Én neki, ő meg nekem
Van olyan, amikor a gyerekünk annyira kitölti egy napunkat, hogy szinte semmi más nem fér bele az időnkbe. Se főzés, se takarítás, se munka, se a karácsonyi dekoráció annyira eltervezett előkeresése a pince mélyéről. Amikor az éppen megkezdett dolgok úgy is maradnak.
Amikor kicsit lazítunk a megszokott napirenden, és elengedjük a feladatokat. Amikor ebéd után nem aludni megy, hanem nekiindulunk még egy sétának és versenyt futunk az ajándékba kapott tavaszias időben.
Amikor jól jön a futóbabakocsi, mert a huszonnyolc hónapos még nagykabátostól is belegyömöszölhető, és pont úgy alszik el benne, mint korábban már annyiszor.
Amikor trappolás közben eszembe jut, hogy tavaly ez még az életünk része volt nap, mint nap, ma meg már minden egyes ilyen futás ajándék.
Tavaly még bűvös 3344 kilométert mentünk így együtt, idén ezerrel kevesebbnél járok, mert ezt a különbözetet tulajdonképpen ő futotta le. De egyáltalán nem bánom, hiszen ő is kitartóan a hossztútávot szereti. Viszont annál inkább értékelem ezeket a közös kocogásokat.
Szóval az ilyen mindent félbehagyó napok tűnhetnek akár frusztrálónak is, de ha akarjuk, lehetnek az elmúlt hetek fénypontjai is.
Ebben pedig mindketten benne vagyunk. Ketten kellünk hozzá. Kell hozzá ő is és én is.
Én neki, ő meg nekem.
www.babamamaharmonia.hu
www.babaharmonia.hu
www.magamraismero.hu
