Magamraismerő

Talán nem is titok, hiszen mindannyian ismerjük, mégis olyan nehezen hisszük és fogadjuk el, olyan keveset beszélünk róla, pedig életbevágóan fontos lenne. Mindössze három szó, semmi sallang.

Nem vagy egyedül.

Azt gondolod, hogy csak te érzed magad olykor bezárva, elszigetelve, befelé fordulva, magányosan egy (több) kisgyerek mellett? Csak te vagy időnként türelmetlen a gyerekkel, más anya nem?

Csak te bánsz pokróc módon esténként a pároddal, mert igazságtalannak érzed, hogy miközben te egész nap monoton robotolsz, ő legalább kimozdulhat, emberek között lehet, és nem kell minden pillanatban készenlétben állnia? Csak te vagy úgy, hogy nemhogy kimozdulni nincs kedved, de még normálisan felöltözni sem? Hogy már korán reggel eleged van az egész napból? Hogy olyan jó lenne néha a gyerek nélkül? Hogy visszasírod a régi életedet? Hogy olyan jó volna időnként lerakni azt a felelősséget, ami egy kisgyerekkel együtt jár? Cipelje egy kicsit más. Csak te vagy úgy, hogy együtt sírsz vele, amikor nem tudod, mi baja és úgy érzed, nem tudsz neki segíteni? Vagy sírsz egyedül titokban, amikor senki nem látja, mert belefáradtál a hétköznapokba? És sírsz dühöngve, amikor összeveszel a pároddal valami nevetséges apróságon?

Hát nem vagy egyedül ezzel. De van anya, aki bevallja, hogy időnként pocsékul érzi magát a bőrében és van anya, aki nem vallja be. Azért próbáld meg: kérdezz meg a környezetedben egy-két anyatársat, hogy szokta-e magát olyan vacakul érezni, ahogy időnként te? És mindegy, hogy többdiplomás menedzser-anyát, pénztárosnő-anyát vagy pedig gyerekorvos-anyát kérdezel. Mert mindenkinek nehéz, mindenki szenved időnként, kimerül, besokall, ki akar szállni, menekülne, legfeljebb nem beszél róla. Azért nem beszél róla, mert azt hiszi, ilyen pocsékul biztosan nem csinálja senki más, vagy azért nem beszél róla, mert senki nem kérdezi meg, hogyan érzi magát? Pedig mindenkinek könnyebb lenne, ha beszélne… Anyáknak, apáknak, gyerekeknek, nagyszülőknek, mindenkinek.

Sorolhatnánk az okokat, hogy miért szigeteljük el magunkat a külvilágtól és miért szigetel el minket magától a külvilág. Valljuk be, mi is sokat vagyunk képesek tenni azért, hogy magányosnak érezzük magunkat, bezárva a gyerekünkkel. És nem feltétlenül a gyerekünk meg az általa hozott új élethelyzet tehet róla. Ő legtöbbször kiválóan képes alkalmazkodni a körülményekhez, mindegy, hogy utazunk, idegen helyen alszunk, étteremben eszünk, beülünk egy kávézóba, családi ebédre megyünk, vagy épp rokont látogatunk. Mi mégis azt mondjuk, hogy nem megyünk, nem csináljuk, mert nem akarjuk kitenni a gyerekünket ilyen megpróbáltatásoknak, mert „nem bírná” vagy „rosszul viselné”, „felborítaná a napirendjét”. Honnan tudjuk, ha sose próbáltuk vagy esetleg csak egyszer, de az nem volt túl sikeres? Biztos, hogy ő viselné rosszul?

A gyerekek, már az egész kicsik is remekül alkalmazkodnak a legtöbb helyzethez, feltéve, ha mi ott vagyunk és elérhetőek vagyunk a számukra, mint bármikor máskor. Akkor miért szigeteljük el magunkat mégis? Miért nem keressük a kapcsolódást másokkal? Más anyákkal? Más családokkal vagy a sajátunkkal? A régi barátokkal? Talán mert rossz tapasztalatunk van, a korábban már emlegetett bezzegező anyákról, kéretlen tanácsokat osztogató nőrokonoktól, barátoktól, ismerősöktől? Talán attól tartunk, hogy véleményt formálnak rólunk, az anyaságunkról, a gyereknevelési elveinkről? Vagy félünk attól, hogy mit szólnak mások, ha mondjuk egy nehéz helyzetben nem tudunk mit kezdeni a gyerekünkkel? Ha nyűgös lesz és sírni fog? Inkább meg se próbáljuk, mert nem akarunk alkalmatlan anyának látszani? Félünk a kritizáló vagy a nem bántónak szánt, de annak érzett megjegyzésektől? Félünk, hogy magyarázkodnunk kell, és nem tudjuk, mit mondanánk?

Tartozunk egyáltalán magyarázattal bárkinek is arról, hogy hogyan neveljük a gyerekünket, egy adott helyzetben hogyan bánunk vele, vagy épp egy nehéz szitut hogyan oldunk meg? Van bárkinek is köze hozzá, hogy mi hogyan alakítjuk szűk családunk életét, szokásait és hogyan működtetjük azokat? Hát nem, nincs. Akkor hol lehet a probléma gyökere? A gyerek miatt zárkózunk be? Esetleg saját magunk miatt? Vagy az anyánk, anyósunk, még gyermektelen barátnőnk miatt? Mert attól tartunk, hogy nem tudunk megfelelni annak a hibátlan képnek, amit a külvilág elvárásának érzünk, pedig csak a mi fejünkben létezik?

Egyáltalán: tisztában vagyunk vele, hogy mások milyennek látnak minket nőként, anyaként, emberként? Kapunk pozitív visszajelzéseket, megerősítéseket, elismeréseket, bókokat? Meghalljuk egyáltalán őket? És ha meghalljuk, a magunkévá tudjuk tenni, el tudjuk fogadni? Tudunk örülni nekik? Többek leszünk tőlük?

Mindjárt itt a karácsony. Máskor is jólesik, de ilyenkor szeretjük leginkább tisztára mosni a lelkünket. Hát használd ki és kérj magadnak egy apró karácsonyi ajándékot!

Kérd meg párodat, anyukádat, apukádat, barátnődet, bárkit, akit szeretsz és fontos neked, hogy írjon neked karácsonyra egy levelet. Írja le neked, hogy milyennek lát téged és mit jelentesz a számára nőként, anyaként, emberként. Hogy mi jut eszébe akkor, amikor rád gondol? És te is megteheted ugyanezt.

Amikor alszik a kicsi és elcsendesedik a ház, gyújtsd meg az adventi gyertyát, önts magadnak egy bögre forralt bort/teát, ülj le és írj! A párodnak, anyukádnak, apukádnak, de akár a gyerekednek is. Van még néhány nap karácsonyig, talán jut rá idő a nagy rohanásban…

Szinte hallom a gyertya sercegését, érzem a forralt bor/tea illatát és látom a csillogó szemeket…

Legyen csillogó szemű karácsonyunk!    

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu