Hab a tortán
A nyaralás négy gyerekkel olyan, mintha az ember hangyabolyba ült volna. Pláne, ha figyelembe vesszük a nagy korkülönbségből adódó eltérő igényeket.
Amíg a kicsi korán kel, egész nap mozog, szinte meg sem áll, addig a kamaszok sokáig alszanak, ezért este sokáig dorbézolnak (vagy pont fordítva), elbújnak a szobáik mélyén egy okostelefonnal vagy egy könyvvel, esetleg a nádasban egy pecabottal, továbbá felváltva, ebből adódóan szinte folyamatosan esznek.
Az ellátmány biztosítása smafu ahhoz képest, mint amikor az ember ki akarja robbantani őket valamilyen közös mozgásos tevékenységre.
No, de időnként szelíd (és kevésbé szelíd) megvesztegetéssel elrángatjuk őket futni, gurulni. Ami sokkal könnyebben megy, ha az út végére egy fagyit is kilátásba helyezünk a számukra.
És csodával határos módon az indulásnál még finnyogó lovak néhány száz méter után határozottan élvezni kezdik a dolgot, és egészen visszamennek kisgyerekbe.
Versenyeznek egymással, idétlenkednek, bandáznak, csacsognak.
Némi képzavarral élve: a fagyi már csak hab a tortán.
