Magamraismerő

A pelusról való leszokás idején nem is olyan ritkán fordul elő az, hogy a kezdeti „sikerek” után a kicsi elutasítóvá válik, és nem akar a bilire vagy a vécére ülni. Inkább visszatartja a székletét, olykor napokig is szorongatja, míg végül vagy pelenkát kér, hogy abba kakilhasson, vagy elbújva a bugyiba kakil.

Lehet, hogy ez egy átmeneti időszak, aztán visszaállnak a dolgok a korábbi kerékvágásba, de az is előfordulhat, hogy egy ördögi kör veszi itt kezdetét, amely akár hónapokon át tartva megnehezítheti a család életét. Akár úgy, hogy a kisgyerek teljesen váratlan helyeken kakil bele a bugyiba (például játszótéren, utazás közben, a boltban stb.), amikor már végképp nem tudja visszatartani. De az is előfordulhat, hogy akár hónapokig, sőt évekig (!) csak a pelenkába lesz hajlandó kakilni és hallani sem akar a biliről vagy a vécéről.

A szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció és a családterápia révén azonban ezek a családok olyan támogatást kaphatnak, amely előreviszi és segíti őket problémájuk mielőbbi megoldásában.

Álljon itt egy történet. Megváltoztatott névvel és egyéb külső ismertetőjegyek nélkül. És a család engedélyével, természetesen. Úgy, ahogyan a család átélte gyermekük problémáját és ahogyan az változott a közös munkánk során. Az anya tolmácsolásában, kommentár nélkül.

„Kata másfél éves volt, amikor vettünk egy bilit, és elkezdtük megismertetni vele, mire is való. Tetszett neki, ráült, érdekelte ez az új dolog. Nagy ritkán belepisilt, de nem erőltettük. Aztán a kétéves szülinapja körüli hetekben egyre többször ráült és belepisilt. Mi is ráültettük, és örült, ha sikerült neki. Így gyakorlatilag pár nap alatt szobatiszta lett a pisire, így már pelust sem adtunk rá.

Gondoltuk, ha a pisi ilyen könnyen megy, a kakival sem lesznek gondok. Azonban sajnos nem így lett.

Ha kakilnia kellett, elbújt egy sarokba, és ha észrevettem és terelgetettem a bilire, hárított. Nem akart a bilire ülni. Ha nagy nehezen ráült, nem kakilt bele, felpattant egyből. Ez sajnos már odáig fajult, hogy inkább visszatartotta, vagy letagadta, ha kellett neki. Ez engem lelkileg nagyon megviselt. Hiába próbáltam segíteni, teljesen elutasította a bilit és a vécét is.

Ha kakilnia kellett, végül a bili helyett a bugyiba kakilt. A pelust már nem fogadta el, bilibe, vécébe meg még nem akart. Pedig vettünk vécészűkítőt, lépcsős szűkítőt, rostos dolgokat evett, kakis tanmesét olvastam fel neki, de semmi nem segített. A kaki mindig a bugyiba ment.

A teljes kétségbeesés határán állva döntöttük el, hogy segítséget kérünk, mert úgy éreztük a férjemmel, hogy nem haladunk ez ügyben előre. Kata csak bugyiba volt hajlandó kakilni, ha a vécét említettük, visszatartotta a székletét. És ez így ment hónapokig.

Akkor jutott eszembe, hogy ismerek egy doktornőt, aki nem csak gyermekorvos, hanem szülő-gyermek konzulens is. A honlapon olvastam, hogy szobatisztasági gondokkal is lehet őt keresni.

A doktornőnél két alkalommal jártunk. Az első alkalommal a probléma részletes felvázolása után sok-sok jó tanáccsal látott el minket. Már az első alkalom után azt éreztem, ez most együttes erővel sikerülhet. Tanácsként azt kaptuk, mi szülők, hogy engedjük el ezt a kényszerességet, ne beszéljünk erről állandóan. Miután mi nem stresszeltünk ezen, nem lestük egyfolytában, hogy mikor fog bekakilni, így azt vettük észre Katán, hogy nem tartja már vissza a kakit. Simán elengedi, viszont továbbra is a bugyiba megy. De az már előrelépés volt, hogy nem tartja vissza.

Aztán egy újabb találkozó után -felvértezve sok tanáccsal- elkezdett Kata érdeklődni a vécé iránt. Amikor láttam rajta, hogy kell neki, kevésbé volt elutasító. Mi továbbra sem zaklattuk ezzel a kaki dologgal. Ha ő mutatta jelét annak, hogy kakilna, felajánlottuk neki a vécét, de rábíztuk. Magamban is tényleg elengedtem ezt a dolgot, nem stresszeltem ezen. És egyszer csak megtört a jég. Szüleim vigyáztak rá, és jött a telefon, hogy Kata kakilt a bilibe. Nem akartam elhinni.

Azóta ha látom rajta, hogy kell neki, felajánlom a vécét, és már nem elutasító. Ha meg dacol, akkor is valamiért pár kérés után ráül a vécére. Így már négy hete lassan a kakira is szobatiszta, és azóta nem volt ‘baleset’. A következő fázis gondolom, az lesz, ha már magától szól.

Na, ez is megtörtént pár napja. De mi már nagyon örülünk, hogy végre nem a bugyiba kakil. Öt hónapig húzódott el ez a kakilás dolog.

Nagyon hálásak vagyunk a doktornőnek, mert rengeteget segített, hogy hogyan álljunk hozzá ehhez a dologhoz. Volt, hogy gyakorlati tanácsokat, ötleteket adott, hogy például hogyan motiváljunk. Olyan dolgokra irányította a figyelmünket, amire így laikusként nem is gondolna az ember, hogy egy kisgyermeket zavarhat. Például: hol legyen a bili, a megfogalmazás, ahogyan megkérjük stb.

A kulcs ebben a történetben az lehetett, hogy elengedtük ezt a görcsösséget, nem ez volt a fő téma itthon, mint előtte. Határozottan felajánlva tereltük Katát a vécé/bili felé. Apró haladásnak is örültünk, ezekre is a doktornő hívta fel a figyelmünket.

Összességében úgy érzem, hogy így hárman (Kata, a doktornő és mi, szülők) tudtuk ezt a problémát sikeresen megoldani.”

(Fotó forrása: Pixabay)

Ha magadra, magatokra ismersz, ha hasonló nehézségekkel küzdötök, gyermekorvosként, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként, pár- és családterapeuta-jelöltként a segítségetekre lehetek. Személyes konzultációra a 30--es telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni velem Budapestre vagy Székesfehérvárra.

Ha úgy érzed, szülői szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten és Székesfehérváron. Párkapcsolati problémák, a családi élet nehézségei, a harmónia felbomlása esetén is keressetek bátran!

Ha csecsemőtöknél, kicsi vagy nagyobb gyermeketeknél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észleltek (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaitok a problémák megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció és terápia szintén segítségetekre lehet. Erre is a 30--es telefonszámon foglalhattok időpontot Budapestre vagy Székesfehérvárra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu