Humorérzék és rokonság
Vannak pillanatok, amikor szinte a hasunkat fogva nevetünk azon, mekkora figura tud lenni egy kisgyerek.
Az történt, hogy a hétvégi nagybevásárlásra kerekedtünk fel hárman, mi lányok. Útközben, csak hogy ne legyen túlságosan unalmas, a legkisebb -szokása szerint- fennhangon énekelni kezdett. A bölcsiből hazahozott összepakolós dal volt terítéken, és sehogyan sem tudtuk magyarra fordítani a záró sor utolsó szavát.
A nagylánnyal kettesben mindenféle ötletet bedobtunk, amely rímelt az elhangzott, de általunk nem értett bűvös szóra. Nem találtuk el, a nótát pedig sajnos nem ismertük a végéig. Kis nótafánk mindeközben remekül szórakozott. Már-már combjait csapkodva hangosan rötyögött azon, hogy mennyire mellélövünk a találgatásainkkal.
És milyen meglepő: azt vártuk volna, hogy bedühödik, mert nem értjük, mit mond. Ehelyett viszont jót mulatott a botfülűségünkön. A végén persze már mi is vele nevettünk.
Ő azon, hogy micsoda rokonsággal áldotta meg a sors, mi pedig azon, hogy micsoda humorérzék szorult ebbe a kisgyerekbe.
A dal utolsó szavát végül sikerült megtudnunk. A Google nem hallgatta el.
www.babamamaharmonia.hu
www.magamraismero.hu
www.babaharmonia.hu.
