hogy már mindent megpróbáltak, mindent megtettek, mindent elolvastak, mégsem lett jobb, sőt. Amikor minden igyekezetük ellenére eszköztelennek, tehetetlennek, tanácstalannak, sőt sokszor kétségbeesettnek érzik magukat. Amikor elfogyott az erejük, kimerültek, és nem tudják, mit tehetnének még.

Amikor egy család a segítségemet kéri, és eljönnek hozzám, lehetőséget kapnak arra, hogy nyugodtan és őszintén végiggondolják és megbeszéljék a kialakult helyzetet, józanul önmagukra és a másikra figyelve, tudván, hogy egy kívülálló meghallgatja őket. Legtöbbször erre eddig nem volt lehetőségük, vagy kerülték, hogy megtegyék. Sokszor már ez segít nekik abban, hogy szorongásuk csökkenjen, kilábaljanak az aggodalom mély bugyraiból és más irányba induljanak.

Az, hogy egy bizonyos távolságból és egy külső szemlélő szemüvegén át láthatnak rá a problémájukra, szinte mindig nagy felismerésekkel és ezzel együtt megkönnyebbülésekkel is jár. Egy mintát is kapnak arra, hogy ezt a „módszert” otthon hogyan alkalmazhatják. Vagyis hogyan vegyenek fel bizonyos távolságot a problémákkal kapcsolatban, és hogyan vizsgálják meg kívülről a kialakult helyzetet.

A legfontosabb, hogy a szülők ne magára a gyerekre tekintsenek problémaként, problémásként, hanem a kialakult élethelyzetükre, amelyet -akárhogy is van- együtt, közösen hoztak létre. Hiszen nem arról van szó, hogy a gyerek egyszer csak fogta magát és „elromlott”, hanem egy többszereplős folyamat eredményeként eljutottak valahová. Éppen ezért azok, akik eljönnek és segítséget kérnek, ne számítsanak arra, hogy a gyerek egyszer csak fogja magát, és megjavul, hanem feladatuk lesz, dolgozniuk, tenniük kell a kialakult helyzet megjavítása érdekében. Én figyelek, segítek felismerni, kimondani azt, ami nem működik, de a munkát ők végzik el. Ez pedig csak elhatározással, együttműködéssel és megfelelő motivációval érhető el. Anélkül nem megy.

Azt, hogy mikor kér egy család segítséget csecsemőjük, kisgyermekük problémájával kapcsolatban, nyilván ők döntik el. Mégis, mielőbb érdemes szakemberhez fordulni minden olyan esetben, amikor a szülő és a csecsemő/kisgyermek közötti kommunikációban törés mutatkozik, amikor ismétlődően nem mennek zökkenőmentesen a dolgok, vagy a mindennapokat megterhelő zavar támad a szülő-gyermek kapcsolatban. 

Álljon tehát itt üzenetként egy történet, hitelesen, az anya tolmácsolásában, természetesen az ő hozzájárulásával. Üzenje azt, hogy problémák minden családban előfordulhatnak, és ha eljön az a pont, amikor szülőként elakadunk, ne féljünk segítséget kérni. És főleg ne szégyenkezzünk miatta, mert nincsen benne semmi szégyellnivaló.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy támogatást kérni sosem késő, de minél kevésbé húzzuk, minél előbb lépünk, várhatóan annál könnyebben és hamarabb találjuk meg a magunk megoldását. És annál gyorsabban szűnik meg gyermekünk problémája is. Ez pedig sem a magunk, de főként a gyerekünk élete szempontjából nagyon nem mindegy.

És még annyit: időnkénti elakadás tehát minden családban előfordul. A különbség csak annyi, hogy egyikük nem kér segítséget, a másik pedig felvállalja a felelősséget, összeszedi a bátorságát és mer segítséget kérni. Vajon melyik család fog továbblépni, megerősödni és fejlődni? És melyik szülő fogja úgy érezni, hogy hatékonyabb, érzékenyebb és jobban bízhat magában? A válasz egyértelmű.

„Nemrég született meg a második kisbabám, aki kis korkülönbséggel követte nagyobb testvérét. Mindenki mondta, hogy nehéz lesz az elején két kicsivel, de erre nem lehet előre felkészülni. Több probléma is volt, amelyben úgy éreztem, megrekedtem, és a család sem tudott már segíteni, hiszen hiába álltak mellettem, ők sem látták objektíven a helyzetet. Közösen sem tudtuk megtalálni a megoldást. Ezért döntöttem úgy, hogy szakember segítségét kérem. Kellett egy külső szem/fül, akinek elmondhattam az érzéseimet, aggályaimat, akinek feltehettem kérdéseimet.

Hamar megtaláltam a Facebook-on Zsuzsa személyében. Nyomban felkerestem az akkor számomra legégetőbb problémával, ami a nagyobb testvér viselkedése volt. Dührohamok, dühkitörések jelentkeztek nála, amit én akkor a dackorszak velejárójának tulajdonítottam. Nehéz volt kezelni, annak ellenére, hogy sokat olvastam a témában, és egészen tudatos szülőknek tartom magunkat.

Családostól, gyerekekkel együtt mentünk a konzultációra, ahol átbeszéltük közösen a problémát. Gyermekem ügyesen be is mutatta élőben a hisztirohamot, ami miatt mentünk.  Másfél óra alatt sok kérdést tett fel nekünk, melyek mentén fény derült a viselkedésének okaira, és közösen megtaláltuk azokat a sarokpontokat, amiben változtatni fogunk a mindennapok során. Sok olyan dolog is volt, amiben megerősített, és néhány olyan mondat is elhangzott, amit addig egymás között nem sikerült valamiért megbeszélni a férjemmel. Egy hét után elmondhattuk, hogy mindketten sokkal határozottabban tudtunk viselkedni a kicsivel, ezáltal sokat finomodott a viselkedése.

Néhány hét múlva újra úgy éreztem, van mit kérdeznem a doktornőtől. Kisebbik babám éjjelente nem sokat aludt, kimerültem, nem találtam a megoldást arra, hogyan pihenhetnék (vagyis inkább, hogyan élhetném túl ezt a helyzetet), amikor a baba csak anyatejet kap, így nem tudja más rajtam kívül elaltatni, megetetni sem.

Az újabb konzultációra már csak a férjemmel mentünk. Kértem, jöjjön el velem, szeretném, ha Ő is hallaná, és segítene megérteni/megjegyezni az elhangzottakat, mert szerintem minden ott elhangzott mondatnak jelentősége van. A feltett kérdések segítségével rájöttem, melyik az a tulajdonság bennem, ami miatt nem tudom megoldani a problémát. Rájöttem, hogy meg kell tanulnom rugalmasabbnak lenni, és el kell tudni fogadni a változásokat, és azt, hogy nem mindig én irányítok.  Nekem ez a nehéz. Átadni a gyeplőt és hagyni, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Elfogadni a helyzetet, nem pedig beletörni, erőből megoldani.

Nagyon hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb, és ha elakadok, máskor is igénybe fogom venni a segítséget. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a lehetőséget, aki szeretne szülőként fejlődni, önkritikát gyakorolni, tükörbe nézni, felülről tekinteni egy problémára. Mert az úgy mindig sokkal kisebbnek tűnik, és mert a megoldás is ugyanúgy bennünk van, csak néha kell egy kis segítség ahhoz, hogy rátaláljunk.”

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre vagy Székesfehérvárra.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu