Láthatatlan antennák
A gyerekek kiválóan érzékelik kimondott szavaink jelentése, értelme és az e közbeni viselkedésünk közötti ellentmondást. Vagyis a verbális és nem-verbális kommunikációnk össze nem illeszkedését.
Mint tudjuk, a ‘nem igazat beszélő’ (hazug) ember legtöbbször elárulja magát a gesztusaival, mimikájával, tekintetével, hanghordozásával, kisugárzásával. És nem kell súlyos hazugságra gondolni, az apró, jószándékúnak gondolt és annak is szánt, „kegyes” füllentés is éppen így hat a gyerekekre.
Láthatatlan antennáikkal veszik az adást. Veszik, érzékelik, de nem mindig értik. Sőt minél kisebbek, annál kevésbé értik. És minél kevésbé értik, annál nagyobb feszültséget kelt bennük.
Ráadásul nem csak bennük, hanem bennünk is. Abban a pillanatban, ahogy kimondjuk, már pocsékul is érezzük magunkat. Senki nem szereti hiteltelennek, hazugnak érezni magát.
Megéri?
