Éhség- és teltségjelek csecsemő- és kisgyermekkorban
Tudod, hogy melyek kisbabád vagy kisgyereked éhségjelei és teltség-, vagyis jóllakottság-jelei?
A leggyakoribb újszülött-, csecsemő- és kisgyermekkori éhségjelek az alábbiak:
Újszülöttnél, fiatal csecsemőnél ilyen korai jel a tátogás, a száj nyitogatása, a cuppogás, nyelv öltögetése, ajkak nyalogatása, ujjak és kezek szájba vétele és szopása, fej forgatása, kereső mozdulatok, melyeket szaporább légvételek kísérnek. Ezek az ún. korai éhségjelek, vagy szopásigény-jelek.
Ha ezekre a baba nem kerül mellre, egyre éberebb és nyugtalanabb lehet, nyöszörögni, végül sírni kezd (késői éhségjel). Ennek bekövetkezésében lehetnek egyéni különbségek: van csecsemő, aki előbb, van, aki később kezd sírásba. Ilyenkor könnyen lehet, hogy előbb meg kell őt nyugtatni, ami viszont nehezebben mehet izgatott állapota miatt.
Nagyjából három hónapos kor körül az intenzív ujj- vagy kézszopás, felfokozott, nyugtalan állapot, a kereső mozgások, szaggatott gőgicsélés lehet éhségjel. Itt pusztán a kéz szájba vétele, szopogatása nem jelent éhségjelet, ez a baba saját testével való ismerkedésének jele lehet.
Aztán ahogy telik az idő, a második félévre már egyre egyértelműbbé válnak ezek az éhségjelek, a baba egyre érhetőbben jelzi igényét: türelmetlenkedik, befordul az anya melle felé, húzgálja a ruháját, kereső mozdulatokat tesz.
Hozzátáplálás kapcsán az étel vagy a kanál felé nyúl, az étel felé mutat, izgatott lesz az étel látványára. Hangokkal, felfokozott állapotával is jelzi igényét. Nyitja a száját, ha étellel kínálják, közben izgatottan előrehajol, az étel után nyúl, lábaival rugdalózik.
Teltség- vagy jóllakottság-jelek, amelyekkel a baba vagy a kisgyermek jelzi, hogy jóllakott, elég volt, eltelt az étellel vagy az anyatejjel:
Az újszülött és fiatal csecsemő elengedi a mellet és elalszik, vagy éber, de nyugodt, ellazult állapotba kerül, légzése egyenletes, bőre rózsás.
Három hónapos kor után egyre kevésbé jellemző, hogy elalszik, de a mellet elengedi, lehet ellazult, békés, de érdeklődő, aktív is.
Fél-egy éves korban fejét elfordítja, abbahagyja az evést, száját nem nyitja ki, a szilárd ételt kiköpi, esetleg a szájában tartja és nem nyeli le. Eltolja, félrelöki a tányért, poharat, kanalat, eldobja az ételt. Figyelme a szopásról/ételről a felfedezés, a környezet felé irányul.
Egy-két évesen a fentieken túl nemet int a fejével, később mondja is ezt. Szája elé teszi a kezét, összeszorítja a száját, tépi, húzgálja az előkéjét.
Két-három évesen a fentieken túl lassabban kezd enni, a környezet elvonja a figyelmét, ellöki a tányért. Szavaival egyértelműen, választékosabban fejezi ki, hogy nem kér többet. Turkál a tányérban, játszani kezd az étellel.
(Fotó: Pixabay)
