Magamraismerő

Ami számunkra rutinszerűen elvégzett, sokszor a hátunk közepébe kívánt házimunka, az a kicsiknek legtöbbször lelkesítő kihívás, élvezetes feladat. Egy ideig.

Addig a néhány évig, amíg -szinte szempillantás alatt- el nem jön az az idő, amikor már külön kérvény, szülői ráhatás és jutalmak kilátásba helyezése ellenére sem ugranak, hogy letöröljék a port, felporszívózzanak vagy éppen kipakolják a mosogatógépet. Nemhogy önszántukból.

A kamaszról már nem is beszélve. Aki húzza a száját, finnyog, feltételeket szab és halogat. Aki jó esetben saját magát rendben tartja, de a közvetlen környezetére már nem feltétlenül mondható el ugyanez. (De az is lehet, hogy csak én ismerek ilyeneket…?)

Mindenesetre érdemes kihasználni az első évek lelkesedését. Ha kezdetektől kivehetik a részüket a feladatokból, ha sok pozitív élményt szerezhetnek, talán nem kell aggódnunk.

A jó mélyre elraktározott élmények, a remények szerint belsővé tett minta és a jó példa hatása nem tűnik el nyomtalanul.

Idő (és türelem) kérdése, és újra előbukkan a felszín alól.

Csak bírjuk kivárni.