Tanulás
Tanulni izgalmas dolog. Anyává válva teljesen természetes, hogy újratervezünk és a mi megváltozott világunkkal keressük a helyünket a világban. A legjobbat akarjuk a családunknak. Elindul egy soha véget nem érő egyensúlyozás a szerepeink között. És mivel ezek a szerepek (szerencsére) nincsenek kőbe vésve, bármikor átírhatók.
Az anyai lét önmagában is kreativitásra, rugalmasságra és tanulásra sarkall. Meg útkeresésre indít. Ahány gyerek, legalább annyiszor.
Annyi szakmám/képzettségem/hivatásom /papírom van, ahány gyerekem. Jogosnak tűnhet a kérdés, hogy aztán mire megyek vele.
Az első gyerek előtt lettem ugye orvos. Amikor a másodikat vártuk, belevágtam a jogi egyetembe, de fél év után szerencsére meggondoltam magam. A harmadik gyerek a köldökzsinóron át szívta magába a lakberendezés szépségeit. Mire megszületett, kezemben volt a diplomám, amit ugyan keveset használtam, de a szemlélet, a másfajta látásmód, a kreativitás, meg a gyakori változtatás igénye a mai napig elkísér.
A negyedik gyerek a baba-mama konzulensi képzésembe kopogott be, születése előtt három héttel államvizsgáztunk. Ahogyan én fogalmaztam: vittem magammal erősítést. Igazi csapatmunka volt. Azóta is folyamatosan tanulok ezekről a dolgokról. Sokat olvasok, konferenciákra, workshopokra járok.
Most éppen a pár- és családterápiás képzésben vagyok, de újabb gyerek nincs a láthatáron. Bár a képzés még minimum két és fél évig tart… 🙂
