Magamraismerő

Elöljáróban a tények: A WHO a tervek szerint ez év elején jelenteti meg azt napi gyakorlatban használatos kézikönyvet, amely az egyes kórképek, betegségek tételes gyűjteménye (Betegségek Nemzetközi Osztályozása). Ennek előzetes tervezete már tartalmazza a viselkedési függőségek között az off-line és on-line játékfüggőséget, utóbbi kategórián belül pedig a videojáték- és az internetes játékfüggőséget. Eszerint legalább egy évig fennálló probléma esetén állítható fel a diagnózis, de súlyosabb esetben ennél kevesebb idő is elegendő ehhez.

A félreértések elkerülése végett: kizárólag ezek kerültek besorolásra a fenti listában, a mobilfüggőség és az internetfüggőség egyelőre nem. Ezek még további kutatások tárgyát képezik, de hát ami késik, nem múlik… Noha az on-line játékfüggőség lajstromba kerülése is megosztja a szakembereket, úgy tűnik, a WHO eléggé égetőnek érezte már a problémát ahhoz, hogy ezt a lépést megtegye (egyesek már egyenesen világjárványról beszélnek).

Mi jellemzi a viselkedési függőséget?

Például a kényszeresség, a visszatérő cselekvéssorok, a ciklikusság (van, hogy átmenetileg megszűnni látszik, majd visszatér) és az ártalmasság. Központi helyen áll a kontroll kérdése is, vagyis az, hogy nem képes megállni, irányítani, uralni ezt a tevékenységet. Így aztán sem annak gyakoriságát, sem kezdetét és befejezését, sem pedig intenzitását nem képes szabályozni.

Kialakul egyfajta sóvárgás, majd tolerancia, vagyis az, hogy egyre többet kell a kérdéses cselekvést űznie ahhoz, hogy kielégülést érezzen. Ha nem végezheti, akkor pedig megjelenik a szorongás és a hiányból adódó elvonási tünetek.

Nem véletlen, hogy a cselekvés ismétlése oldja a szorongást, egyfajta önjutalmazó értékkel bír. Emellett pedig az élvezetek maximalizálását is célozza. Fontos azonban az, hogy nem az adott cselekvésre fordított időtartamon van a hangsúly, hanem azon a viselkedésváltozáson, amit ez a cselekvés (vagy annak hiánya) kivált.

A játék azért működhet jól egy gyerek (és nem kevésbé egy felnőtt) életében, mert eltereli a figyelmét a problémáiról, a győzelem a játék végén egyfajta önjutalmazást jelent. Ha máshol nem lehet győztes, akkor legalább itt… Nagyon becsapós a dolog, hiszen ahelyett, hogy megpróbálna valós problémájával szembenézni és megküzdeni, inkább a játékba menekül, hiszen ez segít neki abban, hogy valós problémája miatt érzett szorongását, félelmeit elhallgattassa, és oldja az ezek kiváltotta stresszt. A baj csak az, hogy ettől még a problémája ott van, és nem oldódott meg…

Honnan ismerhető fel gyerekünknél az internetes vagy a videojáték-függőség?

Ha a játék olyan mértékben uralja a gyerek életét, hogy emiatt:

• Elhanyagolja a családi kapcsolatokat. Nem vesz részt a közös étkezésekben, családi programokban. Igyekszik kihúzni magát ezekből, de ha mégis csatlakozik, láthatóan nem érzi jól magát, és alig várja, hogy visszatérhessen a játékhoz. Szinte csak erre tud gondolni. Társaságban emiatt visszahúzódó, vagy éppen ideges, türelmetlen lehet.
• Amikor csak teheti, játszik. Amikor nem teheti, akkor szinte folyamatosan erre gondol.
• Elhanyagolja a baráti kapcsolatokat: nem találkozik a haverokkal, inkább együtt/egymás ellen játszanak, virtuális kapcsolatot tartva fenn egymással. Baráti kapcsolatai rovására idegenekkel játszhat és ismerkedhet on-line.
• Romlik az iskolai teljesítménye. Otthon sem tanul, vagy úgy tesz, de mégsem. Emiatt ellentmondásokba, hazugságokba keveredhet.
• Gondolkodása beszűkül, jóformán csak a játékról tud beszélni. Tényleg úgy tűnhet, mintha ebben a virtuális világban élne.
• Az egyéb feladatait (házimunka, edzés, különóra) is elhanyagolja, ezek kapcsán szintén ellentmondásokba, füllentésekbe gabalyodik.
• Elhanyagolja a külsejét, nincs ideje magával foglalkozni, mert minden szabad percét a játék teszi ki.
• Elhanyagolja az alvást. Gyakran lebukik, mert éjszaka alvás helyett is játszik. Ha nem tud aludni, akkor is játékba kezd. Ilyenkor nem figyeli az órát: akár reggelig is képes játszani.
• Elhanyagolja az evést. Nem csak a családdal közös étkezéseket, hanem úgy általában a táplálkozást. Inkább a gyorsan bekapható ételeket részesíti előnyben, a szobájában, a képernyő előtt eszik, ezzel is időt spórolva a játékra.
• Normális életvitele felborul, élete beszűkül. Más tevékenységek rovására is inkább játszik. A saját bőrén tapasztalt negatív következmények ellenére is folytatja tovább a játékot.
• Ha nem játszhat, megvonási tünetek jelenhetnek meg: nyugtalanság, szorongás, ingerlékenység, düh, indokolatlannak tűnő feszültség, vagy éppen szomorúság, lehangoltság, egykedvűség, érdektelenség.

Milyen gyakori ez a gyerekek, a fiatalok között?

Sokkal gyakoribb fiúknál, majdnem tízszer gyakrabban fordulhat elő, mint a lányoknál. Óvatos becslések szerint a gyermek- és kamaszkorú fiúk három százaléka lehet érintett, lányoknál értelemszerűen ennek tizede. Veszélyeztetett lehet a problémára nézve a fiúk további öt, a lányok fél százaléka. Ezek is óvatos becslésnek tűnnek, hiszen leginkább önbevallás alapján derül fény a problémára. És könnyen lehet, hogy sokkal többen vannak azok, akik nem érzik függőségnek a játékszenvedélyüket és a környezet sem ismeri ezt fel. Vagy ha fel is ismeri, a probléma a négy fal között marad.

Van olyan vizsgálat is, amely azt mutatja, hogy a gyerekek nagy része általában jól össze tudja hangolni mindennapi dolgait azzal, hogy közben szinte folyamatosan jelen van a virtuális térben. Lehet, hogy sokat játszik, de ha mellette más területeken is jól működik, az önmagában még nem jelent függőséget.

Mindenesetre kezdetektől fogva, amint a gyerekünk ilyen játékot kap a kezébe, a megfelelő keretek, játékszabályok kialakítása és betartása sokat segíthet, hogy aztán ne csússzon nyakig bele. Az odafigyelés, a reá szánt idő és energia, a minőségi kapcsolat kialakítása és ápolása pedig nem is kérdés.

(Fotó: Pixabay)