
Történelem
Azért van abban valami különleges, amikor saját gyerekkorunk múltba vesző emlékei szembejönnek velünk a gyerekünk életéből.
Nagylányom iskolája kórusával szerepelt az elmúlt héten. Abban a teremben lépett fel, ahol egykor az apja is énekelt. De nem is ez a lényeg. A suli énekkara az egykori énektanár, Lukin Eszter nevét viseli, amellyel én is csak most szembesültem. Lukin László és felesége, Horváth Eszter neve sokak számára ismerősen csenghet, aki valaha is tanult ének-zenét.
Nekem pedig eszembe jutott az a két évtizednyi nyár, amikor tőlük kőhajításnyira cseperedtem egy kis balatoni falucskában. Ami nekem gyerekkori emlék, az a lányomnak szinte már történelem. És jó volt látni azt, hogy tudok neki olyan történeteket mesélni, amelyeket elkerekedett szemekkel hallgat…