Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Mesemondó


Számomra is meglepő, de ő az első gyerekem, akit két és fél évesen nem különösebben érdekel a könyvből olvasott mese vagy történet, legyen az bármilyen izgalmasan előadott, jópofa képekkel illusztrált, rövidke sztori is. A könyveket inkább egyedül, a saját tempójában nézegeti és maga fűz hozzájuk kommentárt. Ha én olvasnám fel, inkább kiveszi a kezemből.

Ellenben a fejből mondott mese! Az aztán annál inkább érdekli. Bárhol, bármikor, bármiről, bármennyi. Füleit hegyezi, meg se moccan. Gurgulázva rötyög a szereplők nevén és kalandjain, fennhangon háborog az „itt a vége, fuss el véle” hallatán. Nem nyugszik, amíg nincs ráadás.

Így aztán nem csak fizikailag és szellemileg nagy kihívás ezzel az örökmozgó, kérdezősködő, végtelen és tarkabarka történeteket mesélő, mérhetetlen közlésvággyal és drámai érzékkel megáldott kisgyerekkel lépést tartani, hanem kreativitásban is.

Igazi elmebaj(nokság) a kicsit berozsdásodott, konvencionálisan bejáratódott, szabályszerűen működő, fix programokat futtató felnőtt agynak… 

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna