Enyém a világ. Én meg az övé vagyok.
Minél erősebben figyelem, annál inkább azt látom, hogy ideje jelentős részét a mi utánozásunkkal és a mi használati tárgyainkkal tölti. Egyszerűen lekopíroz. Az viszont sokszor észrevehetetlen, hogy mikor figyel meg minket ennyire alaposan. Valószínűleg annyira ránk van hangolódva, hogy minden egyes idegszálával szívja magába azt, amit megtapasztal.
Ő alapvetően az a gyerek, aki békén van hagyva. Csinálja, amit szeret, amihez kedve van. És remekül feltalálja magát bárhol. Csak legyen, aki időnként pakol utána. Szabadon garázdálkodik a házban, kezdetektől önállóan jön-megy a lépcsőn, most már kapaszkodás nélkül, sokszor cipekedve, fontosabbnál fontosabb dolgait intézve. Szabad bejárása van mindenhová. A tesók szobájába is. És szabadon hozzáférhet az ő dolgaikhoz is.
A játékok-talán a labdák kivételével-a játszósarokban pihennek. Leutánozva gyakorlatilag elsőre felrakta a Montessori-tornyot, aztán kilenc (!) fakockából a sima tornyot. Az amőba játékba elsőre bedobálta a centis korongokat. Azóta szinte nem is nyúlt hozzájuk. Látszólag nem érdeklik. Mintha azt gondolná magában: „oké, ezt már tudom, csináljunk valami izgalmasabbat”.
Ellenben a hétköznapi használati tárgyaink nagy igénybevételnek vannak kitéve. A könyvek, az újságok, a naptáram, a nyomógombos tollak, a kupakos filcek, a persely a pénzzel, a kulcsok a zárakban, a portörlő, a felmosó, a kártyacsomag, az orvosi bélyegző, a távirányítók, a telefon, a fülhallgató, a kések, a sminkecset, a karóra, a fültisztító pálcikák, a WC papír, a krémes tubusok, a körömvágó olló, a tésztaszűrő, a pianínó, a mosógép, a párba rendezhető papucsok és cipők, a befőttes gumik, a pénztárca, a csavarható kupakos flakonok, a fogkefék és minden, ami a szemetesben landolhat, nagy-nagy népszerűségnek örvend.
Lelkesen tereget, kipakol a bevásárlókosárból, összeszedi és kidobja a lepotyogott szobanövény leveleket, leviszi a szennyesét, papírzsepibe fújja az orrát, párba rakja a cipőket és derékig turkál a hűtőszekrényben. Még nem mindig, de egyre többször visszarakja a dolgokat a helyükre. Magától.
Mert megteheti. Mindent, ami nem veszélyes rá nézve és más családtag érdekét nem sérti, megnézhet, kipróbálhat és használhat. Itt-ott tintafoltok, WC-papír darabok, kanapéból előásott aprópénzek, összefirkált asztallap, megtépázott szobanövények, szőnyeg alól előkerülő kártyalapok, kupacba rakott könyvek övezik az útját.
Meg az az élmény és tapasztalás, hogy: „Enyém a világ. Én meg az övé vagyok.”
Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.
A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.
Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.
További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu
